Független Magyarország, 1903. április (2. évfolyam, 375-403. szám)
1903-04-01 / 375. szám
4 fÜGGETLENI MAGYARU2HÉSÁG III 1903. áppitis L 'i'trr ti!mmnurnnnn rr i rirnrirnrrr írniYDTtii rrm n • n i i i i i riával, de bele nem olvadtunk. Ha tehát bele nem olvadtunk, járjunk el mint szövetséges államok, hogy minden szövetséges állam megállapítsa a maga kontingensét, hogy mennyivel járul a védelemhez, anélkül, hogy saját önállóságát, nemzeti jellegét feláldozná. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Hogy mikop rendezgessék az önálló hadsereg, ahhoz én magam hozzá nem szólok, nem vagyok szakértő. Thaly Kálmán J. képviselőtársam felemlítette itt Aulichot, az egyik aradi vértanút, a legképzettebb hadvezérek és a legműveltebb katonák egyikét. Ezt a dolgot én oly fontosnak tartom, hogy daczára annak, hogy Thaly Kálmán J. képviselőtársam hivatkozott reá, én mégis szó szerint idézem, hogy miként vélte Aulich az önálló magyar hadsereg szervezését. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) (Olvassa): «Ha egyszer a békés szervezés ideje elérkezik, ne gondoljunk katonai növeldékre, külön katonai intézetekre, ne emeljünk válaszfalat a polgár és katona között. A honvédelem a legnemesebb polgári kötelesség, ne vetkőztessük ki ezt a polgáriasság jellegéből, különben a katona állam lesz az államban és szoldateszka-kaszt a szabadságnak veszélye, a közvagyonosságnak átka. Neveljük az egész nemzetet honvéddé, tegyük a védelmi képzést nemzeti közoktatási rendszerünk lényeges kiegészítő részévé a falusi iskolától kezdve fel az egyetemig, miszerint azoknak, akik a katonai pályát életpályájukul akarják választani, alkalmuk legyen a legmagasabb katonai kiképeztetést megszerezni. Állítsunk fel egyetemünknél speciális katonai tanfolyamot, amint van a speciális hittudományi, orvosi és jogi tanfolyam, de ne különözzük el sehol a katonát a polgártól.» (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Türr tábornok pedig a n0-as évektől kezdve egész máig szintén azt hirdeti, hogy a katonai kiképeztetést az elemi iskolákban kell kezdeni és — ami a fő — a lövészetben kell őket gyakorolni. Türr tábornok maga a délvidéken már a 60-as években sok községben lövészegyleteket alakított; ez tehát nem a Szemere Miklós képviselő úr találmánya, mert ezt 60 esztendő óta folytonosan hirdeti és csinálja Türr tábornok. Gabányi Miklós : Ha így csinálnának, egy évi katonai szolgálat elég lenne a gyalogságnál. Csávolszky Lajos: Azt mondják, t. Ház, a király nem akarja megbolygatni az egységes hadsereg szervezetét. A király nem akarja ! — nem új szó ez. Harminczhét esztendő óta sokszor hallottunk már ilyen kijelentést. A miniszter urak mindig, amikor a nemzet követeléseinek megtagadásáról van szó, a király személye mögé bújnak. (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az országgyűlésen — nyíltan — természetesen ilyen dolgot nem lehet elmondani, hanem példálózhatva, négyszem között oda állanak elénk és azt mondják: «mind szép az, jó is, helyes is, amit ti akartok, mi is megtennék, dehát nem lehet» — és ebben a két szóban «nem lehet» ott rejtegetik a király személyét mindig. (Igy van ! ügy van a szélsőbaloldalon.) És mikor halomra gyűjtik a sok gyanút és ezen sok gyanú, mint a gyúanyag néha itten a mi részünkről nyilt keserűségben kitör, vagy fellobban, hát akkor ők állanak elő és vádolnak bennünket iliojalitással és kárhoztatnak bennünket, akik nem teszünk egyebet, mint nyíltan, férfiasan kifejezést adunk a gyanúnak, amit ők elszórnak éveken keresztül kétszínű játékukkal lelkünkben. (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) «A király nem akarja» , hát én, mint alkotmányos polgár, mint alkotmányos uralkodó alattvalója, kötelességemnek tartom erre azt mondani, hogy ez nem igaz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hol van az országgyűlésnek egy határozata, hol van az