Független Magyarország, 1903. április (2. évfolyam, 375-403. szám)

1903-04-01 / 375. szám

ko volszkyt, de ez nem engedett Annál vehemensebben támadott, és szenve­délyes páthoszszal bizonyítgatta a nemzet meg­sértett igazait A függetlenségi párt folyton tap­sokkal és zúgó helyesléssel kisérte ezt a min­den tekintetben érdekes és a magyar parla­mentben szokatlanul éleshangú beszédet, amely­nek hatását az jellemzi a legjobban, hogy a kormánypárt is a legnagyobb figyelemmel és a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta. Az ellen­zékről seregestől tódultak Csávolszky üdvözlé­sére, mikor beszédét befejezte. Pichler Győző volt a második szónok, aki legfőkép a nemzeti párt szerepével foglalko­zott és maró gúnynyal mutatott arra a ferde helyzetre, amelybe Apponyi mostani magatar­tásával jutott. Kijelentette, hogy a független­ségi párt a küzdelmet mindaddig folytatja, amíg csak porszemnyi része is megmarad. Zajosan megéljenezték. Holnap folytatják a vitát. EL A képviselőház ülése márczius 31-én, Daniel Gábor elnök megnyitva az ülést, fel­olvassák és hitelesítik a tegnapi ülés jegyző­könyvét. Elnök : Bemutatja a kunszentmártoni független­ségi és 48-as népkörnek Madarász József, a tápéi választókerület népgyülésének Kelemen Béla, a Pécsen tartott népgyülésnek és a pécsváradi válasz­tókerület polgárainak Egry Béla, Ortaháza, Marócz, Dömeföld, Lispe, Bogolyevo-Gombos, Magyarszent­­márton, Magyarmecske, Oroshegy, Doroszló, Garam­­mitola, Tököl, Gyimót, Kálmánd, Vindornyalak, Zalaszántó, Kuncsorba, Mercse, Tiszakürt, Ujtóth, Csorvás, Gattája, Nyulfalu, Garamszőlős községek polgárainak Abaffy Ödön, Dénesfa-Lakhegy, Nagy­­páli, Gősfa, Zalaszentlőrincz, Horvátkút, Somogy- Sámson, Nagylopás, Iszkaszentgyörgy, Kecskemét, Ocsárd, Tomnaföld, Kislakos, Bél, Miháld, Felső- és Alsó-Nyáras, Csákberény, Ó-Besztercze, Nagykámond, Rákos-Szent-Mihály, Ebad, Csorna, Mócsa, S­orváthi, Széchy-Sziget, Bazita, Jankovácz, Jókó, Szimő, Dobronak, Kásád, Győr-Szent-Márton, Köbölkút községek polgárainak Buzáth Ferencz, — Privigye, Handiova, Nagy-Lehotka, Hradecz, Brusznó, Kis- Lehotka, Chrenocz, Dubnicza, Kis-Csausa községek polgárainak Ernszt Sándor, — Tergenye, Kávás, Majsa, Ráczmecske, Varasd, Csongrád, Egyházas- Terestyán, Szecsőd, Német-Szecsőd, Körtvélyes, Pozsony-Eperjes, Nagylengyel, Dubova, Nemes- Tördenicze, Szigligeti, Bács-Doroszló, Frankó, Eber­­gény, Dézsánfalva, Nagy-Olyved, Karál, Kis-Tokaj, D­-Lubló, Dell, Farnad, Hegykő, Tolmács, Muzsla, Csib-Szent-Imre, Szabad-Szentkirály, Tana, Nagy- Ka­jd, Sávoly, Fehéregyháza községek polgárai­nak és a Jászberényhez tartozó Csikóskutyinai tanyai választóknak Jankovich Béla,­­ Vulka- Pordány község polgárainak Rakovszky István, to­vábbá Kun-Sziget, Dinnyéd községek polgárainak Szabó István, Mumor, Ketka-Teskánd,Máhomfa, Lenti- Szombathely, Völgyifalu, Zala-Németfalu, Lendva- Ujfalu és Kútfej, Szent-Margita, Csehi, Felső-Sze­­menye, Kis-Cserne, Moson-Szent-András, Bezeréd, Német-Újvár, Vas-Szent-Miklós, Ung, Lapujtó, Kis­ós Lipta-Gerge, Karancs-Keszi, Dornó, Neezpó, Békés-Apáti, Nagy-Csancsa, Koós, Lenti, Fény, Zala- Apáti, Nagymánya, Privigye,­ Nagy-Kizdó, Nagy- Kosztolány, Puszta-Szent-Györgyhalma községek polgárainak gróf Wilczek Frigyes képviselők által beadott kérvényeit, a katonai javaslatok ellen. (Él­jenzés a szélsőbaloldalon.) Letételnek a Ház asztalára és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokkal együtt fognak e intéztetni. Egyúttal elrendeli a Ház, hogy kinyomassanak. Lukács László pénzügyminiszter: Benyújt három törvényjavaslatot, egyet a készpénzfizetések felvé­teléről, egyet az osztrák-magyar bankkal kötött egyezmény egyik pontjának megváltoztatásáról és végül egyet a koronaérték megállapításáról szóló 1892. törvény kiegészítéséről. A javaslatokat kiadják a pénzügyi bizottságnak előzetes tárgyalás végett. A bizottságok nyilvánossága. Napirend előtt felszólal Pozsgay Miklós. Múlt szombaton egy interpellá­­cziót terjesztett elő a kultuszminiszterhez. Erre a feleletet a márcz. 