Független Magyarország, 1903. április (2. évfolyam, 375-403. szám)

1903-04-01 / 375. szám

4 fÜGGETLENI MAGYARU2HÉSÁG III 1903. áppitis L 'i'trr t­i!mmnurnnnn rr i rirnrirnrrr írniYDTtii rr­m n • n i i i i i riával, de bele nem olvadtunk. Ha tehát bele nem olvadtunk, járjunk el mint szövetséges államok, hogy minden szövetséges állam megállapítsa a maga kontingensét, hogy mennyivel járul a védelemhez, anélkül, hogy saját önállóságát, nemzeti jellegét feláldozná. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Hogy mikop rendezgessék az önálló hadsereg, ahhoz én magam hozzá nem szólok, nem vagyok szakértő. Th­aly Kálmán J. képviselőtársam felemlí­tette itt Aulichot, az egyik aradi vértanút, a leg­képzettebb hadvezérek és­ a legműveltebb katonák egyikét. Ezt a dolgot én oly fontosnak tartom, hogy daczára annak, hogy Thaly Kálmán J. képviselőtár­sam hivatkozott reá, én mégis szó szerint idézem, hogy miként vélte Aulich az önálló magyar had­sereg szervezését. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbal­­oldalon.) (Olvassa): «Ha egyszer a békés szervezés ideje elérkezik, ne gondoljunk katonai növeldékre, külön katonai intézetekre, ne emeljünk válaszfalat a pol­gár és katona között. A honvédelem a legnemesebb polgári kötelesség, ne vetkőztessük ki ezt a pol­­gáriasság jellegéből, különben a katona állam lesz az államban és szoldateszka-kaszt a szabadságnak veszélye, a közvagyonosságnak átka. Neveljük az egész nemzetet honvéddé, tegyük a védelmi képzést nemzeti közoktatási rendszerünk lényeges kiegészítő részévé a falusi iskolától kezdve fel az egyetemig, miszerint azoknak, akik a katonai pályát életpályá­jukul akarják választani, alkalmuk legyen a legma­gasabb katonai kiképeztetést megszerezni. Állítsunk fel egyetemünknél spec­iális katonai tanfolyamot, amint van a spec­iális hittudományi, orvosi és jogi tanfolyam, de ne különözzük el sehol a katonát a polgártól.» (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbalol­dalon.) Türr tábornok pedig a n0-as évektől kezdve egész máig szintén azt hirdeti, hogy a katonai kiképezte­tést az elemi iskolákban kell kezdeni és — ami a fő — a lövészetben kell őket gyakorolni. Türr tábornok maga a délvidéken már­ a 60-as években sok községben lövészegyleteket alakított; ez tehát nem a Szemere Miklós képviselő úr találmánya, mert ezt 60 esztendő óta folytonosan hirdeti és csinálja Türr tábornok. Ga­bányi Miklós : Ha így csinálnának, egy évi katonai szolgálat elég lenne a gyalogságnál. Csávolszky Lajos: Azt mondják, t. Ház, a király nem akarja megbolygatni az egységes had­sereg szervezetét. A király nem akarja ! — nem új szó ez. Harminczhét esztendő óta sokszor hallottunk már ilyen kijelentést. A miniszter urak mindig, amikor a nemzet követeléseinek megtaga­dásáról van szó, a király személye mögé bújnak. (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ország­gyűlésen — nyíltan — természetesen ilyen dolgot nem lehet elmondani, hanem példálózhatva, négy­szem között oda állanak elénk és azt mondják: «mind szép az, jó is, helyes is, amit ti akartok, mi is megtennék, dehát nem lehet» — és ebben a két szóban «nem lehet» ott rejtegetik a király szemé­lyét mindig. (I­gy van ! ügy van­ a szélsőbalolda­­lon.) És mikor halomra gyűjtik a sok gyanút és ezen sok gyanú, mint a gyúanyag néha itten a mi részünkről nyilt keserűségben kitör, vagy fellobban, hát akkor ők állanak elő és vádolnak bennünket iliojalitással és kárhoztatnak bennünket, akik nem teszünk egyebet, mint nyíltan, férfiasan kifejezést adunk a gyanúnak, amit ők elszórnak éveken ke­resztül kétszínű játékukkal lelkünkben. (Úgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) «A király nem akarja» , hát én, mint alkotmányos polgár, mint alkotmányos uralkodó alattvalója, köte­lességemnek tartom erre azt mondani, hogy ez nem igaz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hol van az országgyűlésnek egy határozata, hol