Független Magyarország, 1903. június (2. évfolyam, 434-461. szám)

1903-06-02 / 434. szám

Fából vaskarika. Budapest, június 1. Azt hitték a politikusok, hogy a hely­zetet piros pünkösd napján valami hir­telen tüzes istennyila fogja megoldani. Dehogy. Semmi ilyen elektrikus politikai nyilatkozat nem történt, mert hiszen gróf Andrássy Gyulának Neue Freie Presse­­beli czikkét csak azok nézhetik kor­szakos vagy helyzetoldó deklarácziónak, akik villámlást látnak a tormás virsli­ben is. Alább terjedelmes kivonatban közöljük gróf Andrássy Gyulának legujabbi kínál­­kozását, amely ugyan egyébre nem, de arra jó, hogy írója geniális feltalálónak tartassák. Gróf Andrássy­ feltalálta­ a fából való vaskarikát. Ő az egységes, közös hadseregnek, az egységes német nyelvű vezényletnek a híve, de — de különböző nemzeti szellemben. Valószí­nűleg úgy érzi a nemes gróf, hogy a magyar magyarosan ejthesse ki a német szót, a cseh cseh dialektussal, a horvát horvátosan és így tovább. Ez az enuucziáczió, amely úgy tün­teti fel a maga kisded véleményét, mint ha az a nemzet egy jelentékeny, sőt — horrendum dictu — nagyobb részének véleménye és kívánsága lenne, hangsú­lyozzuk, ez a legperfektebb hazaárulás. Ez az ifjú stréber politikus nincs azon a nézeten, hogy «a nemzeti vívmányok erősítenék a hadsereget» és: «épen ezért a jövőre is harczolni fog a közös és egy­séges hadseregért.»’ Hogy miért áll ez az úr még a 67-es alapon is, miért vallja magát Deák Fe­­rencz követőjének, azt csakugyan nem tudjuk. Birodalmi egységről beszél és a nemzeti vívmányokat­'­­í­rosnak jelenti ki, hogy tudjuk hát, miért áll a 67-es alapon, amely az akkor hozott törvények­ben lefektetett nemzeti önállóság elvét, a nemzeti hadsereg eszméjét fejlesztendő­nek jelenti ki. Talán úgy érzi ezt Andrássy gróf, hogy: — visszafelé fejleszteni. ..? Ismételjük, nem tudjuk. De egyet tudunk. Tudjuk azt, hogy gróf Andrássy Gyula ezzel a nyilatkoza­tával eljátszotta a szerepét, hogy — miniszter lehessen. Nem fönt, jól tudjuk. Itt lent. Itt minálunk. A birodalmi tarto­mányban. Mert hiába nevezné vagy fogja ki­nevezi Ferencz József király gróf Andrássy Gyulát — az ellenzék, a függetlenségi és 48-as párt az első pillanattól kezdve a legvehemensebb támadást kell, hogy bevezesse ellene. A helyzetből magából folyik ez. A katonai javaslatok révén döntő har­­czot kezdett a magyar nemzet nemzeti jogaiért a hadseregben. Ezt a harczot meg kell győzni a végletekig. Ezentúl mindig és minden katonai kérdésben előbbre kell vinni egy lépéssel a magyar nemzeti hadsereg eszméjét. Ez ellen akar harczolni gróf Andrássy Gyula. Hát csak világos, hogy nem sza­bad engedni «harczolni», mert ellenke­zően : a nemzetnek olyan kormányerőnkre van szüksége, aki feltárván a korona előtt a nemzet követeléseit s reá­mutat­ván azok jogalapjaira: annyit, amennyit lehet, kivívjon. Nem pedig még, hogy nyíltan ellene harczoljon. Az ellenzék, támogatva a nemzettől, hosszas, régóta való fontolgatás és várás után lépett ki a síkra. Hiszen csak a napokban vetették szemére gúnyosan Eötvös Károlynak a kormánypártról, hogy olyan soká váratott az ellenzék a nem­zeti küzdelemre. De kipótoljuk, válaszolta Eötvös. Kipótoljuk, ha akármit csinálnak is. Ezen az ilyen Andrássy-féle czikkek, a­melyek leleplezték a 67-es után haladók egy részének aulikus irányát, esek olaj a tűzre. Ezek mutatják, hogy mennyire nem szabad engedni, semmiféle nemzeti iszinti pántlikáért sem és semmiféle pak­tum formájában. Elég volt a só­ nyalogatásból. Aki nem tántoríthatlan híve a nemzeti küzdelem­nek, az ne vegye fel a bajnoki köntöst és vesse azt le. Halálos veszedelem lenne e nemzet életére, teljes önállóságának jövendőjére, ha az Andrássy-féle riadókkal fűszere­zett katonai javaslat harczában engedne. Világos a czél, a bécsi Hofburgból meg akarják mutatni a nemzetnek, hogy ők nem engednek s ha a nemzet erősen áll igaza mellett, ők is a maguk állás­pontja mellett, sőt találnak reá magyar embert, aki nemzeti szinűi nyállal be­vonva adja elő a nyílt hazaárulást. Mert amit gróf Andrássy a hadsereg hazafias szelleméről, nemzeti