országgyűlésnek egy felirata, amely kérte volnaa királytól az önálló hadsereg felállítását ? Sehol. És hol van a királynak az a feirata ilyen határozatra vagy feliratra, amelyben azt mondja, hogy nem adom meg ezt a kívánságot? Sehol! Hol van az a kormány, mely tárczáját kötötte az önálló hadsereg felállításához s mely beadta volna lemondását, mert föltétele nem teljesittetett? Sehol. Az országgyűlés többsége van hivatva a nemzet kérelmét a király elé vinni. Tette-e ezt az országgyűlés valaha? Soha! Adott a királynak az országgyűlés többsége módot és alkalmat arra, hogy alkotmányos úton és módon nyilatkozhassék a nemzet ezen kérelméről? Soha! Micsoda vakmerőség tehát az ő részükről azt mondani, hogy a király nem akarja, avagy pedig a gyávaságnak milyen mérhetetlen nagy foka kell ahhoz, hogy nem is merik kérni a királytól, abban a hiszemben, hogy hiszen a király úgy sem teljesítené ? (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Egyik legnagyobb baja politikai közéletünknek a politikai jellem, a politikai bátorság hiánya. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Csodálatos nemzet ez a magyar nemzet. Nagy veszélyekben, nagy időkben, mikor óriási veszélyek közé jut, a nemzet, az oroszlán bátorságával küzd a csatatéren, de békés időkben elveszti minden bátorságát, minden erkölcsi erejét. (Úgy van! ügy van, a szélsőbaloldalon.) Fejedelem a miniszterrel, miniszter a képviselővel, képviselő a választóval akkor bánik el, amint kívánja, leveszi a lábáról, csak a módját tudja. Az erős meggyőződés tölgyfája ingó-bingó nádszállá válik az első jó szóra. Egy kis vállveregetés, egy kis hízelgés képes az embereket meggyőződésük lemondására bírni. Egy minisztert vagy államtitkárt, ha elveinek elárulásával jut is a magas polczra, megsüvegelnek ; míg elvhű ember volt, a tisztelők csak egy kis csapatja vette körül; ha elváruló lesz, a hódolók egész raja környékezi.Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon. Itt a képviselőházban Kossuth Lajost kitiltják a magyar polgárok sorából, otthon díszpolgárrá választják. Otthon a nemzet megbecstelenítésének mondják a quóta felemelését, itt felemelik. De hiszen nem is ítélt hazulról ide, innen hazamenniök, hogy nézeteiket változtassák. Gyakran megtörténik, hogyha itt egy képviselő beszél, egyetlenegy beszédből azt hihetnők, hogy itt két ember beszél. E napokban Szemere Miklós képviselő úr az aggodalom legmélyebb hangján kiáltott föl: Elvész Tokaj, elvész Budavár, elvesz a magyar becsület, ha jobban nem gazdálkodunk, ha a hadsereget jobbá és olcsóbbá nem tesszük. Szörnyű ijedtség vett erőt ■ az emberen. Miféle helyzet lehet az, melyből ily veszedelmek származhatnak? De ha figyelemmel végighallgatja az ember a beszédet, akkor egészen eloszlottak az aggodalmak. Azt mondja ugyanis Szemere Miklós képviselő úr: «Őszinte bizalommal viseltetem a kabinet iránt, garanciát látok a miniszterelnök úr személyében, akit nekünk csakis a Gondviselés adhatott, akit minden államférfim tapasztalattal áldott meg és a jelen esetben sem fog más bölcsebben intézkedhetni, mint ahogy intézkedik a miniszterelnök úr és a honvédelmi miniszter.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha Szemere Miklós úr beszédének egyik részét olvassa az ember, sírni volna kedve, ha a másik részét, akkor vigadni; ha pedig az egészet elolvassa az ember, akkor igazán nem tudja, hogy mit csináljon, sírjon-e vagy nevessen. