Független Magyarország, 1903. november (2. évfolyam, 584-613. szám)

1903-11-01 / 584. szám

1903 november 31. - a FÜGGETLEN­ MAGYAROR­SZÁG a temesvári szerb püspökség betöltésére vo­natkozólag a következő értesítést közli: «Mint illetékes oldalról értesülünk, Bran­­kovics György szerb patriarcha legközelebb előterjesztést tesz ő felségének a szerb püspöki zsinat összehívása tárgyában, melynek az lesz a feladata, hogy az üresedésben levő temesvári püspöki széket választás útján be­töltse. Ezen előterjesztés folytán ő felsége valószínüleg deczember hóban hivja össze a püspöki zsinatot. Némely lap már ma püspök­jelöltek nevét hozza forgalomba. A jelölés kizárólag a patriarcha joga, ki annyi jelöltet ajánlhat, amennyit akar. Ennélfogva a püspöki jelölések legalább is koraiak, mert a patriarcha jelöltjeit majd csak a püspöki zsinat első napján fogja előterjeszteni. Különben illetékes helyen azt hiszik, hogy az új püspök a szer­zetesek közül lesz kiszemelve. A püspök megválasztásáig a temesvári püspökséget Bogdanovics Luczián budai püspök admi­nisztrálja.» Máramarossziget és a nemzeti köve­telések. Máramarossziget városának a kép­­viselő-testülete közgyűlést tartott. És határozott. A határozata pedig hű képe annak, hogy kik­nek a kezébe van letéve Mármarossziget kor­mányzása. A hatalom, a kormány szolgái, Ausztria talpnyaló hívei, alkotják Máramaros­­sziget képviselő-testületét. Olyan emberek, akik­kel rokonság, protekc­ió, megtagadtatja a hazájuk érdekeit. Máramarossziget képviselő-testületében akadt nyolcz igaz magyar ember, aki beterjesztette a nemzeti jogok erélyes követeléséről és a gra­­nicsár törvénytelen rendeletének visszautasítá­sáról szóló javaslatot, amelyet azután dr. Junger Lázár ügyvéd, lendületes beszédben okolt meg. A hazafias indítványt azonban le­szavazták. Leszavazták azok, akik nem tartják szükségesnek azt, hogy Magyarország meg­kapja a jogait, a nyelvét. 1­g . -------­Beszámoló: Benedekk János, a hajdú­böszörményi kerület képviselője november 1-én, vasárnap mondja el beszámoló beszédét a­­ választókerület központján, Hajdú-Böszörmény­ben­ — Nessi Pál országgyűlési képviselő vasárnap folytatja beszámoló körútját a tabi választókerületben. Az ,,erös kéz"­­és a vasutasok. Budapest, október 31. Az ex-lexes kormányok kortesfogásaiknak kísérleti házinyulaként, úgy látszik, a m. kir. államvasutak tisztviselőkarát szemelték ki s akarják állandóan is felhasználni. Ezt a nagy, munka alatt roskadozó és hivatali szolgaság­ban meggörnyedt testületet szeretnék minden, áron nekiuszítani az obstruáló ellenzéknek nyilvános feljajdulásra ugratni, tüntető mozga­lomba belelázítani a nemzeti jogokért küzdő obstrukczió ellen. A zsebük ellen támadnak, hogy a legelevenebb vágással lázítsák föl a küzdő ellenzékiek ellen. Széll Kálmán kezdette meg a vasutasok víviszekc­ióját ebből a czélból. Ő nem engedte, hogy a vasúti tisztikar fizetésének rendezésére már a budgetben számszerűleg is fölvett egy millió nyolczszázezer koronát folyósítsák ennek a nyomorgó tízezreknek helyzetjavítására. A folyósítás akadálya gyanánt a kormány ügy­nökei szóban és sajtóban az ex­ lexes állapotot, tehát az ezt okozó ellenzéki obstrukc­iót kür­tölték a vasutas fülekbe. Remélte a nagy for­mula­gyártó, hogy no, erre már csak neki­ugrik a küzdő ellenzéknek az a hétezer egynehány­­száz vasúti hivatalnok és harminc­hárora ezer altiszt s szolga, akiknek rég kinyújtott markát az ellenzék »fenekedése« miatt nem ütheti az a tizennyolczszor százezer korona. A remény nem teljesült, a