Független Magyarország, 1904. március (3. évfolyam, 703-733. szám)

1904-03-01 / 703. szám

i9n4. március 1. « FÜGGETLENT hogy árok szag vert embert megillet. Nagy tévedés azt hinni, hogy «az» csak az, aki az irodai asztalnál ül. Ezek csak a főbb szempontok. Részletekbe nem megyünk be, mert ahhoz olyan szakérte­lem, a helyzet olyan precíz ismerete szüksé­ges, amilyennel csak maguk a vasutasok rendel­keznek. Mi a magunk részéről — akik teljes lélekkel szolgáltuk és szolgáljuk a vas­utasok igaz és­­jogos, azonkívül még országos szempontból is teljesítendő érdekeit — csak ezt látjuk föltétlen követelendőnek, hogy a szolgálati pragmatikát ne a minisztériumban nehány ugorkafára felkapaszkodott s a viszo­nyokkal felületesen ismerős hivatalnok alkossa meg, hanem az összes üzletvezetőségek kö­réből és minden szolgálati ágból össze­hívott bizottság meghallgatásával és út­mutatásával történjék ez. A vasutasok legjobban maguk fogják tudni: mi a sürgős szükség, mit muszáj, vagy lehet elodázni s mi kivihető, úgy a szolgálat, mint az alkalmazottak szempontjából. Attól ugyan nem kell félni, hogy a vasutasok túlkövetelők lesznek. Sokkal inkább össze vannak nőve az intézménynyel, amelyet szolgálnak, sokkal in­kább lelkes, hazafias szellem uralkodik közöt­tük, semhogy ilyen eshetőséget csak lehetőnek is kelljen tartani. Nagy várakozással és a vasutasok komoly­ságában és fölébredt önérzetébe vetett hittel várjuk tehát a vasárnapi országos nagygyűlést. A tegnapi budapesti gyűlésről szólván még teljes elismerést kell adnunk Justh Ferenc­nek, a gyűlés elnökének. Amitől tartottunk, hogy talán a hatalom iránt túl óvatos lesz, nem teljesedett be, úgy ő, mint a vezetőség többi tagjai a vasutasok teljes elismerésére méltóan, higadtan, de egyszersmind­ nyíltan és bátran vezették a gyűlést. Ide iktatjuk még azokat az üdvözlő sürgö­­nyöket, amelyek tegnap az ország különböző részeiből érkeztek üdvözletképen s bizonyíté­kául az erős, nagy érzésnek, amely a vasuta­sokat összefűzi. Eik­sz lelkünkkel veletek vagyunk, mozgalmunk, ez a hamvaiból újra feltámadt Phoenix repüljön magasan és vigye diadalra lobogónkat. Komárom állomás összes személyzete. Ha velünk a jog és igazság, ki állhat ellenünk. Előre kortársak e nemes küzdelemben veletek ére­­zünk, csatlakozásainkat küldötteinkkel és ez után is bejelentjük. Üdvözölnek a győri kartársak. Az ország szivében szervezkedő és egy táborba egyesülő kartársainkat, szivünk egész melegével üd­vözöljük. A nagy ügy fontosságának tudata hassa át mindnyájukat s tartsa vissza a visszavonást. Egyesülésük legyen méltóságteljes, munkájukat kísérje áldás. A szombathelyi mozgalmi bizottság. Helyzetünk jobbra fordultának reményében teljes odaadással vagyunk igazságos ügyünk mielőbbi keresztülviteléhez ezzel önök jóindulatát támogatva. Zimony állomás személyzete. Szívünk egész melegével üdvözöljük a gyűlést és csatlakozunk a mozgalomhoz, mely számunkra ke­nyeret és jogot kér. Kívánjuk, hogy a mozgalmat mielőbb siker koronázza, meguntuk és nem bírjuk tovább az éhezést, mely minket számkivetésünkben még jobban gyötör, merítsen a mozgalom erőt azon tudatból, hogy vezetőivel együttérez és velük tart minden alkalmazott. A zágrábi önökkel együtt érező kartársak. Pragmatika és kenyérért küzdő társainkat üd­vözli. Bohuszlavics állomás személyzete. A Sopr­on-pozsonyi vonal örömteljes lelkesedéssel üdvözli az alakuló gyűlést, mely helyzetünk javítá­sát és jogaink megvédését tűzte ki céljául. Mi, kik személyesen meg nem jelenhetünk, egy szívvel lé­lekkel magunkévá tesszük határozatukat. Lankadat­lan küzdelmük és kitartásuk koronája teljes siker leend. Cenner Gyula: Mi, kiket kötelesség tart távol, üdvözöljük önöket s határozatukhoz hozzájárulunk. A hegyeshalmi altisztek és szolgák. Áldásos működésüket siker koronázza, ügyhöz méltó buzgalmat, erőt és kitartást. Brúnód állomás. Együtt érezve szívből üdvözöljük a nemes ügyünkért fáradozókat, mielőbb teljes sikert kí­vánva. Nagy-Kiese Predmér­ állomása. A gyűlés minden határozatához hozzájárul üd­vözlettel. Héjasfalvai személyzet. Fogadják üdvözletünket és a törvényes határig hozzájárulásunkat. Kiskörös állomás személyzete. Szívben és lélekben veletek érzünk igaz ügyért való küzdelmetekben. Vadkert-Tázlári vasutasok. Üdvözlünk titeket, veletek tartunk, ügyünk sike­réhez Isten áldását kérjük a honmaradott Alberti-irsai testvéreitek. Szegedi központi bizottság szívélyesen üdvözli az összegyűlt budapesti kartársakat. Laczay elnök. Ismerve a gyűlés jogos és igazságos programmját, mi Kiskunhalas államos vonat-, mozdony- és állo­más személyzete egy szívvel, lélekkel