Független Magyarország, 1903. június (2. évfolyam, 434-461. szám)
1903-06-02 / 434. szám
Fából vaskarika. Budapest, június 1. Azt hitték a politikusok, hogy a helyzetet piros pünkösd napján valami hirtelen tüzes istennyila fogja megoldani. Dehogy. Semmi ilyen elektrikus politikai nyilatkozat nem történt, mert hiszen gróf Andrássy Gyulának Neue Freie Pressebeli czikkét csak azok nézhetik korszakos vagy helyzetoldó deklarácziónak, akik villámlást látnak a tormás virsliben is. Alább terjedelmes kivonatban közöljük gróf Andrássy Gyulának legujabbi kínálkozását, amely ugyan egyébre nem, de arra jó, hogy írója geniális feltalálónak tartassák. Gróf Andrássy feltalálta a fából való vaskarikát. Ő az egységes, közös hadseregnek, az egységes német nyelvű vezényletnek a híve, de — de különböző nemzeti szellemben. Valószínűleg úgy érzi a nemes gróf, hogy a magyar magyarosan ejthesse ki a német szót, a cseh cseh dialektussal, a horvát horvátosan és így tovább. Ez az enuucziáczió, amely úgy tünteti fel a maga kisded véleményét, mint ha az a nemzet egy jelentékeny, sőt — horrendum dictu — nagyobb részének véleménye és kívánsága lenne, hangsúlyozzuk, ez a legperfektebb hazaárulás. Ez az ifjú stréber politikus nincs azon a nézeten, hogy «a nemzeti vívmányok erősítenék a hadsereget» és: «épen ezért a jövőre is harczolni fog a közös és egységes hadseregért.»’ Hogy miért áll ez az úr még a 67-es alapon is, miért vallja magát Deák Ferencz követőjének, azt csakugyan nem tudjuk. Birodalmi egységről beszél és a nemzeti vívmányokat'írosnak jelenti ki, hogy tudjuk hát, miért áll a 67-es alapon, amely az akkor hozott törvényekben lefektetett nemzeti önállóság elvét, a nemzeti hadsereg eszméjét fejlesztendőnek jelenti ki. Talán úgy érzi ezt Andrássy gróf, hogy: — visszafelé fejleszteni. ..? Ismételjük, nem tudjuk. De egyet tudunk. Tudjuk azt, hogy gróf Andrássy Gyula ezzel a nyilatkozatával eljátszotta a szerepét, hogy — miniszter lehessen. Nem fönt, jól tudjuk. Itt lent. Itt minálunk. A birodalmi tartományban. Mert hiába nevezné vagy fogja kinevezi Ferencz József király gróf Andrássy Gyulát — az ellenzék, a függetlenségi és 48-as párt az első pillanattól kezdve a legvehemensebb támadást kell, hogy bevezesse ellene. A helyzetből magából folyik ez. A katonai javaslatok révén döntő harczot kezdett a magyar nemzet nemzeti jogaiért a hadseregben. Ezt a harczot meg kell győzni a végletekig. Ezentúl mindig és minden katonai kérdésben előbbre kell vinni egy lépéssel a magyar nemzeti hadsereg eszméjét. Ez ellen akar harczolni gróf Andrássy Gyula. Hát csak világos, hogy nem szabad engedni «harczolni», mert ellenkezően : a nemzetnek olyan kormányerőnkre van szüksége, aki feltárván a korona előtt a nemzet követeléseit s reámutatván azok jogalapjaira: annyit, amennyit lehet, kivívjon. Nem pedig még, hogy nyíltan ellene harczoljon. Az ellenzék, támogatva a nemzettől, hosszas, régóta való fontolgatás és várás után lépett ki a síkra. Hiszen csak a napokban vetették szemére gúnyosan Eötvös Károlynak a kormánypártról, hogy olyan soká váratott az ellenzék a nemzeti küzdelemre. De kipótoljuk, válaszolta Eötvös. Kipótoljuk, ha akármit csinálnak is. Ezen az ilyen Andrássy-féle czikkek, amelyek leleplezték a 67-es után haladók egy részének aulikus irányát, esek olaj a tűzre. Ezek mutatják, hogy mennyire nem szabad engedni, semmiféle nemzeti iszinti pántlikáért sem és semmiféle paktum formájában. Elég volt a só nyalogatásból. Aki nem tántoríthatlan híve a nemzeti küzdelemnek, az ne vegye fel a bajnoki köntöst és vesse azt le. Halálos veszedelem lenne e nemzet életére, teljes önállóságának jövendőjére, ha az Andrássy-féle riadókkal fűszerezett katonai javaslat harczában engedne. Világos a czél, a bécsi Hofburgból meg akarják mutatni a nemzetnek, hogy ők nem engednek s ha a nemzet erősen áll igaza mellett, ők is a maguk álláspontja mellett, sőt találnak reá magyar embert, aki nemzeti szinűi nyállal bevonva adja elő a nyílt hazaárulást. Mert amit gróf Andrássy a hadsereg hazafias szelleméről, nemzeti