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert ha egy nemzet sorsa olyan álomférfi kezébe van letéve, akinél jobbat nekünk a Gondviselés sem adhatott, aki államférfial , bölcseséggel tudja az ország ügyeit intézni, akinél jobban azt senki sem tudná elintézni, akkor nem veszhet el Tokaj, nem veszhet el Budavár, ámbár a Tengerszem már elveszett. (Igaz ! Úgy van a szélsőbalon.) Ha ilyent lát az ember,akkor arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy itt valami hiba van, vagy a képviselő úr logikájában, vagy, a politikájában, de hogy hiba van, az bizonyos. (Igaz ! ügy van a szélsőbaloldalon.) Ennek a mindenhez való alkalmazkodásnak, magyarul szólva, a kétkulacsos politikának (Igaz! Úgy van!,a szélsőbaloldalon.) tulajdonítom én, hogy Magyarország századok óta nem tudta elérni azt a pozíciót, amelyet megérdemelt volna és amelyhez joga van. Nemzeti nagy királyok alatt, akik erős kézzel ragadták magukhoz az ország sorsának az intézését, akik maguk vitték az ország ügyeit, csakhamar felvirult dicsőségben és vagyonban az ország, de gyönge királyoknak nem tudtunk erőt kölcsönözni, rosszakaratú királynak pedig nem tudtunk soha ellenállani. Ahol pedig király és nemzet közül mind a kettő gyönge, ott pusztulásnak és züllésnek kell beállani. Nemzet és király közt az egyiknek erősnek kell lennie, hogy az ország boldogulhasson. (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon !) T. ház! Erős elhatározású, erős meggyőződésű államférfiakra van az országnak szüksége, mert nem a népben van a hiba; a nép jó, csak a vezető államférfiak hibásak. A nép vezethető dicső küzdelmekre; a nép rábírható nagy önfeláldozásokra, amint azt megmutatták az 1648-as idők, (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) de félre is vezethető, amint azt az utóbbi kormányok alatt tapasztaltuk, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. A Bánffy-választások !) A vezető államférfiak önállóságára, erős meggyőződésére van szükség, mert ezek nélkül a nemzet olyan, mint a méhraj, amely az anyakirálynő nélkül nem bír nyugvóhelyet találni; e nélkül a nemzet olyan, mint a tengeren eviczkélő hajó iránytű nélkül, nem bír révparthoz jutni. (Ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Erős államférfiak nélkül az uralkodók sem képesek olyan politikai alakulásokat és eredményeket elérni, mint aminőket elérhetnek erős államférfiakkal. (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház ! Én a koronázás után, 1867 után vettem észre olyan szimptomákat, — ma már nem látok ilyen tüneteket, de akkor igenis láttam, amidőn az uralkodó rettenetes csapások benyomása alatt állott, amelyeket rá az egységes birodalom és az egységes hadsereg összeomlása mért, akkor mutatkoztak olyan jelenségek, olyan szimptómák, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy uralkodónk szívesen látott volna itt egy önálló, nagy magyar birodalmat, szívesen látott volna itt egy birodalmat, amely neki fényt, tekintélyt és hatalmat ad és meg is csinálhatta volna azt 37 éven keresztül, ha lettek volna munkatársai, ha lettek volna mellette emberek, akik ezt neki megcsinálni segítettek volna. De hát kivel csinálhatta volna meg ezt? Ahhoz, hogy nagyot alapítsunk, nagyot építsünk és teremtsünk, erős hit, önbizalom és kitartás kell. (ügy van! ügy van a szélsőbaloldalon.) Kivel csinálhatta volna meg uralkodónk azt a magyar birodalmat? Tisza Kálmánnal ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Akinek se hite, se meggyőződése, sem elve nem volt, legfeljebb ötletei votlak, de azok is minden nap változtak? Amidőn én egyszer egy községijén birtokot vettem és ottani házamat, egy rozoga épületet, új palotával akartam kicserélni, előbb körülnéztem, hogy van-e ott alkalmas ember, s erre a czélra alkalmas anyag és amidőn láttam, hogy nincsen sem ember, sem anyag hozzá, abbahagytam a dolgot és vesződtem tovább azzal a rozoga épülettel. Hét lehet-e rossz néven venni egy uralkodótól azt, hogy amidőn a régi nagy állami épületet, amely a rozoga alapokon áll, ujjal akarja felcserélni, és nincsenek arra termett emberek körülötte, akik ebben a szándékában neki segítségére lehetnének, abbahagyja ezt a szándékát és vesződik tovább a régi, rozoga államépülettel ? (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Hiszen a királyok sem születnek mindig Caesaroknak,és nagy Napóleonoknak. