Független Magyarország, 1903. május (2. évfolyam, 404-433. szám)
1903-05-01 / 404. szám
2 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1903. május 1 Széll Kálmán is csak e két tényezőbe kapaszkodik , mint szalmaszálakba a végső vergődésben. «Jog, törvény és igazság» jelszavával lépett a kormányra s ime nyakig sülyedt a törvénytelenségbe. Igaza van Eötvös Károlynak: Széli politikai pályafutásának vége. Bukása csak abban különbözik elődeiétől, hogy nagyon is magas paripára ült, s magasabbról zuhan le, mint azok. Vertán Endre, országgyűlési képviselő: Ebben bizony benne vagyunk! És nem segít már sem a nagyképűsködés, sem a sopánkodás. A kibontakozás útját kell keresni. Ezt pedig csak úgy lehet megkapni, ha azon okokat enyésztetjük el, melyek létrehozták. Ezek között első helyen áll a parlamentarizmus igazi lényegének helyreállítása. Szüntessék meg a merev párturalmat. Ha mi a nemzeti akaratot kívánjuk érvényre juttatni, ne állítsák ezzel a többség akaratát szembe. Ha mi a nemzeti becsületért küzdünk, ne állja útját nemes küzdelmünknek a párt becsülete. Az alkotmány van veszélyben, melyért a veszélyeztetett párturalom föláldozása nemcsak önfeláldozás, de a jelen viszonyok között hazalmi kötelesség. Akik a kötelességnek e sorozatát megértik , a kibontakozás útját is megtalálták. Reich Aladár, országgyűlési képviselő: A kormány nemcsak azért felelős, hogy a költségvetési törvény alapján viszi az állam ügyeit, hanem azért is, hogy olyan helyzetbe ne jusson, hogy a nélkül kelljen kormányoznia. Ezen felelősség nem hárítható át az ellenzékre, mert magyar királyi felelős ellenzék nem létezik, hanem amint a törvényen kívüli állapot veszedelme fenyeget, csak oly módon szabadulhat a politikai felelősség alól, hogy helyet ad olyan férfiaknak, akik az alkotmányos tényezők munkáját a törvényes mederbe terelni képesek. Dr. Nessi Pál, országgyűlési képviselő: Széll Kálmán tragikus sorsa, melylyel a négy évvel ezelőtt az egész ország tapsai között megindult kormányelnöki pályafutását oly dicstelenül fejezi be, hogy az országot egy költségvetési törvény nélküli állapotba kényszeríti bele, ismét csak nekünk ad igazat, mert újabb bizonyíték arra, hogy legyen valaki bármilyen nagytehetségű államférfi, legyen bármilyen nagy taktikus, ha az osztrák császári központosító eszme és az önállóságra törekvő magyar nemzeti eszme két malomköve közé kerül, azt kímélet nélkül megörli. Marjay Péter, országgyűlési képviselő: Minden törvényellenes dolgot gyűlöl a magyar s aki az ilyen állapotot a hatalom gyakorlására meri használni, szégyenfolttal bélyegzi meg magát nemzete előtt Ráth Endre, országgyűlési képviselő. Mikor esetről-esetre az ország kormányának léghajója útjára száll, kormányosára súlyos terheket bíznak, a magyar nemzet alkotmányának, törvényeinek, jogainak drága kincseit, — a dinasztia, az osztrák szellem átkos, fojtó nyűgét. A léghajó most veszedelmes helyzetbe jutott: megállóit, s nem tud emelkedni. A nemzet aggódva várja a léghajósok sorsát. Váljon a vész perczeiben lesz-e elég lelki erő bennük, hogy megragadják a menekülés egyetlen eszközét, s hogy megmentsék a magyar alkotmányt — kidobják-e a katonai javaslatok alakjában megnyilatkozó osztrák szellem nyomasztó súlyát. Ha igen, úgy a nemzet örömtől csürogő szemekkel nézi az emelkedő léghajót; ha nem, úgy ám jöjjön a fergeteg, — végezze a munkáját mielőbb — hatalmával seperje el a nemzeti kincseknek hűtlen őrét, — a léghajó kormányosát. Dr. Horváth Gyula, országgyűlési képviselő. Széll Kálmán akkor, amikor Ausztria érdekei forogtak koczkán, — a kiegyezés kérdésében — még a tizenkettedik órában is akart és tudott kivezető utat találni. Most, amidőn Magyarország a törvényen kívüli állapotba került, visszautasította a békés megoldásnak még a lehetőségét is. Ezzel, valamint az ex-lex elfogadásával beigazolta, hogy az ellenzék helyesen ítélte meg, amidőn hármas jelszavát frázisnak tartotta, s rászolgált arra, hogy őt, aki a nemzeti akaratot semmibe sem veszi, a nemzet se vegye komolyan. Budapest, április 30. A függetlenségi és 48-as párt elnöksége fölkéri a párt összes tagjait, hogy holnap a képviselőházbon már az ülés legelején lehetőleg teljes számlán jelenjenek meg. Bátkay László álláspontja. A képviselőház mai ülésén Rátkay