Független Magyarország, 1903. május (2. évfolyam, 404-433. szám)

1903-05-01 / 404. szám

2 FÜGGETLEN­ MAGYAR­ORSZÁG 1903. május 1 Széll Kálmán is csak e két tényezőbe kapaszkodik , mint szalmaszálakba a végső vergődésben. «Jog, törvény és igazság» jelszavával lépett a kormányra s ime nyakig sülyedt a törvénytelenségbe. Igaza van Eötvös Károlynak: Széli politikai pályafutásának vége. Bukása csak abban különbözik elődeiétől, hogy nagyon is magas paripára ült, s maga­sabbról zuhan le, mint azok. Vertán Endre, országgyűlési képviselő: Ebben bizony benne vagyunk! És nem segít már sem a nagyképűs­ködés, sem a sopánkodás. A kibontakozás útját kell keresni. Ezt pedig csak úgy lehet megkapni, ha azon okokat enyésztetjük el, melyek létrehozták. Ezek között első helyen áll a parla­mentarizmus igazi lényegének helyre­­állítása. Szüntessék meg a merev párturalmat. Ha mi a nemzeti akaratot kívánjuk érvényre juttatni, ne állítsák ezzel a többség akaratát szembe. Ha mi a nemzeti becsületért küzdünk, ne állja útját nemes küzdelmünknek a párt becsülete. Az alkotmány van veszélyben, melyért a veszélyeztetett párturalom föláldozása nemcsak önfeláldozás,­­ de a jelen vi­szonyok között hazalm­i kötelesség. Akik a kötelességnek e sorozatát meg­értik , a kibontakozás útját is meg­találták. Reich Aladár, országgyűlési képviselő: A kormány nemcsak azért felelős, hogy a költségvetési törvény alapján viszi az állam ügyeit, h­anem­ azért is, hogy olyan helyzetbe ne jusson, hogy a nélkül kelljen kormányoznia. Ezen felelősség nem hárítható át az ellenzékre, mert magyar királyi felelős ellenzék nem létezik, hanem amint a törvényen kívüli állapot veszedelme fe­nyeget, csak oly módon szabadulhat a politikai felelősség alól, hogy helyet ad olyan férfiaknak, akik az alkotmányos tényezők munkáját a törvényes mederbe terelni képesek. Dr. Nessi Pál, országgyűlési képviselő: Széll Kálmán tragikus sorsa, melylyel a négy évvel ezelőtt az egész ország tap­sai között megindult kormányelnöki pálya­futását oly dicstelenül fejezi be, hogy az országot egy költségvetési törvény nélküli állapotba kényszeríti bele,­­ ismét csak nekünk ad igazat, mert újabb bizonyíték arra, hogy legyen valaki bármilyen nagy­­tehetségű államférfi, legyen bármilyen nagy taktikus, ha az osztrák császári köz­­pontosító eszme és az önállóságra törekvő magyar nemzeti eszme két malomköve közé kerül, azt kímélet nélkül megörli. Marjay Péter, országgyűlési képviselő: Minden törvényellenes dolgot gyűlöl a magyar s aki az ilyen állapotot a hata­lom gyakorlására meri használni, szé­gyenfolttal bélyegzi meg magát nemzete előtt­ Ráth Endre, országgyűlési képviselő. Mikor esetről-esetre az ország kormá­nyának léghajója útjára száll, kormányo­sára súlyos terheket bíznak, a magyar nemzet alkotmányának, törvényeinek, jo­gainak drága kincseit, — a dinasztia, az osztrák szellem átkos, fojtó nyűgét. A léghajó most veszedelmes helyzetbe jutott: megállóit, s nem tud emelkedni. A nemzet aggódva várja a léghajósok sorsát. Váljon a vész perczeiben lesz-e elég lelki erő bennük, hogy megragadják a menekülés egyetlen eszközét, s hogy megmentsék a magyar alkotmányt — ki­dobják-e a katonai javaslatok alakjában megnyilatkozó osztrák szellem nyomasztó súlyát. Ha igen, úgy a nemzet örömtől csürogő szemekkel nézi az emelkedő lég­hajót; ha nem, úgy ám jöjjön a fergeteg, — végezze a munkáját mielőbb — hatal­mával seperje el a nemzeti kincseknek hűtlen őrét, — a léghajó kormányosát.­ ­ Dr. Horváth Gyula, országgyűlési képviselő. Széll Kálmán akkor, amikor Ausztria érdekei forogtak koczkán, — a kiegyezés kérdésében — még a tizenkettedik órá­ban is akart és tudott kivezető utat találni. Most, amidőn Magyarország a törvé­nyen kívüli állapotba került, visszautasí­totta a békés megoldásnak még a lehető­ségét is. Ezzel, valamint az ex-lex elfogadásával beigazolta, hogy az ellenzék helyesen ítélte meg, amidőn hármas jelszavát frázisnak tartotta, s rászolgált arra, hogy őt, aki a nemzeti akaratot semmibe sem veszi, a nemzet se vegye komolyan. Budapest, április 30. A függetlenségi és 48-as­ párt elnöksége fölkéri a párt összes tagjait, hogy holnap a kép­viselőházbon már az ülés legelején lehetőleg teljes számlán jelenjenek meg. Bátkay László álláspontja. A képvi­selőház mai ülésén Rátkay László, mint