Erdélyi Lapok, 1934. január-március (3. évfolyam, 1-62. szám)

1934-01-02 / 1. szám

4 Az ostromállapot kihirdetése Oradeán Oradea területén vasárnap, december 31-én, délután Ilcusu Ioan tábornok, a 17-ik hadosztály parancsnoka falragaszok útján ki­hirdette az ostromállapotot. Hétfőn reggel megjelent a tábornok 2-ik számú hirdetménye is a fegyverek beszolgáltatásáról, cenzúráról, záróráról stb. A két rendelet teljes szövegét itt adjuk: 1. számú Rendelet Mi­­llcusu Ioan tábornok, a 17-ik hadosz­tály és az oradeai helyőrség parancsnoka, te­kintettel az 1933 december 30-án kelt 3376. szá­mú magas királyi dekrétumra és az 1933 de­cember 30-án kelt 1544. számú minisztertaná­csi naplóra, amely elrendeli az ostromállapo­tot Oradea város területére, köztudomásra hoz­zuk, hogy jelen rendelet kihirdetésének idő­pontjától kezdődőleg Oradea város összes la­kosai és pedig mindazok, akik bűnösnek talál­tatnak a következő bűntettek valamelyikében: bűntényre, lázadásra való felhívás, polgárhá­borúra való izgatás, szóban vagy írásban, va­lamint mindazok, akik gyűlések, csoportosulá­sok útján, vagy más módon áthágják a rend, csend és az állambiztonság biztosítására irá­nyuló törvényeket, szabályrendeleteket és ren­deleteket, az 1933 december 30-án kelt 3376. számú magas királyi dekrétum előírásai alá esnek. ILCUŞU tábornok, a 17-ik hadosztály és az oradeai helyőrség parancsnoka. TURTU­RESCU, alezredes, vezérkari főnök. 2. számú Rendelet Mi. Ilcuşu Ioan tábornok, a 17-ik hadosz­tály és az oradeai helyőrség parancsnoka, te­kintettel az 1933 december 30-án kelt 3376. számú magas királyi dekrétumra és az 1933 december 30-án kelt 1544. számú miniszter­­tanácsi naplóra, amely elrendeli az ország egyes városaira és vidékeire az ostromállapo­tot, az ezen parancsnokság által 1933 decem­ber 30-án kibocsátott 1. számú rendelettel ostromállapot alá­ nyilvánított Oradea város területére elrendeljük a következőket: 1. szakasz, a) Mindenki tartozik beszolgál­tatni a birtokában lévő fegyvereket és lőszere­iket a rendőrkresztúrán 1933 január 2 délután 6 óráig. b) Egyenruhát, jelvényt, vagy felírásokat csak a tényleges katonák, valamint azon álla­mi intézmények és testületek tagjai viselhet­nek, akiknek a speciális törvények jogot ad­nak az egyenruhaviselésre. c) Minden gyűlés és csoportosulás, vala­mint minden tüntetés és felvonulás, bármilyen jel­en sfele is azok, csak a mi előzetes jóváha­gyásunk után tarthatók meg. Kivételt képez­nek a közigazgatási és az állami intézmények gyűlései, valamint a bankok, a nagyipari üze­mek és kereskedelmi társulatok közgyűlései. d) Az összes színházak, varieték és bármi­lyen más nyilvános szórakozóhelyek, beleértve az öszes osztályú éttermeket, bodegák, bárok és kávéházak, kötelesek éjjel 12 órakor bezárni. es Bevezettetik a sajtó- és bármilyen más nyomtatványok cenzúrája, amely célból szer­veink külön utasításokat fognak kiadni. 