van az ország­gyűlésnek egy felirata, amely kérte volna­­a királytól az önálló hadsereg felállítását ? Sehol. És hol van a királynak az a feirata ilyen határozatra vagy fel­iratra, amelyben azt mondja, hogy nem adom meg ezt a kívánságot? Sehol! Hol van az a kormány, mely tárczáját kötötte az önálló hadsereg felállításá­hoz s mely beadta volna lemondását, mert föltétele nem teljesittetett? Sehol. Az országgyűlés többsége van hivatva a nemzet kérelmét a király elé vinni. Tette-e ezt az országgyűlés valaha? Soha! Adott a királynak az országgyűlés többsége módot és alkal­mat arra, hogy alkotmányos úton és módon nyilat­­kozhassék a nemzet ezen kérelméről? Soha! Micsoda vakmerőség tehát az ő részükről azt mondani, hogy a király nem akarja, avagy pedig a gyávaságnak milyen mérhetetlen nagy foka kell ahhoz, hogy nem is merik kérni a királytól, abban a hiszemben, hogy hiszen a király úgy sem teljesí­tené ? (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Egyik legnagyobb baja politikai közéletünknek a politikai jellem, a politikai bátorság hiánya. (Igaz! Úgy van­ a szélsőbaloldalon.) Csodálatos nemzet ez a magyar nemzet. Nagy veszélyekben, nagy idők­ben, mikor óriási veszélyek közé jut, a nemzet, az oroszlán bátorságával küzd a csatatéren, de békés időkben elveszti minden bátorságát, minden erkölcsi erejét. (Úgy van! ügy van,­ a szélsőbaloldalon.) Fejedelem a miniszterrel,­­ miniszter a­ képviselő­vel, képviselő a választóval akkor bánik el, amint kívánja, leveszi a lábáról, csak a módját tudja. Az erős meggyőződés tölgyfája ingó-bingó nádszállá válik az első jó szóra. Egy kis vállveregetés, egy kis hízelgés képes az embereket meggyőződésük le­mondására bírni. Egy minisztert vagy államtitkárt, ha elveinek elárulásával jut is a magas polczra, megsüvegelnek ; míg elvhű ember volt, a tisztelők csak egy kis csapatja vette körül; ha elváruló lesz, a hódolók egész raja környékezi.­­Igaz ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon. Itt a képviselőházban Kossuth Lajost kitiltják a magyar polgárok sorából, otthon díszpolgárrá választ­ják. Otthon a nemzet megbecstelenítésének mondják a quóta felemelését, itt felemelik. De hiszen nem is ítélt hazulról ide, innen haza­menniök, hogy néze­teiket változtassák. Gyakran megtörténik, hogyha itt egy képviselő beszél, egyetlenegy beszédből azt hihetnők, hogy itt két ember beszél. E napok­ban Szemere Miklós képviselő úr az aggodalom leg­­­­mélyebb hangján kiáltott föl: Elvész Tokaj, elvész Budavár, elvesz a magyar becsület, ha jobban nem­ gazdálkodunk, ha a hadsereget jobbá és olcsóbbá­­ nem tesszük. Szörnyű ijedtség vett­ erőt ■ az embe­ren. Miféle helyzet lehet az, melyből ily veszedel­mek származhatnak? De ha figyele­mmel végig­hallgatja az ember a beszédet, akkor egészen el­oszlottak az aggodalmak. Azt mondja ugyanis Sze­mere Miklós képviselő úr: «Őszinte bizalommal viseltetem a kabinet iránt, garanc­iát látok a minisz­terelnök úr személyében, akit nekünk csakis a Gond­viselés adhatott, akit minden államférfim tapasz­talattal áldott­­ meg és a jelen esetben sem fog más bölcsebben intézkedhetni, mint ahogy intéz­kedik a miniszterelnök úr és a honvédelmi minisz­ter.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha Szemere Miklós úr beszédének­ egyik részét olvassa az ember, sírni volna kedve, ha a másik részét, akkor vigadni;­­ ha pedig az egészet elolvassa az ember, akkor igazán nem tudja, hogy mit csináljon, sírjon-e vagy nevessen. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert ha egy nemzet sorsa olyan álomférf­i kezébe van letéve, akinél jobbat nekünk a Gondviselés sem adhatott, aki államférfial , bölcseséggel tudja az or­szág ügyeit intézni, akinél jobban azt senki sem tudná elintézni, akkor nem veszhet el Tokaj, nem veszhet el Budavár, ámbár a Tengerszem már el­veszett. (Igaz ! Úgy van­­ a szélsőbalon.) Ha ilyent lát az ember,­­akkor arra a meggyőző­désre kell jutnia, hogy itt valami hiba van, vagy a képviselő úr logikájában, vagy, a politikájában, de hogy hiba van, az bizonyos. (Igaz ! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Ennek a mindenhez való alkal­mazkodásnak, magyarul szólva, a kétkulacsos poli­tikának (Igaz! Úgy van!,a szélsőbaloldalon.) tulaj­donítom én, hogy Magyarország századok óta nem tudta elérni azt a pozíc­iót, amelyet megérdemelt volna és amelyhez joga van. Nemzeti nagy királyok alatt, akik erős kézzel ragadták magukhoz az ország sorsának­ az intézését, akik maguk vitték az ország ügyeit, csakhamar felvirult dicsőségben és vagyonban az ország, de gyönge királyoknak nem tudtunk erőt kölcsönözni, rosszakaratú királynak pedig nem tud­tunk soha ellenállani. A­hol pedig király és nem­zet közül mind a kettő gyönge, ott pusztulásnak és­ züllésnek kell beállani. Nemzet és király közt az egyiknek erősnek kell lennie, hogy az ország bol­dogulhasson. (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon !) T. ház! Erős elhatározású, erős meggyőző­désű államférfiakra van az országnak szüksége, mert nem a népben van a hiba; a nép jó, csak a vezető államférfiak hibásak. A nép vezethető dicső küzdelmekre; a nép rábírható nagy önfel­áldozásokra, amint azt megmutatták az 1648-as idők, (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) de félre is vezethető, amint azt az utóbbi kormányok alatt tapasztaltuk, (ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon. A Bánffy-választások !) A vezető állam­férfiak önállóságára, erős meggyőződésére van szük­ség, mert ezek nélkül a nemzet olyan, mint a méh­raj, amely az anyakirálynő nélkül nem bír nyugvó­helyet találni; e nélkül a nemzet olyan, mint a tengeren eviczkélő hajó iránytű nélkül, nem bír révparthoz jutni. (Ügy van ! ügy van ! a szélső­baloldalon.) Erős államférfiak nélkül az uralkodók sem képesek olyan politikai alakulásokat és ered­ményeket elérni, mint aminőket elérhetnek erős államférfiakkal. (ügy van! Ügy van! a szélső­­baloldalon.) T. Ház ! Én a koronázás után, 1867 után vettem észre olyan szimptomákat, — ma már nem látok ilyen tüneteket, de akkor igenis láttam, amidőn az uralkodó rettenetes csapások be­nyomása alatt állott, amelyeket rá az egységes bi­rodalom és az egységes hadsereg összeomlása mért, akkor mutatkoztak olyan jelenségek, olyan szimptó­­mák, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy uralkodónk szívesen látott volna itt egy önálló, nagy magyar birodalmat, szívesen látott volna itt egy birodalmat, amely neki fényt, tekintélyt és ha­talmat ad és meg is csinálhatta volna azt 37 éven keresztül, ha lettek volna munkatársai, ha lettek volna mellette emberek, akik ezt neki megcsinálni­­ segítettek­ volna. De­­ hát kivel csinálhatta volna meg ezt? Ahhoz, hogy nagyot alapítsunk, nagyot építsünk és teremtsünk, erős hit, önbizalom és ki­tartás kell. (ügy van! ügy van­­ a szélsőbaloldalon.) Kivel csinálhatta volna meg uralkodónk azt a ma­gyar birodalmat? Tisza Kálmánnal ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Akinek se hite, se meggyőződése, sem elve nem­ volt, legfeljebb ötletei votlak, de azok is minden­ nap változtak? Amidőn én egyszer egy községijén birtokot vettem és ottani házamat, egy rozoga épü­letet, új palotával akartam kicserélni, előbb körül­néztem, hogy van-e ott alkalmas ember, s erre a czélra alkalmas anyag és amidőn láttam, hogy nin­­­csen sem ember, sem anyag hozzá, abbahagytam a dolgot és vesződtem tovább azzal a rozoga épülettel. Hét lehet-e rossz néven venni egy uralkodótól azt, hogy amidőn a régi nagy állami épületet, amely a rozoga alapokon áll, ujjal akarja felcserélni, és­­ nincsenek arra termett emberek körülötte, akik ebben­­ a szándékában neki segítségére lehetnének, abba­hagyja ezt a szándékát és vesződik tovább­ a régi, rozoga államépülettel ? (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Hiszen a királyok sem szület­nek mindig Caesaroknak,és nagy Napóleonoknak. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon,­ akiknek nem kell munkatárs, nem kell segítség, hanem maguk csinálják meg világra szóló terveiket, s azokat keresztül is viszik,­hanem az uralkodók leg­nagyobb része munkatársra szorul. Hiszen az olasz egységet Cavour nélkül az olasz király, sohasem csinálta volna meg­; a német egységet a porosz király Bismarck nélkül ,sohasem csinálta volna meg! (ügy­ van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Tehát elsősorban államférfiakra van szükség, de hát hol vannak a mi államférfiaink ?. Azok­ az államférfiak, akik 37 esztendő óta körülvették az uralkodót, elv­­hűségüknek, meggyőződésüknek, hitüknek és ön­bizalmuknak oly nyomorúságos, silány jeleit adták az uralkodó előtt, hogy bizony nem csoda, hogy az uralkodónak elment a kedve minden újabb alkotás­tól. (Úgy van ! Úgy' van ! a szélsőbaloldalon.)"És ha uralkodónk a nemzetnek ezen «vezérférfiai»-ról vont következtetést a nemzetre, akkor egy cseppet sem csodálkozhatunk azon, ha nincs nagyon elragadtatva ezen nemzet életrevalóságától, mert milyen lehet ott a nemzet, ahol ilyen vezérférfiak vannak ? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bakó Mihály: Nagyon találó. Csávolszky Lajos: Ez a mi politikai közéletünk­nek egyik szerencsétlensége, t. Ház ; a másik sze­rencsétlensége pedig, amint­ azt nagyon helyesen megmondta " Beöthy Ákos t. képviselő úr, az, hogy a szoldateszka kezében van a politika, a katonák csinálják a politikát, és a régi czentralizáczió hívei azok, akik körülfogják az uralkodót, azokat látja mindennap, azokat hallja és azoknak a tanácsát követi. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azokban a katonatisztekben és a czentralizáczió híveiben pedig az államférfim bölcseségből egy szemernyi sincsen, azok a régi megcsökönyösödött szokások békáiban vannak, szűk látkörűek, és szol­­galelkűségüknél fogva képtelenek arra, hogy oly utat mutassanak a fejedelemnek, mely a népek boldogulásához vezet. (Igaz! ügy van­ a­ szélső­­baloldalon.) Azoknak a katonatiszteknek, akik az uralkodót befolyásolják, csak annyi értékük van, amennyit az az aranyzsinóros egyenruha megér; ha azt lehúzzuk róluk, hát az ő ta­­­nácsukra ugyan az ördög sem ad semmit. (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De míg az rajtuk van, míg a király körül vannak, szeren­csétlenné teszik a királyt is és a népet is. (ügy­ van­­ a szélsőbaloldalon.) Ezeket a tanácsosokat­­el kell távolítani, ezeknek a befolyása alól fel kell szabadítani az uralkodót. Ez volna hivatása a mi államférfiainknak, a mi államférfiainknak lép­­ten-nyomon minden alkalmat meg kellene ragadni,a­mikor az uralkodóval alkalmuk van érintkezni,­ hogy ezeknek befolyása alól felszabadítsák őt. Ezt kellene nekik csinálni. És mit csinálnak ahe­lyett ? Láttuk itt a képviselőházban és a folyó tárgyalások alkalmával, hogy kiváló embereink odaszegődnek támogatni a szoldateszka kíván­ságait és törekvéseit. (Igaz! ügy van­ a szél­sőbaloldalon.) Ez egy hihetetlennek látszó dolog. Ha mi a nemzet jogait védjük és jogos aspirá­­c­ióit akarjuk kielégíteni, azzal a tehetséggel, amelylyel minket az Isten megáldott, a szá­mottevő politikusoknak sem tartanak bennün­ket, mert hogy nagy politikus legyen valaki ebben a Házban, hogy számottevő államférfim legyen ebben az országban, kell, hogy a szoldateszka követelései­nek támogatására vállalkozzék, kell, hogy a nemzet követeléseivel szemben állást foglaljon. (Élénk he­lyeslés és taps a szélőbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy a nemzet törekvéseiben előre nem mehet, mert nálunk mindig találkoznak emberek, akik azt ellen­súlyozzák. (Úgy van ! Úgy van­­ a szélsőbaloldalon.) Mikor a nemzet akar, vagy követel valamit a hata­lomtól, mindig vannak emberek, akik odakiáltják, hogy nem kell! A nemzet a maga egészében, im­­pozánsságában­ sohasem jelenhet meg az- .uralkodó

Next