érzéséről — német vezérleti nyelv mellett és nemzeti engedmények nélkül — beszél, az mind papíron szép lenne, ha a gyakorlatban nem lenne fából való vaskarika. Hangsúlyozzuk, csak az a szerencse, hogy gróf Andrássy mindig ügyes volt abban: miképen kell olajat önteni a tűzre. A pünkösdi napok a politikában semmi más változást nem hoztak, csak ezt az olajat. Örülünk neki: magasabban fog lobogni a láng. A fából való vaskarika, amelyet ez az olaj keneget meg, bilincsnek készült a nemzeti eszme számára, de — jól vigyázzanak — a bilincseket a nemzet egyszer már kardnak vezette. Budapest, június 1. A nógrádi győzelem. Beszéljenek a tények. 1901-ben, az általános képviselőválasztásoknak idején a nógrádi választókerületben egyhangúlag szabadelvű párti képviselőt választottak. A függetlenségi párt jelöltet sem állíthatott, mert a nép ott saturálva volt a kormánypárti eszmékkel. Jöttek a katonai javaslatok. Jött az ellenzék küzdelme. A nógrádi kerületben — hogy Scitovszky János meghalt — új képviselőválasztásnak kellett lenni. S a függetlenségi párt most már nemcsak jelöltet állíthatott, de győzött is. És így fog győzni az egész országban. Tessék feloszlatni az országgyűlést ! Balassagyarmatról jelentik : Későn végződött a tegnapi választás, aminek az eredménye óriási lelkesedést keltett mindenfelé. A függetlenségi párt jelöltje , Kálosy József 81 szavazattöbbséggel győzött, daczára, hogy a kormánypárt minden befolyást, terrorizmust igénybe vett. A választás emiatt csak rendőrileg folyt le rendben. Az első szavazatszedő bizottságnál Prónayra szavazott 563, Kálosyra 450, a másodiknál Prónayra 366, Kálosyra 560. A függetlenségi pártban is rendkívül nagy örömet keltett a győzelem híte. Nemcsak a mandátum-szaporodás miatt, nemcsak mert Kálosyban egy kiváló bajnokot nyert, hanem mint ez a legnagyobb bizonyíték a párt küzdelmének jogossága és szükségessége mellett, még a kormánypártiak előtt is. lapunk mai száma 8 oldal, ■MRil« Apróhirdetések ára: Egy szó 4 EU., vastagabb betűvel 8 EH. Hirdetések nonpareise számítással, díjszabás szerint. Budapest, 1903. II. évfolyam, 434. sz. Kedd, június 2. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyed évre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fill. Egyes szám ára helyben 8 fill., vidéken 10 EU. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnepnap után való napon is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Király utcza 73. (Teréz-könti mellett) Telefon :586 Gróf Andrássy Gyula és a hadsereg. Budapest, június 1. Gróf Andrássy Gyula a Neue Freie Presse vasárnapi számába hosszú czikket ir. A hadsereg szelleméről czimmel. Ez a czikk, tekintettel arra, hogy Andrássy Gyula gróf, ezidő szerint a legplauzibilisebb miniszterelnökjelölt, olyan programbeszéd formának is vehető. Magával a közleménynyel bevezetőczikkünkben részletesen foglalkozunk. Itt csak elmondjuk, hogy a czikk megjelenése milyen hangulatot keltett a szabadelvű pártban és micsoda kommentárokra adott alkalmat. A Lloyd-épületben a vasárnapi Presse érthető izgalmat és feltűnést keltett. Gróf Andrássy Gyula czikkének megbírálásánál a szabadelvű párt két részre oszlik, aminthogy maga a közlemény is két teljesen ellentétes pólus között ingadozik. Egyesek úgy vélik, hogy gróf Andrássy a czikk megírása előtt megbeszélte a dolgot a kormánynyal, sőt állítólag a kész czikket felsőbb helyen be is mutatta. Mások ellenkezőleg, azt hiszik, hogy gróf Andrássy ezzel a czikkével örökre elzárta magának az utat a miniszteri székhez. Mert, osztrák lapban, az osztrák közvélemény előtt el akarta mondani, hogy a magyar hadseregben uralkodó szellemet nem helyeselheti. Maga Andrássy ma nem jelent meg e szabadelvű körben, nem dönthetett tehát ebben az érdekes vitában. Azt a véleményt azonban, amely Andrássyt e nyilatkozata folytán kegyvesztettnek tekinti, mi végtelenül naivnak tartjuk. Érdekes fényt vet azonban arra, hogy a kormánypárt legnagyobb része milyennek ismeri a korona felfogását a magyar hadseregre vonatkozólag. Hiszen Andrássy Gyula e czikkében pápább