Figyelő 2. (1877)

Váry Gellért: Hazai irodalmunk classikai elemei

okleveleinkből azt is tudjuk, hogy a búza, árpa, szőlő szinte is­meretes volt már a betelepülés korában. De azóta mennyi új fa, vagy vetemény faj az, mely hazai földünkön meghonosodott. A barack- szilva- és akácfa, a dohány, kukorica és burgonya, mind oly dolog, mely a századok folyamában más népekkel való érintkezés által lett sajátunkká. Azt azonban vajmi kevésnél látjuk kifejezve, hogy tulajdon­képen mely nemzetnek köszönhetjük. Az effélék nagyobbrészt úgy el vannak mosódva a nagy általánosságban, mint azon csöp­­pek, melyeket egy-egy forrás szolgáltat az óriásivá öregbedett folyónak. Csakis némelyeknél tapasztaljuk, hogy a közfigyelem kiemelendőnek találta azt a nemzetet, melytől egyik másik ter­mény hozzánk származott, mint ezt mutatja a görög dinnye, tö­rök dohány, olasz káposzta, spanyol meggy és más efféle meg­nevezésünk. Épen így áll a dolog a szellemi érintkezésre vonatkozólag is. A­hol ember, emberrel találkozik, ott nem merő anyag áll szemközt, hanem két lélek is, mely eszméit, élményeit és gondo­latait egymással kicseréli. Ez által az egyik országban szülemlett gondolat a másiké is lesz, ott is irányzólag kezd hatni az emberi ügyekre, s így szélesedik az eszmék világa, mi a művelődésnek és haladásnak nélkülözhetlen föltétele. Valamint tehát nincs or­szág, melynek anyagi terményei közt idegen elemekre ne buk­kannánk úgy nincs a nemzetek szellemi életét képviselő irodal­mak közt egy sem, melyben nagyobb vagy kisebb adag idegen eszmét, gondolkodás­módot, sőt alakot is ne lehetne felmutatni. Az észrevétel különösen áll hazai irodalmunkra nézve. A magyar nyelven írott művek felett ugyanis általános szemlét tartva, jófor­mán azt mondhatjuk, hogy a megmagyarosodott idegen elemek sokkal bővebben képviselvék azok között, mint azok, a­melyek magyar főben fogamzottak és magyar érzelemből folydogáltak. Van a magyar írott művekben szemitai, görög-római, francia, angol, olasz, német stb. elem. Ha szándékunk volna e befolyások mindegyikét elmondani, s minden egyes idegen eszmére egyenesen rámutatni, sok évig tartó tanulmányra és kötetek írására kellene elhatározni magunkat. E helyett itt e csatornák közül csakis egyre fordítjuk figyelmünket, s csakis az a körüli észleleteinket vázoljuk a lehető legrövidebben olvasóink előtt; csakis azon következmé­nyekről akarunk beszélni, melyek hazai irodalmunkban a görög­római, vagy más néven a classikai irodalom műveivel való érint­kezés által állottak elő. Ha lehetne a tükörben eredeti alak nélkül visszavert képet gondolnunk, akkor mi is mindjárt hozzáláthatnánk azon mozza­natok elő­sorolásához, melyeket hazai irodalmunkban a classikus írókkal való érintkezés hozott létre; de a mint a tükörbeli kép

Next