kortesfogás nem ütött be. A vasutasok nem ültek föl a kormánypárti lázításnak. Jó hazafiaknak bizonyosodtak most is, mint mindig. Inkább vártak tovább az ége­tően szükséges koronákra, de i­ég sem zúdul­tak föl az ellenzék ellen. Mert tudták, hogy az ellenzék nem az ő sorsuknak jobbra válása­­ ellen folytatja az obstrukc­iót, hanem a haza legfőbb jogainak megvédésére. Tudták továbbá, hisz intelligens emberek, hogy ex-lexnek, obstrukc­iónak semmi köze sem lenne budget­jogilag az ő pénzük kifizetéséhez ; ők nem államhivatalnokok, ilyeneknek eddig is csak akkor vette őket a magas kormány, ha sza­vazni hajtotta jelöltjeire, ők csak privát alkal­mazottai az állam privát vállalatának, tehát az államköltségvetés reguláinak az ő fizetésemelé­­sükhez semmi köze, azt nekik rég meg kellett volna már csengő koronákban is kapniok, nem csak papiroson. Ha meg sem kapták, ha a kormány az ex-lex kifogásába bújt követelésük elől, azt csak lelketlen politikai fogásból tette, az ellenzéki küzdelem hevének csappantása végett. , A viviszekeziót, az elevenbe, mert zsebbe vá­gott, folytatta a vasutasokon a granicsár. Rövid, de dicstelen uralkodása alatt ennek is zokon esett, hogy az a vasutas tömeg még mindig nem lamentál, nem mozog, nem siet a kegyel­mes úr segítségére az ellenzék letiprására. Vágjunk hát még mélyebbet az elevenébe. És megjelent a haragos leán­yháza is : jövőre nem lesz szabad mellékfoglalkozást űzni a vasuta­soknak. Mit jelentene ez a könyörtelen tilalom a MÁV­-nál, ha tényleg megvalósulna ? nemrég kijelentettük. Jelentené az eladósodott, fizetés­­levonásokkal nyomorba döntött vasutasok­nak, kivált a budapestieknek, teljes tönkre­tételét, sok száz úri család igazi ke­nyerének elrablását. Akik csak abból él­nek, amit a családfentartó vasutas hi­vatalon kívül, mellékfoglalkozásából keres. De a vasutasok erre a második «zsebmet­szés»-re sem zúdultak fel. Ellenben nevettek a granicsár hiú erőlködésén, gyatra ijeszt­getésén, mert jól tudták, hogy a MÁV­-nál a a mellékfoglalkozások fölött nem a rövidéletű kormányfők disponálnak, hanem disponál a hál’ Istennek hosszúéletű Ludwigh Gyula elnökigazgató, akit e fajta boszuszomjas meg­torlásokra semmiféle granicsárkodó miniszter­­elnök segédül meg nem kaphat. Ám, megszületett a harmadik ex­ lexes Impe­rium is, a Tisza-kormány. Szomorúan esik állott elő, miközben a megyeház folyosóján a katonaságnak töltést vezényeltek. A be­szo­­rultak közül sokan szenvedtek súlyos sebesülést, így választották meg Pappszász Lajost első alispánnak, S­á­n­t­h­a Györgyöt pedig második alispánnak, egyszerű felkiáltással, sza­vazás mellőzésével. f r i * i# ■>. ) * De ez még csak a kezdet kezdete volt. Jöttek még vakmerőbb túlkapások is, melyek­hez foghatót nem sokat mutat a választások krónikája. Másnap ugyanis Bernáth József tábla­­bíró kifejezést akart adni a történtek feletti megbotránkozásának. De Tisza Lajos azzal torkolta le, hogy : »Táblabiró ur előadása el­keseredett szivének és sértett önérzetének szü­leménye.