hozzájárulunk a gyűlés határozataihoz. A mozgalmat szívből üdvözöljük, kitartást és sikert kíván Kisszállás állomás személyzete. Kitartást, egyetértést és jó végzést kívánnak a Pápai vasutasok. Küzdelmeitekben veletek érezve, kitartást kívánva életmentő munkátokban A Kisszelli vasutasok. Elismerés, köszönet, hála és szeretet árad ki ama számtalan levélből, amelyek az ország minden részéből szerkesztőségünkhöz érkeznek viszonzásul ama odaadó támogatásért, amely­ben a «Független Magyarország» a vasutasok igaz ügyét részesítette. A levelekre egyenként nem adhatunk választ, de az ólomkatonák milliói, amelyeket lapunk hasábjain az ő ügyeik védelmére tovább is sorakoztatunk, tegyenek bizonyságot amellett, hogy mi továbbra is azzal az energiával folytatjuk a küzdelmet, amely­­lyel azt eddig tettük és folytatjuk mindaddig, míg igazságos ügyek kellőképen megoldva lesz. De folytatni fogjuk a megkezdett cikk­sorozatot a magyar kir. államvasutak szer­vezetéről is, amelyben a megcáfolhatlan tények döntő bizonyságú argumentumaival fogjuk meg­ismertetni a közvéleménynyel azt a fejetlensé­get, kapkodást, mely e hatalmas vállalatnál uralkodik. Közleményeink, amelyekben rámutattunk a vasúti igazgatás kebelében uralkodó állapotokra, már eddig is méltó feltűnést keltettek és az a sok biztató és bátorító felszólalás a küzdelem folytatására, amely a vasutasok köréből hoz­zánk érkezik, azt mutatja, hogy sok ezer ember lelkének elrejtett érzését tártuk fel, amikor megbolygattuk a méhkast, amelyhez eddig nem mert senki közelíteni. Mi folytatni fogjuk az ostromot a méhkas ellen és nem nyugszunk addig, míg a herék ki nem pusztulnak és a dolgozó mézgyűjtő méhek, a munkás tisztviselők nem lesznek uraivá a kasnak. És épen azért, hogy e törekvésünk eredmé­nyes legyen, miként eddig is, úgy a jövőben is helyet adunk lapunkban minden panasznak, minden sérelemnek, legyen az a sérelem bár­mily csekély is, a panaszolt bármily magas állású ember. Ebben a küzdelemben az egész ország a vasutasokkal érez. A szárnyas kerék röpülve fog céljához érni, küzdjenek csak kitartással tovább. Clarsse : Ön, dehogy s­ietség. Csak az izgalom telt kissé bágyadté. . . A király (lejön a trónszékről): Miféle izgalom ? Clarisse: Az a rettenetes kórus, melyet az utca rendezett házam előtt, mikor a forradalom dalát énekelve elvonult. Egy fiú áll az élükön. Roccant! Még gyerek. Hisz emlékszik rá felség, az, akivel a vadászaton találkoztunk. A király (mosolyogva): A kis császár ? Clarisse: Igen . . . úgy nevezi a nép. A király (drága szőnyeggel letakart nyugvóágyhoz vezeti Clarsset): Hisz a nép 13, mint 6, épen olyan gyerek. Mit bánom a zúgolódásukat, a forradalmasdi játékot. Nem akarok hallani a népről . . . Mindig a nép ! Hát én ? Én is akarok élni, gyönyörködni a világban... Húzódjék Clarisse közelebb hozzám... Ügy . . . Üljön mellém . . . Fáradt vagyok . . . Fogja meg kezem kis fehér kezével ... úgy ölelje át a derekam . . . Hadd felejtem el királyi volto­mat, hadd érezzem, hogy ember vagyok . . . Clarisse: Felség, mégis félek a tömegtől. Valami bajsejt nem tart lekötve. (Szinte önkéntelenül meg­­simitja a király homlokát). A király (megcsókolja kezét): Az ilyen lágy timogatás a legédesebb korona. Oh, mióta nem voltunk már így egymás mellett, mióta nem néztem szép szemébe. (Megcsókolja) Oh a nép ... a nép ... Clarisse: Igen, a nép... Félni kell tőle, mert r. szeszélyes, akaratos, vakmerő. Felség, hagyja el Párist, a Tuilleriákat, hadd tombolja ki magát a zivatar s aztán jöjjön vissza, mikor megint kék az ég és tiszta a levegő ... (Letérdel eléje) Paran­csolja? Vele megyek. A király (felsóhajt): Oh, szegény király. Dal. A király. Hallottam egyszer, hogy künn a mezőkön Éldegél egy kis pásztorgyerek. Körötte napfény játszik lombon, ágon, És bárányhad szökdécsel, enyeleg. Boldog kis pásztor, él csönben, vidáman, Az ajka mindég mosolygásra áll. S még azt hiszi, hogy a kerek világon Legboldogabb ember a király... Clarisse: S ha bíboros alkony száll le a tájra, A rétre kijön egy szőke leány, Tiszta mint erdők szép, szűzi virága, A napfény tündöklik haján. És a kis pásztor már várja mosolygva, Mig körültük rózsák illata száll. . . . Bolyong a réten s a szegény kis pásztort irigyli a boldog, nagy király! ............­­ I­ ................ . SZÁJPADLÁSNÉLKÜLI AMERIKAI MŰFOGAK Fölöslegessé teszik az inylemez használatát. »A szájból kivenni nem kell és nem is lehet« Egy óra idő alatt tökéletesen lehet vele beszélni és rágni 10 évi jótállás. — Egyedüli specialista a szájpad nélküli müfogak készítésében. — BUDAPEST, Vili* KfcREPSSl­ UT 20. SZÁJ* «

Next