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon, akiknek nem kell munkatárs, nem kell segítség, hanem maguk csinálják meg világra szóló terveiket, s azokat keresztül is viszik,hanem az uralkodók legnagyobb része munkatársra szorul. Hiszen az olasz egységet Cavour nélkül az olasz király, sohasem csinálta volna meg; a német egységet a porosz király Bismarck nélkül ,sohasem csinálta volna meg! (ügy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Tehát elsősorban államférfiakra van szükség, de hát hol vannak a mi államférfiaink ?. Azok az államférfiak, akik 37 esztendő óta körülvették az uralkodót, elvhűségüknek, meggyőződésüknek, hitüknek és önbizalmuknak oly nyomorúságos, silány jeleit adták az uralkodó előtt, hogy bizony nem csoda, hogy az uralkodónak elment a kedve minden újabb alkotástól. (Úgy van ! Úgy' van ! a szélsőbaloldalon.)"És ha uralkodónk a nemzetnek ezen «vezérférfiai»-ról vont következtetést a nemzetre, akkor egy cseppet sem csodálkozhatunk azon, ha nincs nagyon elragadtatva ezen nemzet életrevalóságától, mert milyen lehet ott a nemzet, ahol ilyen vezérférfiak vannak ? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bakó Mihály: Nagyon találó. Csávolszky Lajos: Ez a mi politikai közéletünknek egyik szerencsétlensége, t. Ház ; a másik szerencsétlensége pedig, amint azt nagyon helyesen megmondta " Beöthy Ákos t. képviselő úr, az, hogy a szoldateszka kezében van a politika, a katonák csinálják a politikát, és a régi czentralizáczió hívei azok, akik körülfogják az uralkodót, azokat látja mindennap, azokat hallja és azoknak a tanácsát követi. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azokban a katonatisztekben és a czentralizáczió híveiben pedig az államférfim bölcseségből egy szemernyi sincsen, azok a régi megcsökönyösödött szokások békáiban vannak, szűk látkörűek, és szolgalelkűségüknél fogva képtelenek arra, hogy oly utat mutassanak a fejedelemnek, mely a népek boldogulásához vezet. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Azoknak a katonatiszteknek, akik az uralkodót befolyásolják, csak annyi értékük van, amennyit az az aranyzsinóros egyenruha megér; ha azt lehúzzuk róluk, hát az ő tanácsukra ugyan az ördög sem ad semmit. (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De míg az rajtuk van, míg a király körül vannak, szerencsétlenné teszik a királyt is és a népet is. (ügy van a szélsőbaloldalon.) Ezeket a tanácsosokatel kell távolítani, ezeknek a befolyása alól fel kell szabadítani az uralkodót. Ez volna hivatása a mi államférfiainknak, a mi államférfiainknak lépten-nyomon minden alkalmat meg kellene ragadni,amikor az uralkodóval alkalmuk van érintkezni, hogy ezeknek befolyása alól felszabadítsák őt. Ezt kellene nekik csinálni. És mit csinálnak ahelyett ? Láttuk itt a képviselőházban és a folyó tárgyalások alkalmával, hogy kiváló embereink odaszegődnek támogatni a szoldateszka kívánságait és törekvéseit. (Igaz! ügy van a szélsőbaloldalon.) Ez egy hihetetlennek látszó dolog. Ha mi a nemzet jogait védjük és jogos aspirációit akarjuk kielégíteni, azzal a tehetséggel, amelylyel minket az Isten megáldott, a számottevő politikusoknak sem tartanak bennünket, mert hogy nagy politikus legyen valaki ebben a Házban, hogy számottevő államférfim legyen ebben az országban, kell, hogy a szoldateszka követeléseinek támogatására vállalkozzék, kell, hogy a nemzet követeléseivel szemben állást foglaljon. (Élénk helyeslés és taps a szélőbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy a nemzet törekvéseiben előre nem mehet, mert nálunk mindig találkoznak emberek, akik azt ellensúlyozzák. (Úgy van ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Mikor a nemzet akar, vagy követel valamit a hatalomtól, mindig vannak emberek, akik odakiáltják, hogy nem kell! A nemzet a maga egészében, impozánsságában sohasem jelenhet meg az- .uralkodó