Független Magyarország, 1903. szeptember (2. évfolyam, 523-552. szám)

1903-09-01 / 523. szám

2 FÜGGETLEN MAGYARORSZ­ÁG 1903. szeptember 1. ügyekben intézkedhetik a király, mely ügyekben való intézkedési jog a felség­jogok által reáruháztatott. Mivel iffliig-fia. Átruházás...m-történt meg, nem tekinthető egyébnek a királyi intézkedés, mint a királyi önkénykedés eklatáns bizonyítékának s nem egyéb az, mint rendeletekkel és pátensekkel való kormányzás. Királyunk pedig az alkotmányra esküt tévén, arra is megesküdött, hogy ily ren­deletekkel és pátensekkel kormányozni nem fog. Ezt mondják meg jó öreg királyunk­nak nyíltan "és "Tatsan tanácsadói s akkor a király nem fog haragudni hűsé­ges nemzetére, mert tudni fogja, hogy a nemzet nem a királyi jogkört akarja meg­csonkítani, hanem csak alkotmánya által biztosított saját jogait védi. Budapest, augusztus 31. A temesvári rossz szellem. A hazafias szellem, amely a debreczeni határozattal im­már a szabadelvű párt összekötő vezetékein is egyre terjed az országban, Temesvárra is eljutott. És Temesvárott is van humusza a hazafiságnak, amelyben a szerte hordott mag megnő. De van rossz szelleme is, amely még eddig mindig erőszakosan tépte szét a haza­fias akarat kicsi­ázását. Mikor Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter csúfos kudarczczal vonult vissza a közpályáról s igy a képviselőség­ről is lemondott, Temesvár, helyi politikájához híven, ismét minisztert óhajtott képviselőjéül. Khuen Héderváry gróf miniszterelnököt jelölte hát, de a szabadelvű párt függetlenebb elemei közt már akkor felmerült az eszme, hogy a párt a nemzeti szempontok érvényesítésének óhaját közölje jelöltjével. Eziránt dr. Máth Gáspár indítványt is tett, de Plausits Mátyás kir. közjegyző, a párt elnöke már ekkor szó­hoz sem akarta engedni a Muth Gáspár ajkán megnyilvánuló óhajt. Azóta fordult egyet a világ. A miniszterelnök megbu­kott, a temesváriak látták, hogy még Gróf Khuen Héderváry Károly mi­niszterelnök a mai napot Bécsben töltötte, ahol részt vett VII. Edward angol király fogad­tatásán és azután a király tiszteletére adott díszebéden. A miniszterelnök ma este Bécsből Hédervárra, birtokára utazott, ahonnan szep­tember 2-án, szerdán érkezik vissza Buda­pestre. Kérvények a képviselőházhoz. A kép­viselőháznak augusztus tizedikén beállott szü­nete óta több, mint ötven kérvény érkezett a képviselőház elnökségéhez. E kérvények közül érdesebbek és részben aktuálisak a következők: A Rákóczi-ereklyék kiállítása alkalmából II. Rá­kóczi Ferencz hamvainak hazaszállítását sürgetik Hódmezővásárhely, Kecskemét sz. kir. városok, Po­zsony és Somogy vármegyék. A külföldön lakó ma­­gyarországi földbirtokosok megadóztatását kérik Győr és Kecskemét városok. A szocziális bajok or­voslása czéljából közgazdasági javaslatokat sürget Trencsén vármegye. Érdekes Tolna és Bács-Bodrog vármegyék kérvénye. Közegészségügyi érdekből a vidéki városoknak vízvezetékkel való ellátását kérvényezik a képviselőháztól; természetesen az állam támogatását óhajtják, mert az ezzel járó tetemes költséget a vidéki városok nem fedez­hetik. A tüdő­vész terjedésének meggátlását sürgetik Nyitra­ és Hódmezővásárhely sz. kir. városok, amely városok közönsége sürgős és hathatós egészséügyi intézkedéseket kér az építkezés és óvóintézkedés tekintetében. Mmnele kérvényeket Apponyi Albert képvi­selőházi elnök a képviselőház legközelebbi ülésén terjeszti a képviselőház elé. A torontáliak. A madarat tolláról, embert barátjáról, a szóló szálló ige révén azt is lehet mondani : javaslatot ellenségeiről le­het megismerni. Torontál vármegye köz­gyűlése ma tárgyalta a debreczeni át­iratot, s mi természetesebb, mint hogy a panama-megye napirendre tért az átirat fölött. A mosakodásnak azonban még Dellimanks főispán ur és hívei is szükségét éreztek s azzal okolták meg agitácziójukat, hogy a májusi közgyűlésen, mikor Széll Kálmánnak bizalmat szavaztak (logikus), kívánságukat a nemzeti követelmények mellett már amúgy is hangoz­tatták... Hogy ez a kívánságuk nem teljesült, azt a derék torontáliak számba sem veszik. Van­nak kivánságok, amelyek nem azért hangozta­­tódnak, hogy teljesüljenek, ugy­e bár ? Ilyen volt a «szigorú vizsgálat» is a torontáli pana­mákban ... A tisztviselők fizetésrendezése. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének választmánya , ma igen látogatott ülést tartott Vörös László nyug.