2. szakasz. Mindazok, akik nem vetik alá magukat ezen rendeletnek, a törvény teljes szigorával lesznek sújtva. Kelt Oradeán, 1933 december 31. ILCUŞU tábornok, a 17-ik hadosztály és az oradeai helyőrség parancsnoka, TURTU­RESCU alezredes, vezérkari főnök. Elsején, hétfőn reggel 10 órára a tábor­nok magához hivatta az összes lapok szerkesz­tőit és tudomásukra adta, hogy a cenzúrát az egész országra kiterjesztették és megadta az utasításokat a lapok előzetes cenzúrájára néz­ve. A katonai cenzorok a Cercul Militar helyi­ségében várják be meghatározott időben a la­pok kefelenyomatát és a lapoldalak csak a cenzor jóváhagyása után kerülhetnek nyomás­ra. Az Erdélyi Lapok cenzora, Barbu Emil százados. i®a®i ilif­éti csak úgy szerezhet magának,­­ ha megnézi álaméi és babája ragyogó zenés, táncos film­­remeket kizárólag a szí­niház mozgó­ban írók és költők azért élik-e a maguk külön kaszt életét, mert az erdélyi irodalom ilyen külön világ, avagy pedig talán éppen azért ilyen önmagáért való világ ez az irodalom, m­ert az erdélyi írók külön kaszttá alakultak? Ebbe a kasztba a belépőjegy — ahogyan mondani szokták — egynegyedül a tehetség. Aki azonban belép, észrevétlenül a ruhatár­ban hagy valamit: a primitív, a természetes szolidaritást a­zzal a nemzeti társadalommal, annak hibáival és erényeivel, amelyben a ma­ga, a családja, az egész boldogulása gyökere­zik. S a cédula, amit helyébe kap, valami kü­lönös, semlegesítő szolidaritásra kötelezi mes­terségbeli társaival szemben, akik sokszor más világból, más szellemi körökből jőve lépték át a­ bűvös küszöböt. Félreértések elkerülése vé­gett: nemcsak egyoldalúan gondoljuk azt, amit­­most leírtunk. Áll ez magyarra, zsidóra egy­aránt s ha valakiben él egyéb nemzeti emlék, úgy arra is. • Ez az írói kaszt igen érdekes volna Pá­rizsban s hasznos is, ha a nemzeti ellentétek egyensúlyát jelentené. A világ fővárosában az európai lélek szintézisét! Érdekes itt Erdély­ben is, egészen ritka és különös jelenség, szinte kuriózumszámba mehet. Azonban ször­nyen drága: az a harcos és munkáló erdéyi magyar irodalom az ára, amelyre nagyobb a szükség minden politikai írásnál és akciónál. Nagyobb a szükség, mert nagyobb és mélyebb lehetne a hatása minden eddigi erőfeszítésnél. Akármilyen igazságtalan is az általánosí­tás, az ember kénytelen vele, ha arról a végső és megmaradó benyomásról akar szólani, amit bizonyos jelenségek reá tesznek. Ha így nézzük az erdélyi magyar iroda­lom tizenötesztendős idejét, az irodalmi mű­­kertészet rendkívül érdekes és tanulságos pél­dáját látjuk meg benne. Élő bizonyságot arra, hogy kellő hozzáértéssel, megfelelő tehetség­gel és bizonyos feltételek mellett az erdélyi zord klímában is ki lehet tenyészteni édes­­illatú kaméliákat, szeszélyes orchideákat s bozontos kaktuszokat is. Nem kell hozzá egyéb, mint bizonyos mennyiségű műtrágya, egy kevés mesterséges szalon-meleg s néhány tucat, sznob, aki a maga kis városát azzal akar­ja elképeszteni, hogy gomblyukában ritka és ismeretlen virágot hord. Hogy mind e sok istentelen káromlás után végre is miben látnok hát mi az erdélyi magyar irodalom feladatait? Nevetséges volna az, aki ezeket a feladatokat körvonalazni akar­ná,­­ a teremtő költő, népének vátesze szá­mára. A szavaknak­­ a megfoghatatlan költői szépsége azonban olykor egyetlen csapással megindíthatná az érzelmek forró benyomását, amin hiába izzad naponként több tucat vezér­cikk. A gondolatok mélységében meglátná az erdélyi magyar hirtelen, csodaszerűen a maga igazi problémáját,, amely mellett hiába megy el naponként százszor, magától mégsem látja meg. Az erdélyi lélekben gondolatok gomo­lyognak: ki fogalmazza meg, ha nem a költő, az író? Ki más nyugtassa meg