Független Magyarország, 1903. május (2. évfolyam, 404-433. szám)
1903-05-01 / 404. szám
wmm 1903. május 1. rT&GGETIEK- MAGYAEOE32AG! nemzet kibírja: adót nem fizetni és ujonczot nem adni. Majd meglátjuk, hogy az, akié a hadsereg, meddig bírja ki. Mert az átmeneti kiadásokra, tisztviselők fizetésére és a többi kiadásokra gyűl be pénz, de nem gyűl be a katonaság részére. Majd meglátjuk mi lesz akkor. Az ellenzéknek a legtisztább és leghatározottabb feladata van: szavának állni, hogy végre a nemzet erejét egyszer istenesen megmutassa. Nyugodtan fogobstruálni a végletekig, nyárig, őszig, télig s tavaszig ha kell. Ez az az időpont végre, amikor maga a korona mutatta meg, hogyan van alkalom és mód reá megmutatni, hogy a nemzet akarata mindenekfölött való. Azt hisszük azonban —magas politikai szempontból szinte sajnálni lehet, — nem kerül reá a sor. A hatalom és a legfőbb hatalom, — a történelem tanít reá, — mindig engedett, valahányszor a még nagyobb hatalom : ez az alvásból föl-föl ébredező nemzet megmutogatta körmeit és sarokba szorította a másikat. Ex-lexes idők köszöntünk téged, mint a nemzet győzelméenk utolsó árkát ! . . . * A függetlenségi párt és az ex-lex. A nemzet jogaiért folytatott küzdelmében rendületlenül kitart a függetlenségi párt. Ma, atizenkettedik órában is megtette kötelességét és elnöke, Kossuth Ferencz utján a képviselőházban nyilatkozattételre kényszerítette a kormányelnököt, aki ma Berzeviczy Albert háta mögött akart átevezni az ex-lex hináros felületére. Ezt az egérutat azonban elzárta Széll Kálmán elől az ellenzék, csatába küldvén Eötvös Károlyt, a vajdát, a legerősebb küzdők egyikét, aki azután ennek a napnak a dicsőségét lefoglalta a maga és a függetlenségi párt számára. A miniszterelnök bejelentette, hogy törvénytelenül akar és fog kormányozni. Igen természetes, hogy a függetlenségi párt nem marad tétlenül akkor, amikor a kormány a törvénytelenség terére lépett. Ma este a pártkörben rendkívül élénk volt a hangulat. A képviselők nagy számmal gyűltek egybe és a napi eseményeket vitatva, sok szó esett a párt által a jövőben követendő eljárásról, amelyet különben értekezleten is megbeszéltek. A jelenlevők ugyanis Kossuth Ferencz elnöklete alatt megbeszélték az ex-lex folytán bekövetkezett helyzetet és úgy állapodtak meg, hogy holnap Kossuth Ferencz napirend előtt beszédet fog tartani, amelyben ismételten körvonalazza a függetlenségi párt álláspontját és a bekövetkezett törvénytelen állapotokért a kormányt fogja felelőssé tenni. Azután, amennyiben az indemnity-vitára kerülne a sor, Barabás Béla fog felszólalni s nagyobb beszéd után határozati javaslatot nyújt be. Ezzel majd megindul a határozati javaslatok áradata. Majd meglátjuk meddig birja ki a kormány. A szabadelvű pártban is élénk volt a hangulat és mint egy félhivatalos kőnyomatos jelenti, a képviselők lelkesen ünnepelték a miniszterelnököt — az ex-lex hőst. Erre az ünneplésre is majd ad visszhangot az ország. Miben ál az ex-lex ? Az ex-lex azt jelenti, hogy holnaptól kezdve a kormány nem rendelkezik a kormányzás eszközeivel. Az állam úgynevezett szükségjoga a magyar jogrendszerben teljesen ismeretlen, mert a kormányzat eszközei : pénz és haderő csak törvénynyel