László, mint országgyűlési rovatunkban olvasható, indítványt adott be, hogy az országgyűlés tárgyalásait, a bekövetkező ex-lex folytán, egy időre függesszék fel. Rátkaynak ezt az indítványát a folyosó politikusai és az úgynevezett gyakorlati közjogászok különféle kommentárokkal kísérték, azt is mondván egyebek közt, hogy ez az álláspont az alkotmánynyal is ellentétben van. E skrupulusok daczára Bátkay László abszolúte nem ingott meg álláspontjának igazságában. Ő ugyanis abból az igenis figyelemreméltó alapból indul ki, hogy az a kormány, amely nem kapott költségvetést és felhatalmazást, nem ajánlotta meg az országgyűlés az újonczot, feltétlenül megbukott, illetve egyetlen kötelessége a lemondás. Széll Kálmánnak tehát holnap Bécsbe kell menni, a királyhoz, hogy bejelentse a történteket s egyben benyújtsa lemondását. Mert azt nem is szabad feltételezni a koronáról, hogy Széll Kálmánnak előzetes felhatalmazást adott a törvénytelen kormányzásra. És mert Bátkay ezt nem is hiszi a koronáról, ezért tartotta és tartja ma is szükségesnek azt, hogy az országgyűlés tanácskozását egy időre elnapolják, addig, míg a korona és a miniszterelnök tisztába jönnek egymással. . .------------- Törvénytelenül... Budapesti, április 30. Május 1-ének reggelétől költségvetésen kívül fogja az országot kormányozni egy olyankormány, amelynek az országgyűlés sem újonczot, sem adót nem szavazott meg. Ez a száraz tény. Mindenki tudja, hogy mi idézte elő e szégyenteljes állapotot. A kormány, anélkül, hogy erre nézve akár programomban, akár a királyi trónbeszédben csak egy szó említést is tett volna, az imdemnity-javaslat benyújtása előtt váratlanul egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be a Ház elé, mely úgy vérben, mint pénzben az eddiginél is nagyobb, jóval nagyobb áldozatot követel a nemzettől. Holott ez a nemzet az eddigi terhet is csak teljes nyomorúsággal, úgyszólván létezése alapjának megtámadásával bírta el. Az eddigi terhek alatt az még semmit sem bírt kultúrájára, semmit földmívelése, ipara, kereskedelme, közgazdasági fejlesztésére fordítani, az tehát nem fejlődött, tehát elvesztette csekély meglevő versenyképességét Európa többi államaival szemben. A nemzet tehát keresményéből nem: tőkéjéből élt, a vagyontalanok nyomorogtak és kivándoroltak. Mindezeket a statisztika bizonyítja. Ilyen körülmények közt az ellenzék, amely hacsak minimális tudatával is bír kötelességének, e javaslatok keresztülvitelét minden törvényes eszközzel megakadályozni köteles volt. Ebbéli rendeltetésének a függetlenségi párt mégis felelt, meg is fog felelni, hála magának a nemzet ébredő öntudatának, tehát támogatásának. A kormánypárt minden argumentumai numerikus többségében találta, az ellenzék pedig törvényadta külső, alaki jogán felül a nemzet egyhangú támogatására hivatkozhatott. A kormánypárt azért tolta közvetlen az indemnity elé a katonai javaslatokat, mert így akart kést tenni az ellenzék nyakára, mondván : kötelesek vagytok legalább április 1-ig átengedni a katonai javaslatokat, mert a korona azt visszavonni nem engedi, ha tehát ti megszavazni nem engeditek, előáll május 11-én az ex-lex, amiért reátok hárítjuk a felelősséget. Az ellenzék viszont tényeivel azt felelte erre: mi zsarolni magunkat jobb meggyőződésünk s a nemzet érdekei ellen nem engedjük. Az ex-lex-ért a felelősség azt illeti, aki látván, hogy az egész nemzet nem akarja, mert nem képes azt vállalni, mégsem vonja vissza, sőt azzal akarja az elfogadtatást kierőszakolni, hogy a fölötte való vitára záros határidőt tűzött ki. Mégis az ellenzék, nehogy a felelősségnek az árnyéka is férhessen hozzá, megajánlotta a kormánynak : négy hónapi indemnitást adunk, megszavazzuk a költségvetést és letárgyaljuk a szükséges javaslatokat, ha e négy hónapi időt nem a katonai javaslatok tárgyalására használja a kormány. Mert ezt obstruálni vagyunk kénytelenek, obstruáljuk a végletekig, ebből törvény nem lesz. A kormány az ajánlatot nem fogadta el, amiből világos, hogy az ex-lex rémével akarta a kést az ellenzék torkára tenni. Nos, az ellenzék nem ijedt meg, lelkiismeretét a költségvetésen kívüli kormányzat miatt tisztának érzi és a nemzet azt tisztának is látja. Tűrjük az ex lexet, mert hiszen 1867. óta nem ez az első sérelme az alkotmánynak. A-