ezt a vergődő lelket, hogy érzéseivel és kétségeivel,­­hitével és reménységeivel, erőfeszítéseivel és céljaival — nincsen egyedül, nem kell m­agárahagyot­­tan küzködnie, hanem az ő minden baja s minden igyekezete az egész nemzeti társada­lomnak a problémája és törekvése? Az erdélyi irodalom kitűnő művelői igen szigorú kritikát szoktak gyakorolni az erdélyi magyar élet egyéb megnyilatkozásai felett. Tüntető különválásuk maga az állandósított bírálat, sőt ítélet. Nem szabad megharagudniok, ha ez egy­szer a szerepek megcserélődtek. Az elkényez­tetett gyermek felnőtt. Talán megszívlel oly­kor néhány kérő és figyelmeztető szót is. A jóakarat felől nem szabad hogy kétsége legyen. Mert hiszen mindezek után az sem lehe­tetlen, hogy az erdélyi élet sokat bírált és megturkált gyengeségei éppen onnan vannak, mert hiányzik az a nagy és döntő segítség, amit az irodalom jelent, ha valóban tehetsé­gesnek s költői erőnek a foglalata. Hiányoznak talán a tehetségek, amelyek most műkertész­kedésre fecsérlik erőiket. Mi ugyanis tudjuk, hogy a politikus, az államférfi, a szociálreformer irodalom nélkül nem boldogul, az erdélyi magyar irodalom azonban — úgy általában, — mintha nem nagyon tudná ezt..... ! Erdélyi Lapok III. évf. 1. száza. — Szerda, 1934. január 3. Tannenberg? Tannenberg? a S­ik világcsoda. A Katalin-telepen bájos kis pásztorjátékot adtak elő a napközi otthon csöppségei. A gyer­mekek közt 120 félkilós karácsonyfa csomag, sok ruha, cipő s az összes hívek között 300 óriás má­kospatkót osztottak ki, Fiedler püspök és a káptalan adományából. 1932-ben 290, 1933-ban pe­dig 050 a telepen végzett szentáldozások száma. A Csodásormű Szent Szűz temploma pénzhiány miatt, sajnos, félbemaradt Ki ajándékozna a te­lep részére egy harmóniumot? Az Olasz­ Szeretet Egylet január 6-án, Vízke­­reszt napján délután fél 5 órakor a Katolikus Legényegylet nagytermében (Str. Alexandri) jóté­kony célú műsoros délutánt rendez, amelyre ez­úton szeretettel meghívunk mindenkit. A műsor főbb szereplői: Manolescuné, Gráefné, Vojnár Mária, Szilágyi Sándor, Schlézinger Miklós, Tóth László, Tarsoly István és Feri. Ifj. Vojnár Kál­mán, Józsa János, míg a rendezést Vojnár Kál­mán végzi oly körültekintéssel, ami már előre biztosítja a műsor sikerét. Adományokat a ne­mes jótékony célra hálás köszönettel fogad a ren­dezőség. F­ILMPALACE Szerda, csütörtök Dráma a havasokban Főszerepben: Harry Piel. Jön a szezon leg- |?o|t(áp 1SttSPíS44 szebb filmje : „ffClid­ dfffl­gt Birkózó verseny Debrecen és Oradea között. Az oradeai Törekvés birkózó gárdája ismételten szenzációs birkózó programot biztosított a váradi birkózó sport híveinek. Igen nagy áldozatot ho­zott a Törekvés ezen városközinek minősíthető versenyért és mindent elkövet azért, hogy a kö­zönség igényeit a legmesszebbmenőleg kielégítse. A verseny január 11-án, Vízkereszt napján este 8 órakor lesz a Katolikus Kör nagytermében. Mérsékelt áru jegyeket boc­sát ki a Törekvés. A vendégversenyzők névsorát, akik között több országos bajnok van és a váradi indulók neveit legközelebbi számunkban közöljük. Az érdekelt előfizetőink szives figyel­­mébe. Felkérjük t. előfizetőinket, hogy: hátralékos és esedékes díjaikat címünk­re átutalni szíveskedjenek, nehogy la­punk küldése ennek elmulasztása esetén, akadályba ütközzék.

Next