szerezhetők meg. Ha nincs költségvetési törvény, vagy indemnity, az enélkül álló kormány föltétlenül törvénysértést követ el, ha mégis teljesít állami kiadásokat és elfogad bevételeket az állam részére. E törvénysértés minimuma, ha a kormány az állam meglevő pénzkészleteiből a tisztviselőket s a hadsereget fizeti. Az e határokon túlmenő minden kiadás súlyosabb beszámítás alá esik, így a czivillistát költségvetési törvény, vagy indemnity nélkül fizetni egyáltalán nem szabad. Bevételeket egyáltalán nem szabad elfogadni. Ez áll nemcsak az egyenes adókra, hanem a közvetett adókra, fogyasztási adókra és egyéb illetékekre is, mert ezek csak megszabva vannak a törvényben, de nem szedhetők be, ha az egyenes adó megajánlva nincsen, íme ez az ex-lex. S ha netalán Széll Kálmán azt hinné, hogy ezt mi túlozva írtuk elő, hát kijelentjük, hogy mi ehhez egy betűt sem írtunk, mert ezt nem mi, hanem egyik legnagyobb intimusa fejezte ki — 1899. január 1-én, mikor Bánffy Dezső báró idézte elő az ex-lex-et. Azt hisszük, hogy a fekete akkor is fekete volt s a fehér ma is fehér. Vagy nem? ORSZÁGGYŰLÉS . Nevezetes, nagy jelentőségű vita folyt ma a képviselőházban. Egy nappal vagyunk a törvényenkivüli állapotok bekövetkezése előtt s a képviselők csaknem valamennyien eljöttek a mai ülésre. Érezte mindenki, hogy nagy dolgok fognak történni. A függetlenségi képviselők felkeresték tegnap este Eötvös Károlyt és megkérték, hogy a mai napon ő szólaljon fel, mert ő adhat legméltóbb feleletet Darányi miniszter beszédjére. Eötvös vállalkozott, de csak akkor nyugodtak meg a függetlenségi követek, mikor Olay Lajos megígérte, hogy «behozza a vajdát». Ma régszel aztán a hatalmas függetlenségi tábor nagyon örvendezett, mikor megjelent Eötvös Károly a Házban. Néhány szelet papiros volt a kezében, azon néhány sor irás. — A vajda beszélni fog! — Éljen a vajda! — tüntetett a baloldal Eötvös mellett. De a mamelukok is nekigyürkőztek. Ők meg Berzeviczy Albertet kérték fel, hogy rontson az ellenzéknek, üsse, vágja a baloldalt. És erősen kardoskodtak, hogy Berzeviczy főmameluk elmondhassa beszédjét. —• Nagyon szívesen vesszük — szólt Kubik Béla, a vita főrendezője — de előbb Eötvös beszél. Erről aztán sok szó esett az ülés megnyitása után is. Miután szavaztak Wlassics tegnapi válaszára s azt tudomásul vették, Bátkay László felszólalt s hangoztatta, hogy a házszabályok szerint ma függetlenségi szónokot illet meg először is a szó, mert tegnap Darányi miniszter, tehát kormánypárti szónok beszélt utoljára. Apponyi más nézeten volt, de Barta Ödön is a Rátkay érvelését támogatta, amire aztán Berzeviczy kijelentette, hogy majd későbben szólal fel. Beöthy Ákos felszólalása után aztán áttértek a napirendre. A vajda beszél. Endrey Gyula leszól a jegyzői emelvényről: — Eötvös Károly! Aztán ő maga is lekoczog elvbarátai közé, hogy jobban hallhassa a vajda arany szavait, hogy jobban megérthesse nagy igazságait. Ott ül a vajda a baloldal egyik szélső sorában. Mögötte ül Olay Lajos meg Szatmári Mór, előtte Ugron Gábor meg Bartha Miklós foglalnak helyet, körülötte a fiatalok. A tüzesek, a harcz igaz emberei, akik tanítványoknak érezik magukat, mikor a vajda beszélni kezd. De még nem beszél. Körülnéz