­államtitkár elnöklete alatt. Az ülésen megjelentek: Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság ítélőbirája, Seyffried József törvényszéki elnök, László Pál kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Mocsáry Béla miniszteri osztálytanácsos, Kerékgyártó István kir. tanácsos, számv. igazgató s még többen a magasabb rangú­ tisztviselők közül. Az ülés legfontosabb tárgya a fizetésjavítási tör­vényjavaslat volt, melyet a választmány hevesen tárgyalt; immár két éve, hogy az állami tisztviselők országos kongresszusa részéről kiküldött deputác­ió­­nak Széll Kálmán, akkori miniszterelnök a fizetés­­javítás keresztülvitelét megígérte ; benne foglaltatott ez határozottan a két év előtti trónbeszédben és ennek daczára az állami tisztviselőknek a beállott parlamenti bonyodalmak miatt még mindig várniok kell. A választmány végül elhatározta, hogy a kine­vezendő kormányelnököt küldöttségileg fogja arra Árpád szelleme. Irta és a pusztaszeri Árpád-ünnepélyen szavalta: Szécskay György : Nemzetem : Árpádnak daliás nemzete ! Homlokod egykor csak dicsőség övezte . „ . Hired hajdan elszállt keletre, nyugatra S tisztelettel néztek a vitéz magyarra . . . Békében s a harczban mindig nagyok voltunk S jaj volt, ha megvillant hadrontó, hős kardunk ! Nemzetem ! Párodat sehol se találom . . . A múltad olyan, mint daliás, szép álom S ha a fényes múltról mélázva regélek: Zengővé, himnuszszá válik rege, ének . . . S látom hőseinknek ragyogó alakját, Hallom a kürtöknek riadó, nagy hangját . . . Amikor Árpádnak serge jött Hazánkba, Győzelem járt mindig a magyar nyomába! Árpád volt a vezér s a déli leventék ! Az ellen sorait leverték, szétverték. Lengett a lobogó, riadott a kürtszó! Száguldó paripák rengették a földet S dicsőségünk bejárt rónát, hegyet, völgyet. Minthogyha vihar tört volna Európára! Villogott, csattogott a magyar szablyája ! A Hadúr a népét gyönyörködve nézte . . . Nemzetem ! Magyarok ! Ha ma körülnézek : A dalom haragos s fáj, hogy mostan élek! Hol van a nép, melyet a­­ túlvilág bámult ?! A magyar dicsőség hej,i , hogy elszállt, elmúlt... Eltűnt, mint az illat, elszállt, mint a szellő. Szinte bizonytalan, sötét — a jövendő Nyakunkon — zsarnok ül s szívja drága vérünk ! Kétfejű sas diktál magyarok még nékünk ! Idegeneké lesz a Haza szent földje ! Másoknak szolgálunk, dolgozunk s izzadunk ! A hazánkban rabok, üldözöttek vagyunk! Gyávák, kislelküek vezetnek bennünket S megrontják, magyarok ! hitünket, nevünket! A magyar hazában a rut alku járja ! Szégyent hoz a magyar — Árpádra , apánkra! ... Véreim ! Nemzetem ! Harsog a beszédem S mint a vihar zugom: Tárogatót nékem ! Tárogatót! . . . melylyel fölriasztom népem. . . Tárogatót, melynek riadó hangjára Fölpattan a sírok titokzatos zára. ..... ifj .TljHjmnjr— S a holtak is mind, mind — küzdelemre kelnek: Gyönyörűségére a Magyar Istennek ! És a nagy szellemek között megjelenne: Hadrontó Árpádnak ragyogó szelleme . . . Árpádnak szelleme ! Jöjj újra a földre S járj be hegyet-siket, sziveket betöltve ! Zengjen a riadó, dördüljön meg az Ég! Recsegjen, ropogjon az egész mindenség ! Hírünk-nevünk szálljon szét a nagy világba S a magyar nagyságát a világ csodálja ! . . . Oh a magyar nagy nép ! Gyáván el nem veszhet Alkotni képes még nagyokat, szépeket, idegen szellemet le tudna még verni... Egy kellene csupán : vezetni... vezetni... Árpád szent szelleme! Vár a magyar nemzet­­ imájába foglal, mint valami szentet... Jöjj hát el és vezesd újra küzdelembe! Hadd legyen vitézi s merész röptű lelke S a turul hadd szálljon újra ide, közénk, Terjessze szárnyait bátorítva fölénk ! Hadd legyen a magyar méltó a múltjára, Ragyogjon reá dicsőség sugára !... a helyi politika szempontjából is elha­markodva cselekedtek... Most tehát, amikor a debreczeni határozati javaslat Temesvárra is elkerült, mind többen foglaltak állást a nem­zeti követelmények érvényesülése mellett s várták a debreczeni átirat tárgyalását. Ámde épen e közhangulat ismeretében Plausits Má­tyás nem akarja az átiratot a párt határozata elé terjeszteni, holott erre alapszabályszerüleg is bö­tes lenne. A temesvári függetlenül gondolkodó szabadelvű pártiak ezért most ivet köröznek — s ez ivet már eddig is számosan írták alá, — amelyben a debreczeni átirat tárgyalása czéljából pártgyülést kérnek. Meglátjuk most, vájjon Plausits úrnak lesz-e elég ereje a saját pártjának közhangulatával szembeszállani. Az idők jele mindenünnen azt mondja : a rossz szellemet el fogja fátni az ébredő nemzeti ön­tudat vihara. Lovas Izsó, tanár Zene-Conservatoriuma. Gyár­ utcza 5., I. em. Andrássy-út mellett Tanárok: Zongora ; Lovas, igazgató; Ladányi Adél, zongoraművésznő. Hegedű: Valient Mátyás, a m. kir. op. tagja. Celló : Popper Felix, a m. kir. op. tagja. Cimbalom : Kiss Soma, cimbalom-művész. Ének: Neményi Ilona a solymosi szinészeti iskola ének-tanárnője. — Tanszakok az összes fúvó- és vonóshangszerekre. — Beiratás kezdő­­dik aug. 24-én d. e. 9-től este 8-ig az intézet helyiségében. Nőt felügyelet. Külön órák. Benlakók felvétetnek. Prospektust kívánatra ingyen és bérmentve küld az igazgatóság-

Next