« Azz­al be sem várva a beszédet, kiment a teremből. Előbb azonban azon mó­don, mint előtte való nap, kikiáltotta a fő­jegyzői tisztre jelöltjét, azután az érmelléki járás főszolgabírájául Okolicsányi Ká­rolyt, mindezt a fehértollasok egetverő ordítá­sai közt, akik szóhoz se engedtek jutni senkit az ellenpártból. Azt persze tudták, hogy hátra van még a jegyzőkönyv hitelesítése, és sejtették, hogy ehhez többeknek lesz majd észrevétele. Azért Tisza a hitelesítést be sem várva, a gyűlést hirtelen berekesztette, s hogy a jegyzőkönyvet suttyomban hitelesíthesse, csupán párthívei tud­tával egy órával később új közgyűlést hívott össze, amelyen természetesen a nemesség túl­nyomó része — nem lévén értesítve — meg sem jelenhetett. ilyen hallatlan önkénykedések végre odáig juttatták a dolgokat, hogy Biharmegye közön­sége kényszerítve látta magát a tisztujitás meg­semmisítéséért esedezni alkotmányos fejedel­méhez s egyszersmind újólag Tisza eltávolítá­sát kérni. Súlyos vádak egész halmazát tárta fel ez a följelentés Tisza Lajos ellen. Hogy mennyire terjedt ez embernek vak boszúvágya, mutatja az, hogy Top­erczer főjegyző ellen bizonyos csődügyben a vagyonbukott részére kiadott hivatalos másolatok miatt, ennek írnokát meg akarta vesztegetni, hogy ellene tanúskodjék. Toperczert később teljesen rehabilitálta a vár­megye. Ellenben maga Tiszán gyűlések jegyző­könyveit magához Gesztre kivitetve, azokat hitelesítés után kedve és érdeke szerint korri­gálta. A neki nem tetsző Dobozy fő­ügyészt saját hatalmából elcsapta, s mi­kor a közgyűlés őt ünnepélyesen vissza­helyezte, fizetését önhatalmúlag visszatartotta. Ellenben ő nemcsak hogy fizetésére szabály­talan előlegeket vett föl, azon a czimen, hogy geszti birtoka elég fedezetet nyújt s ily módon a megyei pénztárt 325 forinttal megkárosította, hanem Zsugovics rtevfi orvosának is megyei utalványozás nélkül fizetést szolgáltattatott ki, geszti jobbágyait pedig elvonta a közmunkák­tól. S bár a rendek megtiltották, hogy a követi jelentéseket az ő czimére küldjék, ő azokat mégis a megyeházától négy mérföldre fekvő geszti lakására vitette s két-három napig is ott tartotta. Leghívebb embereit legelkeseredettebb ellensé­gei közül választotta, akiket lekenyerezéssel, ér­­demetlen előnyök osztogatásával nyert meg, így Draveczkyt és Okolicsányit, akik kezdetben az el­lenzékkel tartottak s Tisza legdühösebb ellensé­gei voltak. Draveczkyt 1842-ben még maga ne­vezte Tisza egy ülésen pörsikkasztónak, arany kar­­perecz-tólvajnak, templomrablónak, aminthogy akkor bünfenyitő feljelentés alatt is állott, mely­ben többek közt igy jellemezték: «Ludovicus Draveczky omnium fragitiorum fore ae scelerum genere insignis» (Draveczky Lajos minden nedjű bűnben és vétekben elöljár.) És ez az ember később legbuzgóbb eszköze lett Tisza önk­ényekedéseinek; igaz, hogy cserében a bünttetés alól felmentetett. A följelentő Viszták Jánost pedig Tisza elmozdította sófelügyelői állásából s csak akkor helyezte vissza, mikor melléje állott. Hasonló erkölcsű kaliberű emberek voltak Tisza egyéb hivei is: Olasz Menyhért, aki orgazdaság s rablókkal való czimboráskodás miatt volt vád alatt; Derzsi Antal, aki vere­kedés és hamis vád miatt, Govrik Tivadar, aki szintén verekedés és jobbágy sanyargatás miatt állott törvényt. Mindennek daczára Bécsnek esze ágában sem volt elejteni ezt a férfiút, akit a szabad­elvű ellenzék megtörésére alkalmasnak hitt, így aztán Tisza és emberei még nagyobb vérszemre kaptak s valódi terrorizmust fejtet­tek ki, hogy uralmukat biztosíthassák. A szó- FOGAK VII., Erzsébet-körut 50. ^3jTJ3tSs?rBvökSéitávOHtá^TélItü^ncoronatorTA^ártalan^^síítén^rTapísDan arany éstmnel Kitüntetett fogsorok nagyon könnyen megszokhatók és rágásra kitünően használhatók. Régi fogsorok átalakíttatnak Vidékiek 12 óra alatt kielégitte­nek Fogorvosi rendelő-intézet, Budapest, m.^sebet-karnt 50,t. em.. fa Rxnt ^»lval szemben. Fogorvosi rendelés d. e. 9—12 és d. u. S-7-ig. Fogtechnikai munkák: reggel 8-tól este 8-ig. Vasár-és Ünnepnapon is. Áj&jhisz, v .. ^ "'I—

Next