előbb, nyugodt tekintetét végig jártatja a jobbmezőn, ahol szintén óriási érdeklődéssel várják szavait. Csak két ember tudja itt, hogy nekik ma ugyancsak beborul: Széll Kálmán meg Darányi Ignácz. Belevágják magukat a puha miniszteri székbe olyan erővel, mintha félnének, hogy valaki vissza kirántja onnan őket. Hát jó nagy urak, hiába való a makacs ragaszkodás ! Nehéz a válás, de el kell válni a hatalomtól. Nem az ellenzék buktatja meg önöket, hanem Becs. Itt irtják ki a hazafiságot a magyar vezető politikusok szívéből, itt szenved hajótörést minden jogos nemzeti kívánság . . . Tulajdonképen Bécs buktatott meg eddig még minden magyar kormányt . . . De beszél már vajda. Komolyan beszél Beszél az ő csudás szép, gyönyörködtető magyarságával, színesen, okosan, érdekesen. Minden legkisebb zaj észrevehető, olyan csend van az ülésteremben. A hírlapírói karzatokat s az összes erkélyeket zsúfolásig megtöltötték. Ember ember hátán szorong és mindenki figyelemmel lesi, mit mond a vajda. A vajda először is polemizál Darányi miniszter tegnapi beszédjével. A szegény magyar emberről azt mondta a miniszter, hogy félannyit dolgozik, mint más ember fia. Nem bölcs és nem helyes dolog — mondta a szónok — hogy a nemzetet amaga kormányzója becsüli le akkor, mikor a nemzet mindent elkövet, hogy helyzetén segítsen. A magyar ember fiát elviszik osztrák katonának, a magyar pénzt az osztrák államnak, a magyar ipart az osztrák iparnak, a magyar királyt az osztrák császárnak. Azért dolgozzék a magyar kétannyit, hogy az osztrák kétannyit nyeljen el ? Viharos éljenzés tör ki erre balfelől és kaczag a pompás ötleten az egész képviselőház. Azután következik a másik pompás ötlet. — Azt mondja a miniszter — folytatta a szónok, — hogy tanuljunk a méhtől. Ez természetes, mert a méh az a szerencsétlen állat, amely gyűjt és dolgozik, de munkájának gyümölcsét elviszik mások. Újból viharos derültség támad és tapsol az egész baloldal. És a vajda nyugodtan beszél tovább. Hangoztatja, hogy sokkal nagyobb mértékben dinasztikusok vagyunk, mint a nemzet érdeke kívánná. Darányi szerint szükséges, hogy a magyarok dinasztikus hűségét tudja a külföld. Mi haszna lesz ebből a nemzetnek, vagy a dinasziának? Először is bizonyítsa be a miniszter, hogy a külföldnek kell-e tudnia azt, hogy Magyarország mint állam létezik ? S ha megtudja a külföld, hogy olyan nagyon dinasztikus a magyar, akkor ugyan becsületünk utolsó foszlánya is elveszett. — Éljen ! Éljen ! Úgy van ! — zúgja helyeslőleg a baloldal. Eötvös ezután a miniszterelnök beszédjével foglalkozott, közben Rakovszky Istvánt vagdosta meg élesen. Elmondta, hogy ő is hive volt Deáknak, mint Széli, de a Deák-párt politikájától eltért 1876-ban, majd 1878-ban, mikor Széli kénytelen volt kilépni a kormányból. — Miért voltam kénytelen ? — kérdezte a miniszterelnök. — Mert ha nem lett volna kénytelen — válaszolja pompásan a vajda — akkor nem lépett volna ki. Az egész Ház kaczag. Csak Széll mérgelődik. Beszél a kormányok bűneiről, elmondja az első közös ügy történetét, majd a vidéki küldöttségek zarándoklását méltatja. — Megvetni való! —- szól közbe a honvédelmi, miniszter. — Mi az ? Mi a megvetni való ? — Mit mondott? ........ - - - ...........- ; 3" ■.