Független Magyarország, 1904. március (3. évfolyam, 703-733. szám)
1904-03-01 / 703. szám
i9n4. március 1. « FÜGGETLENT hogy árok szag vert embert megillet. Nagy tévedés azt hinni, hogy «az» csak az, aki az irodai asztalnál ül. Ezek csak a főbb szempontok. Részletekbe nem megyünk be, mert ahhoz olyan szakértelem, a helyzet olyan precíz ismerete szükséges, amilyennel csak maguk a vasutasok rendelkeznek. Mi a magunk részéről — akik teljes lélekkel szolgáltuk és szolgáljuk a vasutasok igaz ésjogos, azonkívül még országos szempontból is teljesítendő érdekeit — csak ezt látjuk föltétlen követelendőnek, hogy a szolgálati pragmatikát ne a minisztériumban nehány ugorkafára felkapaszkodott s a viszonyokkal felületesen ismerős hivatalnok alkossa meg, hanem az összes üzletvezetőségek köréből és minden szolgálati ágból összehívott bizottság meghallgatásával és útmutatásával történjék ez. A vasutasok legjobban maguk fogják tudni: mi a sürgős szükség, mit muszáj, vagy lehet elodázni s mi kivihető, úgy a szolgálat, mint az alkalmazottak szempontjából. Attól ugyan nem kell félni, hogy a vasutasok túlkövetelők lesznek. Sokkal inkább össze vannak nőve az intézménynyel, amelyet szolgálnak, sokkal inkább lelkes, hazafias szellem uralkodik közöttük, semhogy ilyen eshetőséget csak lehetőnek is kelljen tartani. Nagy várakozással és a vasutasok komolyságában és fölébredt önérzetébe vetett hittel várjuk tehát a vasárnapi országos nagygyűlést. A tegnapi budapesti gyűlésről szólván még teljes elismerést kell adnunk Justh Ferencnek, a gyűlés elnökének. Amitől tartottunk, hogy talán a hatalom iránt túl óvatos lesz, nem teljesedett be, úgy ő, mint a vezetőség többi tagjai a vasutasok teljes elismerésére méltóan, higadtan, de egyszersmind nyíltan és bátran vezették a gyűlést. Ide iktatjuk még azokat az üdvözlő sürgönyöket, amelyek tegnap az ország különböző részeiből érkeztek üdvözletképen s bizonyítékául az erős, nagy érzésnek, amely a vasutasokat összefűzi. Eiksz lelkünkkel veletek vagyunk, mozgalmunk, ez a hamvaiból újra feltámadt Phoenix repüljön magasan és vigye diadalra lobogónkat. Komárom állomás összes személyzete. Ha velünk a jog és igazság, ki állhat ellenünk. Előre kortársak e nemes küzdelemben veletek érezünk, csatlakozásainkat küldötteinkkel és ez után is bejelentjük. Üdvözölnek a győri kartársak. Az ország szivében szervezkedő és egy táborba egyesülő kartársainkat, szivünk egész melegével üdvözöljük. A nagy ügy fontosságának tudata hassa át mindnyájukat s tartsa vissza a visszavonást. Egyesülésük legyen méltóságteljes, munkájukat kísérje áldás. A szombathelyi mozgalmi bizottság. Helyzetünk jobbra fordultának reményében teljes odaadással vagyunk igazságos ügyünk mielőbbi keresztülviteléhez ezzel önök jóindulatát támogatva. Zimony állomás személyzete. Szívünk egész melegével üdvözöljük a gyűlést és csatlakozunk a mozgalomhoz, mely számunkra kenyeret és jogot kér. Kívánjuk, hogy a mozgalmat mielőbb siker koronázza, meguntuk és nem bírjuk tovább az éhezést, mely minket számkivetésünkben még jobban gyötör, merítsen a mozgalom erőt azon tudatból, hogy vezetőivel együttérez és velük tart minden alkalmazott. A zágrábi önökkel együtt érező kartársak. Pragmatika és kenyérért küzdő társainkat üdvözli. Bohuszlavics állomás személyzete. A Sopron-pozsonyi vonal örömteljes lelkesedéssel üdvözli az alakuló gyűlést, mely helyzetünk javítását és jogaink megvédését tűzte ki céljául. Mi, kik személyesen meg nem jelenhetünk, egy szívvel lélekkel magunkévá tesszük határozatukat. Lankadatlan küzdelmük és kitartásuk koronája teljes siker leend. Cenner Gyula: Mi, kiket kötelesség tart távol, üdvözöljük önöket s határozatukhoz hozzájárulunk. A hegyeshalmi altisztek és szolgák. Áldásos működésüket siker koronázza, ügyhöz méltó buzgalmat, erőt és kitartást. Brúnód állomás. Együtt érezve szívből üdvözöljük a nemes ügyünkért fáradozókat, mielőbb teljes sikert kívánva. Nagy-Kiese Predmér állomása. A gyűlés minden határozatához hozzájárul üdvözlettel. Héjasfalvai személyzet. Fogadják üdvözletünket és a törvényes határig hozzájárulásunkat. Kiskörös állomás személyzete. Szívben és lélekben veletek érzünk igaz ügyért való küzdelmetekben. Vadkert-Tázlári vasutasok. Üdvözlünk titeket, veletek tartunk, ügyünk sikeréhez Isten áldását kérjük a honmaradott Alberti-irsai testvéreitek. Szegedi központi bizottság szívélyesen üdvözli az összegyűlt budapesti kartársakat. Laczay elnök. Ismerve a gyűlés jogos és igazságos programmját, mi Kiskunhalas államos vonat-, mozdony- és állomás személyzete egy szívvel, lélekkel