érzéséről — német vezérleti nyelv mellett és nemzeti enged­mények nélkül — beszél, az mind papí­ron szép lenne, ha a gyakorlatban nem lenne fából való vaskarika. Hangsúlyozzuk, csak az a szerencse, hogy gróf Andrássy mindig ügyes volt abban: miképen kell olajat önteni a tűzre. A pünkösdi napok a politikában semmi más változást nem hoztak, csak ezt az olajat. Örülünk neki: magasabban fog lobogni a láng. A fából való vaskarika, amelyet ez az olaj keneget meg, bilincsnek készült a nemzeti eszme számára, de — jól vi­gyázzanak — a bilincseket a nemzet egyszer már kardnak vezette. Budapest, június 1. A nógrádi győzelem. Beszéljenek a té­nyek. 1901-ben, az általános képviselőválasztá­soknak idején a nógrádi választókerületben egyhangúlag­ szabadelvű párti képviselőt válasz­tottak. A függetlenségi párt jelöltet sem állít­hatott, mert a nép ott saturálva volt a kor­mánypárti eszmékkel. Jöttek a katonai javasla­tok. Jött az ellenzék küzdelme. A nógrádi kerületben — hogy Scitovszky János meghalt — új képviselőválasztásnak kellett lenni. S a füg­getlenségi párt most már nemcsak jelöltet állíthatott, de győzött is. És így fog győzni az egész országban. Tessék feloszlatni az ország­gyűlést ! Balassagyarmatról jelentik : Későn végződött a tegnapi választás, aminek az eredménye óriási lelkesedést keltett mindenfelé. A függet­lenségi párt jelöltje , Kálosy József 81 szavazat­többséggel győzött, daczára, hogy a kormánypárt minden befolyást, terrorizmust igénybe vett. A választás emiatt csak rendőrileg folyt le rend­ben. Az első szavazatszedő­ bizottságnál Pró­­nayra szavazott 563, Kálosyra 450, a második­­nál Prónayra 366, Kálosyra 560. A függetlenségi pártban is rendkívül nagy örömet keltett a győzelem híte. Nemcsak a mandátum-szaporodás miatt, nemcsak mert Kálosyban egy kiváló bajnokot nyert, hanem mint ez a legnagyobb bizonyíték a párt küz­delmének jogossága és szükségessége mellett, még a kormánypártiak előtt is. l­apunk mai száma 8 oldal, ■MRil« Apró­hirdetések ára: Egy szó 4 EU., vastagabb betűvel 8 EH. Hirdetések nonpareise számítással, díjszabás szerint. Budapest, 1903. II. évfolyam, 434. sz. Kedd, június 2. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyed évre 7 kor., egy h­ónapra 2 kor. 40 fill. Egyes szám ára helyben 8 fill., vidéken 10 EU. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnepnap után való napon is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Király utcza 73. (Teréz-könti mellett) Telefon :586 Gróf Andrássy Gyula és a hadsereg. Budapest, június 1. Gróf Andrássy Gyula a Neue Freie Presse vasárnapi számába hosszú czikket ir. A hadsereg szelleméről czimmel. Ez a czikk, te­kintettel arra, hogy Andrássy Gyula gróf, ezidő szerint a legplauzibilisebb miniszterelnök­jelölt, olyan program­­beszéd formának is ve­hető. Magával a közleménynyel bevezető­­czikkü­nkben részletesen foglalkozunk. Itt csak elmondjuk, hogy a czikk megjelenése milyen hangulatot keltett a szabadelvű­ pártban és micsoda kommentárokra adott alkalmat. A Lloyd-épületben a vasárnapi Presse ért­hető izgalmat és feltűnést keltett. Gróf Andrássy Gyula czikkének megbírálásánál a szabadelvű párt két részre oszlik, aminthogy maga a köz­lemény is két teljesen ellentétes pólus között ingadozik. Egyesek úgy vélik, hogy gróf Andrássy a czikk megírása előtt megbeszélte a dolgot a kormánynyal, sőt állítólag a kész czikket felsőbb helyen be is mutatta. Mások ellenkezőleg, azt hiszik, hogy gróf Andrássy ezzel a czikkével örökre elzárta magának az utat a miniszteri székhez. Mert, osztrák lapban, az osztrák közvélemény előtt el akarta mon­dani, hogy a magyar hadseregben uralkodó szellemet nem helyeselheti. Maga Andrássy ma nem jelent meg e sza­badelvű­ körben, nem dönthetett tehát ebben az érdekes vitában. Azt a véleményt azonban, amely Andrássyt e nyilatkozata folytán kegy­­vesztettnek tekinti, mi végtelenül naivnak tart­juk. Érdekes fényt vet azonban arra, hogy a kormánypárt legnagyobb része milyennek ismeri a korona felfogását a magyar hadseregre vonatko­zólag. Hiszen Andrássy Gyula e czikkében pápább

Next