Pesty Frigyes szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből 18. kötet (1899-1900)
1. Téglás Gábor: Herodotos Dáciára vonatkozó földrajzi adatainak kritikai méltatása. (1899)
BEVEZETÉS. Az irodalmi felfogások történelmi fejlődése. Dacia legrégibb földrajzi adalékait a déli Kárpátok vonalán és az Al-Dunánál évek óta folytatott helyszíni buvárlataim közben állandó figyelemben részeltetve, lassanként arról kell megbizonyosodnom, hogy Herodotosnak az Istros torkolati mellékvizeivel s a Maris mentéről, vagyis éppen Dacia szívéből feljegyzett agathyrusokkal kapcsolatosan a délkeleti felföldre vonatkoztatható helyrajzi adalékait a tényleges viszonyok kellő ismerete nélkül, jóformán puszta nyelvészeti combinatiók alapján értelmezgetjük idáig. A szóban forgó adalékok felülvizsgálata s az európai irodalomban meghonosodott téves magyarázatok helyreigazítása tehát majdnem becsületbeli tartozást képez a magyar tudományosságra nézve. Hisz a rómaiak Daciája Eutropius és Ptolemaeus 2) meghatározásai szerint is messze túl terjedt a Kárpátok vonalán s le a Duna deltavidékéig, ki a Pruth torkolatáig magában egyesíté a korunkbeli román királyság legnagyobb részét, s az Istros nagyranövesztőiül Herodotosnál megörökített mellékfolyók pedig, a mint alább látni fogjuk, alig pár kivételével éppenséggel a mi déli Kárpátjainkból veszik eredetüket. Némi alkalomszerűséget kölcsönöz ezen adatok kritikai tanulmányozásának a helynevek törvényes rendezése ellen a nemzetiségi sajtóban felhangzó támadások amaz észrevehető irányzata is, hogy t. i. az erőszakos magyarosítás vádleveléhez éppen a földrajz-történelmi alakulás önkényes és czélzatos magyarázgatásával gyűjtögették a tetszetősebb argumentumokat. ) Eutropius VIII. 2. 9) Claudii Ptolemaei Geographia. Edidit C. F. A. Nobbe. Lipsiae. 1845. III. 8. M. TUD. AKAD. ÉRTEK. A TÖRT.-TUD. KÖR. XVIII. K. 1. SZ. 1.