hozzájárulunk a gyűlés határozataihoz. A mozgalmat szívből üdvözöljük, kitartást és sikert kíván Kisszállás állomás személyzete. Kitartást, egyetértést és jó végzést kívánnak a Pápai vasutasok. Küzdelmeitekben veletek érezve, kitartást kívánva életmentő munkátokban A Kisszelli vasutasok. Elismerés, köszönet, hála és szeretet árad ki ama számtalan levélből, amelyek az ország minden részéből szerkesztőségünkhöz érkeznek viszonzásul ama odaadó támogatásért, amelyben a «Független Magyarország» a vasutasok igaz ügyét részesítette. A levelekre egyenként nem adhatunk választ, de az ólomkatonák milliói, amelyeket lapunk hasábjain az ő ügyeik védelmére tovább is sorakoztatunk, tegyenek bizonyságot amellett, hogy mi továbbra is azzal az energiával folytatjuk a küzdelmet, amelylyel azt eddig tettük és folytatjuk mindaddig, míg igazságos ügyek kellőképen megoldva lesz. De folytatni fogjuk a megkezdett cikksorozatot a magyar kir. államvasutak szervezetéről is, amelyben a megcáfolhatlan tények döntő bizonyságú argumentumaival fogjuk megismertetni a közvéleménynyel azt a fejetlenséget, kapkodást, mely e hatalmas vállalatnál uralkodik. Közleményeink, amelyekben rámutattunk a vasúti igazgatás kebelében uralkodó állapotokra, már eddig is méltó feltűnést keltettek és az a sok biztató és bátorító felszólalás a küzdelem folytatására, amely a vasutasok köréből hozzánk érkezik, azt mutatja, hogy sok ezer ember lelkének elrejtett érzését tártuk fel, amikor megbolygattuk a méhkast, amelyhez eddig nem mert senki közelíteni. Mi folytatni fogjuk az ostromot a méhkas ellen és nem nyugszunk addig, míg a herék ki nem pusztulnak és a dolgozó mézgyűjtő méhek, a munkás tisztviselők nem lesznek uraivá a kasnak. És épen azért, hogy e törekvésünk eredményes legyen, miként eddig is, úgy a jövőben is helyet adunk lapunkban minden panasznak, minden sérelemnek, legyen az a sérelem bármily csekély is, a panaszolt bármily magas állású ember. Ebben a küzdelemben az egész ország a vasutasokkal érez. A szárnyas kerék röpülve fog céljához érni, küzdjenek csak kitartással tovább. Clarsse : Ön, dehogy sietség. Csak az izgalom telt kissé bágyadté. . . A király (lejön a trónszékről): Miféle izgalom ? Clarisse: Az a rettenetes kórus, melyet az utca rendezett házam előtt, mikor a forradalom dalát énekelve elvonult. Egy fiú áll az élükön. Roccant! Még gyerek. Hisz emlékszik rá felség, az, akivel a vadászaton találkoztunk. A király (mosolyogva): A kis császár ? Clarisse: Igen . . . úgy nevezi a nép. A király (drága szőnyeggel letakart nyugvóágyhoz vezeti Clarsset): Hisz a nép 13, mint 6, épen olyan gyerek. Mit bánom a zúgolódásukat, a forradalmasdi játékot. Nem akarok hallani a népről . . . Mindig a nép ! Hát én ? Én is akarok élni, gyönyörködni a világban... Húzódjék Clarisse közelebb hozzám... Ügy . . . Üljön mellém . . . Fáradt vagyok . . . Fogja meg kezem kis fehér kezével ... úgy ölelje át a derekam . . . Hadd felejtem el királyi voltomat, hadd érezzem, hogy ember vagyok . . . Clarisse: Felség, mégis félek a tömegtől. Valami bajsejt nem tart lekötve. (Szinte önkéntelenül megsimitja a király homlokát). A király (megcsókolja kezét): Az ilyen lágy timogatás a legédesebb korona. Oh, mióta nem voltunk már így egymás mellett, mióta nem néztem szép szemébe. (Megcsókolja) Oh a nép ... a nép ... Clarisse: Igen, a nép... Félni kell tőle, mert r. szeszélyes, akaratos, vakmerő. Felség, hagyja el Párist, a Tuilleriákat, hadd tombolja ki magát a zivatar s aztán jöjjön vissza, mikor megint kék az ég és tiszta a levegő ... (Letérdel eléje) Parancsolja? Vele megyek. A király (felsóhajt): Oh, szegény király. Dal. A király. Hallottam egyszer, hogy künn a mezőkön Éldegél egy kis pásztorgyerek. Körötte napfény játszik lombon, ágon, És bárányhad szökdécsel, enyeleg. Boldog kis pásztor, él csönben, vidáman, Az ajka mindég mosolygásra áll. S még azt hiszi, hogy a kerek világon Legboldogabb ember a király... Clarisse: S ha bíboros alkony száll le a tájra, A rétre kijön egy szőke leány, Tiszta mint erdők szép, szűzi virága, A napfény tündöklik haján. És a kis pásztor már várja mosolygva, Mig körültük rózsák illata száll. . . . Bolyong a réten s a szegény kis pásztort irigyli a boldog, nagy király! ............ I ................ . SZÁJPADLÁSNÉLKÜLI AMERIKAI MŰFOGAK Fölöslegessé teszik az inylemez használatát. »A szájból kivenni nem kell és nem is lehet« Egy óra idő alatt tökéletesen lehet vele beszélni és rágni 10 évi jótállás. — Egyedüli specialista a szájpad nélküli müfogak készítésében. — BUDAPEST, Vili* KfcREPSSl UT 20. SZÁJ* «