Figyelő 2. (1877)
Váry Gellért: Hazai irodalmunk classikai elemei
okleveleinkből azt is tudjuk, hogy a búza, árpa, szőlő szinte ismeretes volt már a betelepülés korában. De azóta mennyi új fa, vagy vetemény faj az, mely hazai földünkön meghonosodott. A barack- szilva- és akácfa, a dohány, kukorica és burgonya, mind oly dolog, mely a századok folyamában más népekkel való érintkezés által lett sajátunkká. Azt azonban vajmi kevésnél látjuk kifejezve, hogy tulajdonképen mely nemzetnek köszönhetjük. Az effélék nagyobbrészt úgy el vannak mosódva a nagy általánosságban, mint azon csöppek, melyeket egy-egy forrás szolgáltat az óriásivá öregbedett folyónak. Csakis némelyeknél tapasztaljuk, hogy a közfigyelem kiemelendőnek találta azt a nemzetet, melytől egyik másik termény hozzánk származott, mint ezt mutatja a görög dinnye, török dohány, olasz káposzta, spanyol meggy és más efféle megnevezésünk. Épen így áll a dolog a szellemi érintkezésre vonatkozólag is. Ahol ember, emberrel találkozik, ott nem merő anyag áll szemközt, hanem két lélek is, mely eszméit, élményeit és gondolatait egymással kicseréli. Ez által az egyik országban szülemlett gondolat a másiké is lesz, ott is irányzólag kezd hatni az emberi ügyekre, s így szélesedik az eszmék világa, mi a művelődésnek és haladásnak nélkülözhetlen föltétele. Valamint tehát nincs ország, melynek anyagi terményei közt idegen elemekre ne bukkannánk úgy nincs a nemzetek szellemi életét képviselő irodalmak közt egy sem, melyben nagyobb vagy kisebb adag idegen eszmét, gondolkodásmódot, sőt alakot is ne lehetne felmutatni. Az észrevétel különösen áll hazai irodalmunkra nézve. A magyar nyelven írott művek felett ugyanis általános szemlét tartva, jóformán azt mondhatjuk, hogy a megmagyarosodott idegen elemek sokkal bővebben képviselvék azok között, mint azok, amelyek magyar főben fogamzottak és magyar érzelemből folydogáltak. Van a magyar írott művekben szemitai, görög-római, francia, angol, olasz, német stb. elem. Ha szándékunk volna e befolyások mindegyikét elmondani, s minden egyes idegen eszmére egyenesen rámutatni, sok évig tartó tanulmányra és kötetek írására kellene elhatározni magunkat. E helyett itt e csatornák közül csakis egyre fordítjuk figyelmünket, s csakis az a körüli észleleteinket vázoljuk a lehető legrövidebben olvasóink előtt; csakis azon következményekről akarunk beszélni, melyek hazai irodalmunkban a görögrómai, vagy más néven a classikai irodalom műveivel való érintkezés által állottak elő. Ha lehetne a tükörben eredeti alak nélkül visszavert képet gondolnunk, akkor mi is mindjárt hozzáláthatnánk azon mozzanatok elősorolásához, melyeket hazai irodalmunkban a classikus írókkal való érintkezés hozott létre; de a mint a tükörbeli kép