29-iki hivatalos közlönyben látta, amennyiben közölte a középiskolai tanárok előlép­tetését. Interpelláczióját visszavonja. (Helyeslés.) Batkay László: A pénzügyi bizottság tegnap esti ülésén szabálytalanságot tapasztalt. Már ismé­telten felvetette itt azt a kérdést, hogy a ..bizottságok ülései nyilvánosak legyenek. A képviselőknek alkal­mat kell nyújtani, hogy ellenőrizzék a bizottság javű­ködését. A bizottságnak tegnap csak 4 tagja volt jelen s mégis ülést tartott, pedig fontos kérdés, a birák fizetése van ott napirenden. Követeli, hogy gyorsíró legyen jelen a bizottságok ülésén s ne egy igazságügyminisztériumi tisztviselő csinálja a jegyző­könyvet. A bírói függetlenség forog itt koczkán. A kormánypárti tagok is belátták, hogy a bírói függet­lenség érdekében a bírákat függetleníteni kell a kor­mánytól. A pénzügyminiszter a bírákat a közigaz­gatási tisztviselőkkel egy sorba helyezte. Azt is mondta a miniszter, hogy 93-ban a bírák fizetésemelése nem az állam czélja, hanem egyedül Szilágyi érdeme volt Az ilyen érvelés ellen tiltakozik. Az igazságügy­miniszter erre sietett az összes indítványokat elvetni s s pénzügyminiszternek igazat adni. Ágyukra van­nak számlálatlan milliók, azonban a birói fizetés emelésére nincs a pénzügyminiszternek 436 ezer koronája, itt már fenyegetve van az államháztartás egyensúlya. (Zaj és mozgás.) Kéri a Házat, hogy a pénzügyi bizottság elnökét utasítsa, hogy ez mindig szabályszerűen működjék s a bizottság ülésére gyors­írót rendeljenek ki. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Sajnálja, hogy a bizottságokban nincsenek gyorsírók, akikor legalább ha tudósítások volnának s nem olyan gyűlöletes színűek, mint Rátkay előadta. Sajnálja, hogy oly kevés tag jelenik meg a bizottság ülésein. A bizottság el­járását a házszabályok szabályozzák. Jegyzőkönyvet nem vezetnek a bizottságokban. Hogy ki készíti a lapok részére a tudósításokat, arra a kormánynak és a bizottság elnökének nincs ingerencziája, hanem ez egy bizonyos pra­cízis fejlődött ki. Azt még senki sem kifogásolta, hogy a miniszterek egyes tiszt­viselőket berendelnek. Védi ezután eljárását s men­tegeti tegnapi nyilatkozatát a bírás fizetésemeléséről. Az adminisztratív tisztviselőké­pp oly szükséges, mint a biráké s a kormány ezt szem előtt is tartja. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tartja helyes prakszis­­nak, hogy a tisztviselők különösen a fővárosban mellékkereseteket is űzzenek. A fizetésemeléssel és abba a helyzetbe akarják hozni a tisztviselőket, hogy csakis az államnak szolgálhassanak. Ezekben a nyilatkozatokban nézete szerint nincs sérelem. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : A házszabályokhoz szól. A bizottságok ülései a Ház tagjaira nyilvánosak. Ta­pasztalata, hogy kormánypárti képviselők tudósítá­sokat irnák lapok részére, még­pedig tendencziózu­­san az ellenzék kárára. Egy olyan házszabálymódo­­sítást ajánl, hogy vagy kizárassék a tudósítás telje­sen az ülésekből, vagy pedig egészen nyilvánossá tétessék a laptudósítók részére. (Helyeslés.) Nem érti, hogy a kormány miért szorgalmazza egyes javas­latok bizottsági tárgyalását, mikor a katonai vita úgyis sokáig húzódik. Egyes bizottságok ülésén azért nem­ jelenhetik meg, mivel két bizottság egyszerre is ülésezik. Ha ezen e bajon segítenek, akkor a bi­zottságok határozatképesek lesznek. Szederkényi Nándor: A házszabályokhoz szól. A pénzügyi bizottság tegnapi ülését majdnem egé­szen Barta Ödön és szóló töltötte ki. Sajnálatának is adott kifejezést, hogy ily fontos kérdésnél oly kevéssé érdeklődnek. Kötelessége volt a felelős­séget magáról elhárítani. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Elnök: A bizottsági elnökök eljárását szabályozza a házszabály. A képviselőket kell megkeresni, hogy jelenjenek meg az üléseken, hogy azok határozatké­pesek legyenek. Napirend előtt határozathozatalnak nincs helye. Következett az újoncslétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat általános tár­­gyalásának folytatása. Csávolszky Lajos beszéde. Csávolszky Lajos: T. Ház.­ Minden állam SzU­­verenitása megköveteli azt, hogy az ország a saját dolgai felett független hatalommal rendelkezzék a kormányzás minden ágában, (ügy van / ügy van­ a szélsőbaloldalon.) és így a hadügyi kormányzás­ban is. E nélkül nincs önálló állami élet, önálló állami élet nélkül pedig teljes lehetetlenség a nem­zetek jólétét, jövőjét biztosítani. (úgy van! ügy van­ a szélsőbaloldalon.) A nemzetközi érintkezés és az önálló hadsereg: ez a két ismertető jele van minden államnak. Ezek nélkül az állam nem állam, csak tartomány. (Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) és a­mily büszkén vallhatja magát minden ember egy független állam önérzetes független polgárának, és oly megszégyenítő egy tespedő provinczia teherhor­­dozója lenni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És minthogy én egy alárendelt tartománynak szé­gyenkező polgára nem tudok és nem akarok lenni, nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyes­lés a szélsőbaloldalon.) De nem úgy szólok én most itt, mint az az ember, aki hazájának függetlenségéért rajong. Nem úgy, mint akinek kebelében a kegyelet örök tűze ég"az ősök szent hagyományai iránt. Nem úgy, mint akit hazájának múltja és nagysága, akit nem­zetének aspirácziói nyugodni nem engednek. Nem így szólok, t. képviselőház, hanem­­szólok úgy, mint ha alattvalója királyomnak, aki számot ve­ten a viszonyokkal, aki figyelembe veszem az uralkodóh­áz érdekeit is, és szem elől nem tévesztem az osztrák népeket sem, akik mindig szomszédságunkban voltak és mindig szomszédságunkban is lesznek, legyünk egy vagy több uralkodó alatt, és akiknek érdekeit istápolni épen úgy, mint ő nekik a miénket, a józan böl­­cseség tanácslója. De ha így beszélek is, akkor sem tehetek egyebet, mint hogy elene szavazok ezen törvényjavaslatnak. (Élénk helyeslés a szélső­­baloldalon.) Akkor is a kötelességem azt paran­­csolja, hogy minden eszközzel, minden módon, minden fegyverrel odahassak, hogy Magyarország népe kielégitessék és az önálló magyar hadsereg felállittassék, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert csak ez a biztonsága — és semmi egyéb a kerek világon — az uralkodóháznak azokkal az óriási veszélyekkel szemben, amelyek előtt áll. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és Csak igy számít­hatnak az örökös tartományok segítségre részünk­ről, ha szükség lesz reá és csak igy érhető el az a nagyhatalmi állás, amelyet hiába keresnek, de még meg nem bírtak találni soha. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ahhoz, hogy valaki így beszéljen, ahhoz nem szükséges, hogy valaki függetlenségi párti legyen. (Igaz ! