Értekezések a Történeti Tudományok köréből 1. kötet (1867-1870)
1. Hunfalvy János: Hazánk közlekedési eszközeiről. (1867)
2 HUNFALVY JÁNOS: Legyen szabad mindenek előtt vezérelveimet előadnom, melyek a következők : 1.) Csak azon közlekedési rendszer helyes és természetszerű, mely az adott földirati körülményeknek megfelel. A különböző vasúti javaslatokat rendesen hadászati, országlati és nemzetgazdasági érvekkel szokták támogatni, s amint valaki ezen érveknek vagyis inkább tekinteteknek egyik vagy másik osztályára veti a fősúlyt, a szerint egyik vagy másik vonalnak adja az elsőséget. Ámde ha igaz, hogy az emberek letelepedését, társadalmi és állami fejlődését, termelési és forgalmi viszonyait leginkább a földirati tényezők, az ország fekvése, külső szabása s belső tagosulata, úgynevezett világállása és domborzata határozzák meg , akkor bizonyára az említett háromrendbeli tekinteteknek egy felsőbb egységben, t. i. az imént érintett földirati tényezők összeségében, egybe kell olvadniok. Mert azon közgazdasági, közlekedési, országlati és hadászati törekvések, melyek a földirati viszonyokkal, azaz a természettel ellenkeznek, előbb-utóbb okvetlen meghiúsulnak. A természeti tényezők kényszerűségének elvégre a legerősebb emberi akarat is kénytelen meghódolni; a képzelt országlati és hadászati érdekek, melyek azokkal ellenkeznek, múlékonyak és változók; csak az maradandó, ami a természet változatlan törvényeinek felel meg. Ezen törvényeknél fogva bizonyos pl., hogy Fiume egykor túl fogja szárnyalni Triesztet, bármennyire kegyeltessék ez utóbbi országlati okokból; bizonyos továbbá, hogy a világ csodája gyanánt kikürtölt szemmeringi vasút egykor el fog pusztulni, vagy nagyon alárendelt állásra törpülni, bármennyire igyekeznek azt különbözeti vitelbérek által gyámolítni, miszerint bizonyos áraktól, ha Trieszt vagy Fiume felől Pestre szállíttatnak, 2.6, ellenben ha onnan Bécsbe szállíttatnak, csak 1.7 krt kell fizetni mázsánként s mérföldenként, mert az Adriai tenger éjszaki nyúlványa felé a forgalom főútja Magyarországon fog átvonulni. Velencze hiában iparkodott minden lehető eszközzel a világforgalom csomóját kezében megtartani, midőn a XV. század törekvéseinek folytán a világforgalom az Atlanti tengert választotta színhelyévé. A fényes, gazdag és büszke köztársaság homályba merült, s Lisszabon, Ant-