Erdélyi Lapok, 1932. szeptember (1. évfolyam, 195-218. szám)

1932-09-02 / 195. szám

I. évfolyam, 195. szám. Erdélyi Lapok A szenátusban szóba jött a lengyel-román barátság kérdése A szenátus és képviselőház közös bizottsága tárgyalni kezdte a kényszeregyezségről szóló új törvénytervet Bukarest. Saját tud. A szenátus szer­dai ülésén napirend előtt Gafencu kül­ügyi államtitkár válaszol Manoilescu Mi­hálynak, ki Beck dr lengyel külügymi­­niszteri államtitkár törökországi tartóz­kodásáról kért felvilágosítást. — Beck­er törökországi tartózko­dása semmi kapcsolatban nincsen az orosz-török megnemtámadási egyezmény megkötésével és egy esetleges orosz-len­­gyel-török politikai front megalakításá­val. Beck­er csak a szabadságát töltötte Törökországban. Bukaresti tartózkodása alatt a kedvező alkalmat kívántuk fel­használni arra a célra, hogy a napirenden lévő külügyi kérdéseket megvitassuk. Megjegyezni kívánom, hogy a lengyel-ro­mán barátság változatlanul erős és en­nek a politikai fegyverbarátságnak eset­leges gyöngüléséről szóló híresztelések nélkülözik a tárgyi alapot. Manoilescu Mihály volt bankkor­mányzó a lej új stabilizációját kívánja Bukarest. Saját tud. A képviselőház és a szenátus együttes bizottsága szerdán kezdte tárgyalni a bírói felszámolás eltörlésére és a kényszeregyezségi törvény módosítására vonat­kozó törvényjavaslatokat. A bizottsági tárgya­láson Manoilescu Mihály szenátor, volt bank­kormányzó hosszabb felszólalásban bírálta a törvény­j­avaslatokat.­­ Mindenekelőtt sajnálatomat kell kife­jeznem azért, hogy a román kormány a kül­földi pénzügyi szakértők befolyására kíván módosítani egyes törvényjavaslatokat. Az is szerfelett meglepett, hogy Rist pénzügyi szak­értő szövegezte meg az egyenes és közvetett adók újjászervezéséről szóló törvényjavasla­tot. Ezt az Universul mai száma közölte. A be­nyújtott két törvénytervezetet vissza kell uta­sítanom, mert ezek csak részletintézkedések és nincsenek hivatva a gazdasági életben általá­nos megoldásokat hozni. A közgazdasági élet megoldásra váró kérdéseinek rendezését a kö­vetkező intézkedések foganatosításában lá­tom: mindenekelőtt felül kell vizsgálni a ro­mán valuta stabilizációját, illetve a lejt vá­sárlóerejének teljes értékére kell emelni. Tör­vényjavaslatot kell hozni a városi és falusi követelések egységes leszállításáról. Ezek az intézkedések meghoznák az általános megol­dásokat. Amíg nincs új konverziós tör­vény, nem lehet hatályon kívül helyezni a bíróság előtti felszá­molást. Manoilescu után a Magyar Párt nevében Gyárfás Elemér szól hozzá a benyújtott tör­vényjavaslathoz és kijelenti, hogy csatlakozik Manoilescu megállapításaihoz és elvileg a tör­vényjavaslatok ellen van. A gazdasági élet kérdéseinek megoldására ő is általános intéz­kedéseket kíván. Védelmébe veszi a bírói fel­számolásról szóló törvényt, amelynek megsza­vazását a konverziós törvény kívánta. A bírói felszámolásról szóló törvény ugyanis védelmé­be veszi a konverziós törvény életbeléptetése által súlyos veszteségeket szenvedő vállala­tokat.­­ Amíg nem ismerjük a mezőgazdasági adósságok átváltásáról szóló törvény végleges szövegét, addig nem foglalkozhatunk a bírói felszámolásról szóló törvény eltörlésének gon­dolatával sem. Ezt a törvénytervezetet csak a konverziós törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat benyújtása után lett volna sza­bad a törvényhozók elé bocsátani. Védelmem­be veszem a bíróság előtti felszámolásról szóló törvényt azért is, mert ez pótolja az elavult er­délyi csődtörvény legfőbb hibáit. Muth Gáspár a Német Párt nevében csat­lakozik Gyárfás Elemér és Manoilescu megál­lapításaihoz és visszautasítja a törvényjavasla­tokat. Apostol Popa, az iparkamarák szenátora hasonló értelemben beszél és kijelenti, hogy míg a konverziós törvény fennáll, a bírói fel­számolásról szóló törvény eltörlését nem lehet­­ megszavazni. Bukarest. Saját tud. Duca ma délután mondotta el nagy beszédét a képviselőházban. Előbb Maniuról mond néhány szót, akit törő­dött embernek tart és úgy véli, hogy nem kell már neki a hatalom, amit maga sem áhít. Majd külpolitikai kérdéseket érint. Hangsú­lyozza, hogy a békeszerződések revíziója ügyé­ben egyre erősbödik az áramlat s csak erős összefogással lehet ellene felvenni a harcot. Az a szerencse — mondotta Duca, — hogy Romá­nia érdekeit mindenkor össze tudta egyeztetni nagy nemzetközi érdekekkel. Nem fűz nagy illúziókat a leszerelési és gazdasági konferen­ciákhoz, de ami a leszerelést illeti, nem is túl­ságosan pesszimista. Kijelenti, hogy nem na­gyon szereti a külföldi szakértők romániai szereplését és beavatkozását, de elégtétellel ál­lapítja meg, hogy ők