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Ahhoz nem szükséges, hogy magyar soviniszta legyen, nem szükséges, hogy annak lépteit erős fajszeretet ve­zesse ; ahhoz egyedül a történelem tanúsága kell, a történelem tanúságain okuló józan ész logikája kell hozzá, a pángermanizmus és pánszlávizmus rémséges hatalmi terjeszkedésének kellő megfigyelése kell, hogy mindenkiben megváltoztathatatlan meggyőződéssé váljék az a hit, hogy ennek az uralkodóháznak a bizton­sága csak úgy érhető el, ha a magyar állam önálló épülete teljesen kiépíttetik és betetőztetik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az egységes hadsereggel — mert az a hadsereg, amely nálunk fennáll, ez nem közös hadsereg, hanem egységes hadsereg — ezzel az egységes hadsereg­gel ezt a czélt elérni nem fogjuk soha, nem értük el a múltban és nem fogjuk elérni a köveiben sem. Hiszen ez az egységes hadsereg, amelyet itt táplá­lunk és fentartunk, az az egységes hadsereg vitte az örvény szélére az u. n. osztrák monarchiát 1864 előtt. Ez az egységes hadsereg kompromittálta az uralkodóházat, diskvalifikálta a nagyhatalmi állást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ez az egy­séges hadsereg most is az, ami 1867 előtt volt. És itt van a rettenetes tévedés­­ kép­viselőház. A világ azt hiszi, hogy az 1867-iki ki­egyezés megváltoztatta az egységes hadsereget is. A világ nem is tud másként gondolkozni, mint úgy, hogy ha a király kibékült a nemzettel, az nem lehetett másként, mint hogy a király a nemzetnek jogos igényeit és aspirác­ióit kielégítette,, ha pedig ezeket kielégítette, akkor gyökeresen meg kellett változnia az egységes hadseregnek is és akkor abba az egységes hadseregbe bevonult a magyar nemzet vitézsége, becsvágya, bátorsága és önfeláldo­zása is. Pedig nem igaz, nem így van, t. Ház. Az egységes hadsereg ma is az, ami volt 1867 előtt és az első próba, amely a tűzbe viszi ezt a hadsere­get, rettenetes bizonyságot fog nekünk erről szol­gáltatni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az, hogy 87 esztendő óta békében élünk, nem azt jelenti, hogy az egységes hadsereg védelmi ké­pessége jó, hogy ezzel az egységes hadsereggel im­ponálni bírunk; ezt tisztán annak köszönhetjük, hogy nem keveredtünk háborúba. Azok, akik az egységes hadsereget támogatják, tisztán csak állítá­sokkal jönnek elő, tényekre nem hivatkozhatik senki, tényekre csak akkor hivatkozhatnánk, ha majd győ­zedelmes háborúk és véres csaták igazolnák az egy­séges hadsereget. De nemzetek érdekeivel experi­­mentálni nem lehet, mi tehát azt nem engedhetjük meg, hogy az európai események fejlődéseivel szemben háborúba vigyük a nemzetet ezzel a had­sereggel csak azért, hogy bebizonyíthassuk, hogy nekünk van igazunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Akik az egységes hadsereget támogatják, azzal argumentálnak, hogy az erő a védképesség egysé­gében van. A világtörténelem kezdete óta száz meg száz példa bizonyítja, hogy ez nem igaz ; száz meg száz példa bizonyítja, hogy 5—10—20 nyelvű had­sereg dicsőséges csatákat vívott ki. Thaly Kálmán t. képviselőtársam a napokban felhozta a krimi háborút és én is épen most olvasom Till tábornok egyik czikkét, amelyben elbeszéli, hogy­ a krimi hadjáratban maga szemtanúja volt a zsenaja­ i nagy csatának, ahol franczia tábornok volt a főparancs­nok és olasz, török és angol hadosztályok végez­ték a megrendelt mozdulatokat és dicsőségesen meg­nyerték a csatát. Az önálló magyar hadsereg felállítása az uralkodó legfőbb haduri jogát semmiben sem érinti, Magyar­­ország megállapítja, hogy mennyi és minő katoná­val járul a védelemhez, és ezt a jogát függetlenül gyakorolja Ausztria is: ennyiből áll az egész, és ez a védelem hatályát sokkal erősebbé teszi, mint az egységes hadsereg. Mi szövetségben vagyunk Ausz­ 1903. április 1. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 3 " !

Next