országgyűlési rovatunkban olvasható, indítványt adott be, hogy az országgyűlés tárgyalásait, a bekövetkező ex-lex folytán, egy időre függesszék fel. Rátkaynak ezt az indítványát a folyosó politikusai és az úgynevezett gyakorlati köz­­jogászok különféle kommentárokkal kísérték, azt is mondván egyebek közt, hogy ez az állás­pont az alkotmánynyal is ellentétben van. E skrupulusok daczára Bátkay László abszo­lúte nem ingott meg álláspontjának igazságá­ban. Ő ugyanis abból az igen­is figyelemre­méltó alapból indul ki, hogy az a kormány, amely nem kapott költségvetést és felhatalma­zást, nem ajánlotta meg az országgyűlés az újonczot,­­ feltétlenül megbukott, illetve egyetlen kötelessége a lemondás. Széll Kálmánnak tehát holnap Bécsbe kell menni, a királyhoz, hogy bejelentse a történteket s egy­ben benyújtsa lemondását. Mert azt nem is szabad feltételezni a koronáról, hogy Széll Kálmánnak előzetes felhatalmazást adott a törvénytelen kor­mányzásra. És mert Bátkay ezt nem is hiszi a koronáról, ezért tartotta és tartja ma is szükségesnek azt, hogy az országgyűlés tanács­kozását egy időre elnapolják, addig, míg a korona és a miniszterelnök tisztába jönnek egymással. . .-------------­ Törvénytelenül... Budapesti, április 30. Május 1-ének reggelétől költségvetésen kívül fogja az országot kormányozni egy olyan­­kor­mány, amelynek az országgyűlés sem újonczot, sem adót nem szavazott meg. Ez a száraz tény. Mindenki tudja, hogy mi idézte elő e szé­gyenteljes állapotot. A kormány, anélkül, hogy erre nézve akár programomban, akár a királyi trónbeszédben csak egy szó említést is tett volna, az imdemnity-javaslat benyújtása előtt váratlanul egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be a Ház elé, mely úgy vérben, mint pénzben az eddiginél is nagyobb, jóval nagyobb áldozatot követel a nemzettől. Holott ez a nemzet az eddigi terhet is csak teljes nyomorúsággal, úgyszólván léte­zése alapjának megtámadásával bírta el. Az eddigi terhek alatt az még semmit sem bírt kultúrájára, semmit földmívelése, ipara, keres­kedelme, közgazdasági fejlesztésére fordítani, az tehát nem fejlődött, tehát­ elvesztette cse­kély meglevő versenyképességét Európa többi államaival szemben. A nemzet tehát keresmé­nyéből nem: tőkéjéből élt, a vagyontalanok nyomorogtak és kivándoroltak. Mindezeket a statisztika bizonyítja. Ilyen körülmények közt az ellenzék, amely hacsak minimális tudatával is bír kötelességé­nek, e javaslatok keresztülvitelét minden törvé­nyes eszközzel megakadályozni köteles volt. Ebbéli rendeltetésének a függetlenségi párt még­is felelt, meg is fog felelni, hála magának a nemzet ébredő öntudatának, tehát­ támogatá­sának. A kormánypárt minden argumentumai nume­rikus többségében találta, az ellenzék pedig törvényadta külső, alaki jogán felül a nemzet egyhangú támogatására hivatkozhatott. A kormánypárt azért tolta közvetlen az indemnity elé a katonai javaslatokat, mert így akart kést tenni az ellenzék nyakára, mond­ván : kötelesek vagytok legalább április 1-ig átengedni a katonai javaslatokat, mert a ko­rona azt visszavonni nem engedi, ha tehát ti megszavazni nem­ engeditek, előáll május 1­1-én az ex-lex, amiért reátok hárítjuk a felelősséget. Az ellenzék viszont tényeivel azt felelte erre: mi zsarolni magunkat jobb meggyőződésünk s a nemzet érdekei ellen nem engedjük. Az ex-lex-ért a felelősség azt illeti, aki látván, hogy az egész nemzet nem akarja, mert nem képes azt vállalni, még­sem vonja vissza, sőt azzal akarja az elfogadtatást kierőszakolni, hogy a fölötte való vitára záros határidőt tűzött ki. Mégis az ellenzék, nehogy a felelősségnek az árnyéka is férhessen hozzá, megajánlotta a kormánynak : négy hónapi indemnitást adunk, megszavazzuk a költségvetést és letárgyaljuk a szükséges javaslatokat, ha e négy hónapi időt nem a katonai javaslatok tárgyalására hasz­nálja a kormány. Mert ezt obstruálni vagyunk kénytelenek, obstruáljuk a végletekig, ebből törvény nem lesz. A kormány az ajánlatot nem fogadta el, a­miből világos, hogy az ex-lex rémével akarta a kést az ellenzék torkára tenni. Nos, az ellenzék nem ijedt meg, lelkiisme­retét a költségvetésen kívüli kormányzat miatt tisztának érzi és a nemzet azt tisztának is látja. Tűrjük az ex­ lexet, mert hiszen 1867. óta­­ nem ez az első sérelme az alkotmánynak. A-

Next