Erdélyi Lapok, 1935. július-szeptember (4. évfolyam, 130-203. szám)

1935-07-05 / 130. szám

IV. évf., 130. szám. — Péntek, 1935. július 5. Erdélyi Lapok J­ecst lengyel külügyminisztert viharosan ünnepük Berlinben Francia értesülés szerint az oroszok ellensúlyozása érdekében folyik a lengyel-német tanácskozás Berlinből jelentik. Mint jelentettük, Deck lengyel külügyminiszter szerdán Berlinbe ér­kezett, ahol két napot tölt. Amikor szerdán ideiben Beck Neurath kíséretében a kancellári hivatalba ment, az épület körül összegyűlt tö­meg viharos éljenzéssel fogadta s hossz­antar­­tóan ünnepelte. A rendőrség alig tudta sza­baddá tenni az utat a lengyel külügyminisz­ter számára. Az első tanácskozás, amelyen Neurath is részt vett, délben volt Hitler és Beck között. Ez­után lakoma volt a lengyel külügyminiszter és felesége tiszteletére, Párizsból jelentik. A Temps Beck berlini látogatásával foglalkozva megállapítja, hogy udvariassági látogatásról van szó. A lap mégis a jelenlegi politikai helyzetre való tekintettel különös fontosságot tulajdonít a berlini tanács­kozásnak. A francia félhivatalos szerint Len­gyelország magatartását főleg az a gondolat irányítja, hogy Németország és Oroszország között a maga egyensúlyi helyzetét megtart­hassa. Ennek az érdekében a németekkel való tanácskozások során lengyel részről azt akarják biztosítani, hogy a szovjet és Lengyelország közötti terület hadszíntér ne legyen. Bemutatkozott a Stojadinovics-kormány a jugoszláv parlamentnek A képviselők meleg ovációkkal fogadták. Külpolitikában változatlan irányt követ, belpolitikában a belső szabadságok helyreállítását tűzte ki célul az új kormány Belgrádból jelentik. Stojadinovics csütör­tökön délelőtt felolvasta a skupstinában az új kormány programnyilatkozatát. Amikor a kormány tagjai bevonultak az ülésterembe, a képviselők meleg ovációban ré­szesítették őket. Különösen melegen éltették Zsifkovics hadügyminisztert. Szojadinovics programnyilatkozatában min­denekelőtt a külpolitikáról szólott. Kijelentette, hogy az ország külpolitikáját a békeszerződé­sek és azok a szerződések határozzák meg, amelyeket szövetségeseivel és ba­rátaival kötött, tehát elsősorban a kis­­antant és a Balkán-szövetség, továbbá­ az a hagyományos kapcsolat, amely­­ mély barátsággal Franciaországhoz fűzi. A kormány azonban arra is fog törekedni, hogy együtt dolgozzék mindazokkal a hatal­makkal, amelyeknek céljai ugyanazok, mint a Jugoszláviáé, elsősorban az európai béke meg­szilárdítása tekintetében. A kormány támogatja a fegyverkezések korlátozására irányuló törek­véseket, de míg pozitív és végleges eredménye­ket elérni nem lehet, a fegyveres erőt is to­vább fejleszti. E tekintetben az országnak sem­miféle anyagi áldozattól nem szabad vissza­riadnia. A belpolitika alapja — folytatta nyilatko­zatát Szojadinovics, — az 1931 évi alkotmány amelyhez a kormány hű marad, tovább ápol­va az állam és a nép egységének gondolatát Szolgálni kívánja valamennyi polgár egyen­jogúságának eszméjét. Arra fog törekedni, hogy egyes politikai természetű törvényeket a nép kívánsá­gaihoz alkalmazzanak. Ilyenek: a nem­zeti önkormányzatok, az új választójog, a sajtószabadság, s az egyesülési és gyü­lekezési szabadság. Az új kormány belpolitikája lehetővé teszi az állami, bánsági és községi közéletben való részvételt a nép széles rétegei számára. Igye­kezni fog kiküszöbölni, a politikai kiélezettsé­­get és egyesíteni kívánja mindazokat az erő­ket, amelyek alapját, képezik Jugoszláviának. Most zajlottak le 1914 óta a legnagyobb francia flottagyakorlatok. A bresti kikötőben Pietri tengerészeti miniszter is megjelent, aki előtt száz francia hajó tisztelegve vonult el. az asztalon, mint ahogyan az ideges paripák kapálnak. Az ölébe