is azt tartják: segítsetek magatokon , majd mi is úgy segítünk. Szük­ségesnek tartja, hogy a külpolitikai kérdéseket s a hadsereg ügyeit is a parlament plénuma előtt tárgyalják meg. Majd áttér beszédében a kisebbségi kér­désre. Nem tagadhatjuk le, — állapítja meg, — hogy Romániában négymillió kisebbség él. (Több! — kiáltanak közbe a kisebbségi padsorokból.) — Nem a nemzetközi szerződé­sek, de elsősorban emberi és etikai imperatí­vuszok parancsolják, hogy módot találjunk a zavartalan, békés együttműködésre. Itt két do­logról van szó: egyik a törvény, másik pedig az atmoszféra. Szerintem — mondja Duca — az atmoszféra sokkal fontosabb. A törvény vál­tozik, sokféleképpen lehet magyarázni és al­kalmazni, de az atmoszféra nélkülözhetetlen. Igaz, hogy vannak törvények, amelyek még meghozásra várnak, de ami az atmoszférát il­leti, komoly haladás történt. — Örömmel hallottam éppen egyik ki­sebbségi szónoktól, hogy a kérdés megoldását nem a külföldről, hanem a román demokrá­ciától várják. Ezek után a belpolitikáról beszélve, kije­lenti, hogy sem a kormány programját, sem személyi összetételét bizalommal nem fogadja. Egyáltalán kifogásolja azt, ahogyan most a nemzeti parasztpártot ültették bele az ura­lomba. — Az alkotmány betűi Önök mellett szólnak, de szelleme mi mellettünk szól. A királyi konzultációk értelmében s a népakarat szerint mi következtünk volná, nincs keltezése, azt a kancellár írhatja bele. Ezzel a Damokles-karddal fenyegeti az új többséget, hogy amennyiben bizal­matlanságot szavaz neki, akkor ő is azon­nal szétkergeti a parlamentet. További német sajtóhíresztelés, hogy Hitler elkedvetlenedett, kimerült a Pa­­pennel való viaskodásban. A Papennek adott feloszlató irat akcióképtelenné tet­te a pártját s igy Hitler azon gondolko­zik, hogy visszavonuljon és feladja a to­vábbi küzdelmet. A francia sajtó is Papén mellett . Egyúttal forradalmat is jósol Párizsból jelentik. Az Echo de Paris berlini tudósítója úgy rajzolja a német helyzetet, hogy az egész (?) német köz­vélemény a birodalmi gyűlés feloszlatá­sát kívánja. A Petit Párisien is palásto­­latlan örömmel ír Papén győzelméről. Azonban egyúttal aggódik is, hogy a győ­zelem a Hitler-féle népmozgalom feltar­tóztatása. Ennek pedig még olyan ereje van, hogy a belső forradalom kirobbaná­sától lehet tartani. Cáfolják Papon korlátlan felha­talmazását Berlinből jelentik. Szerda délután Papon kancellár és minisztertársai Neu­­deckből visszaérkeztek Berlinbe. Este mi­nisztertanácsot tartanak, mely nagyfon­­tosságúnak ígérkezik. Beavatott körökben úgy tudják, hogy Papenék neudecki utazása nem végző­dött olyan eldöntő eredménnyel, mint ahogyan azt némely körök szeretnék A birodalmi elnökre tagadhatatlanul mély benyomást tett, hogy a centrum és a hit­leristák megegyezésre jutottak s a mun­kaképes parlamenti többség kialakultnak látszik. Éppen azért ennek a fontos kö­rülménynek a figyelembevételére utasí­totta kormányát. A Papen javára izguló délelőtti ki­­bicelések elhangtalanodtak. Ellenben ép­pen Papenék köréből az a kijelentés érke­zett, hogy a kormány nem ragaszkodik mai jellegéhez,­­hogy t. i. a birodalmi el­nök személyes kormánya), se a mai ösz­­szetételéhez. Hanem szívesen tárgyal a nemzeti szocialisták és a centrum együt­tesével az új kormányalakítás lehetősé­géről. A beavatott körök ez újabb értesülé­sei folytán a lapok is hangnemet változ­tattak. Most már általánosan cáfolják, hogy Papén a birodalmi gyű­és feloszla­tására felhatalmazást kapott volna. A német nemzeti­szocialisták és a centrum új kormányalakítási tárgyalásokat kezdenek A német birodalmi gyűlés kialakult többsége várja, hogy a birodalmi elnök őt hívja meg a kormányzatra. Ezzel szem­ben Papen kancellár a maga további kormányzatát akarja erőltetni s a kiala­kult többséget csak úgy hajlandó elfo­gadni, ha a maga számára megnyergel­­heti. És bármennyire demokratikus is a birodalmi gyűlés kialakult többségének a kívánalma s bármennyire önkényes jel­legű is a Papén maga­ erőltetése, mégis érdekes, hogy az úgynevezett demokrata világsajtó a Papén diktatúrája mellett ki­­kicel. A német sajtóban is túlnyomó az a kombinálás, hogy a centrum és Hitlerék 24 órát késtek. Nem voltak elkészülve Papén váratlan sakkhúzására. Ez a sakkhúzás pedig, hír szerint, abból áll, hogy Papén korlátlan felhatal­mazást szerzett a birodalmi gyűlés fel­­használására. Akkor használhatja, mikor szükségesnek látja. A feloszlató leiratnak A liberális párt vezére nagy beszédet tartott a II Annia gú Ilir á lyihQfl szólott a kifáradt auláról, a békeszerződések revíziójáról, fiUPwluuItfuUAlMl­ a kisebbségekről­­ és a liberális párt uralmi igényeiről. 3

Next