eresztette a kezeit, mintha nyugtatni akarta volna őket, újjai nem enge­delmeskedtek. Polipszerűen gyűrűztek egymás körül, kötözgették a levegőt. Nem állta tovább: — Szép, szép, Feri bátyám, — de én is tu­dok egyet-mást — szólt a kivörösödött kertész­hez, már fel is állt és jobbra-balra meghajolva, széles mozdulattal elővette a zsebkendőjét. Az­után elkérte a szakácsnő jegygyűrűjét, amelyet a termetes hölgy mint egy régi és beváltatlan ígéret zálogát, csak nehezen adott oda. Azután gyorsan történt minden. Pista a gyűrűn ke­resztülhúzta a zsebkendőt, két csücskét cso­móba kötötte és az egész fehér gombolyagot belegyömöszölte a kertész markába. Néhány bűvös szót mormogott, a kezével a kertész felé suhintott és mikor az kinyitotta a markát, a zsebkendő benne volt, de a gyűrű sehol. — Ez már ördöngösség, mondta némi irigységgel a kertész és valamennyien helyes­lően bólogattak. Pistának tetszett a siker, új és új mutat­ványokat művelt, mindennel történt valami, ami a keze ügyébe került. Pista feltűrt inguj­­jakkal úgy állt már ott a saját növekedő ár­nyékában, mint valami varázsló. Lassanként elérkezett a vacsora ideje s mikor ezen is túlestek, még beszélgettek egy kicsit, azután is óra tájban a szakácsnő felállt. — Holnap is nap van — mondta, nagyot ásítva és felcipelte magával az előszobaszéket. A többiek is elcsendesedtek. Harmadnap délelőtt a méltóságos asszony becsöngette a szobalányt, halkan néhány szót váltott vele. Néhány perc múlva mindenkit megdermesztett a hír, hogy a méltóságos asz­­szony gyémánttűje eltűnt. Mindenki keresni kezdte, felkutattak min­den zugot, mindenki a tűt kereste, de nem lel­ték sehol. A hangulat megkeseredett, a gyanú ter­jedt, mint a ragály. Mindenki támadott és min­denki védekezett. Ahogy az első izgalom elült, a gyanú egyre határozottabb formát öltött és mikor délre megérkezett az uraság, már csak Pista, az új inas volt a gyanús. A méltóságos úr maga elé idézte. Pista ta­gadott. — Hm — mondta sokat jelentően az ura­ság, még mindig nem kaptam meg a cseléd­könyvét. Az is érdekes, hogy maga vasárnap — úgy hallom — nagyon ügyesnek bizonyult a gyűrűk eltüntetésében. Nemde? — De méltóságos uram, az más, az telje­sen más volt — válaszolt Pista, de most, ahogy felé gyűrűzött a vasárnap este, ahogy homályo­san, de megérezte a dolgok összefüggését, már tudta, hogy hiába ártatlan, nincs menekvés. Néhány perc múlva sápadtan hagyta el az úriszobát s arra gondolt, hogy még jó, amiért a botrány elkerülése érdekében nem jelentik fel,­­ csak kidobják. Az új inas, kezében a kis cók­mókjával, a fekete bőrtáskával, a cselédség szitkozódása közben lépte át a villa kapuját olyan árván és megalázottan, mint egy kifütyült bűvész. * Tartarini megint ott ült a ligeti padon. Csak ült, ült s nyugtalan újakkal morzsolgatta a vadgesztenye levelet, amely véletlenül a keze­ügyébe került. Aztán felállt és lassú léptekkel indult befelé. Ahogy ment, gömbölyű kavics került a lába elé, dühösen belerúgott. A kavics jó darabot repült, de utóbb újból utolérte. Most már nem rúgott bele, hanem felemelte. Ahogy maga elé révedezve ment tovább, nyugtalan újjai játszani kezdtek a kaviccsal. Feldobta, el­kapta, azután eltűntette .. . 3 SODIL VEZET! M­inden segédeszköz között, amely a ruha altatásához, és mosásához használatos, a „SODIL" a legalkalmasabb, mert: „jó és olcsó". 1. Minden vizet olyan puhává tesz mint az esővíz, miáltal növeli a szappan hatását, ami megtakarítást jelent. 2. A „SODIL" használata feleslegessé teszi a ruha erős dörzsölését, s így növeli annak tartó­­sá­gát. 3. „SODIL"-lal könnyebben és gyorsabban mosható a ruha, miáltal időt és munkát ta­kar­olunk meg. so Dil SZAVATOLTAN KLÓRMENTES Nem gond többé a nagymosás Ha „SODIL" a segítő társ.

Next