Független Magyarország, 1904. július (3. évfolyam, 823-853. szám)

1904-07-01 / 823. szám

1904. Julius 1. FÜGGETLEN­ MAGYARORSZÁG ___________________________________A aláírta. Kégi Edének, Hohenlohe hrceg jószágigazgató­jának az egész ügyről semmi tudomása nincs és felvilágosítást nem tud adni. Non Gyula azt a kérdést kivánja intézni, hogy Kégi volt-e az az igazgató, aki a Szepes Bélával leütendő vételi ügy keresztülviteléért 50.000 koronát ajánlott fel Münnich Aurélnak ügyvédi honorárium fejében. Münnich Aurél kijelenti, hogy semmi kifogása sincs, hogy ez a kérdés az igazgatóhoz intéztessék, ha a bizottság azt jónak látja, mert tényleg ő volt az az igazgató, akivel akkor tárgyalt, dacára, hogy ez semmiféle összefüggésben nincs a tárgyalás alatt lévő ügygyel.­ A bizottság erre azt határozta, hogy ezt a kér­dést nem teszi fel a tanúnak. Ezzel a tanúkihall­gatás véget ért és a bizottság határozathozatalra visszavonult, szükségesnek találván Csáky Zenó gróf kihallgatását, melyet elrendelt és annak foga­natosítására az illetékes járási hatóságot kereste meg a kérdőpontok megküldésével. Teszter Imre. A bizottság délután 5 órakor Andrássy Tivadar gróf elnöklete alatt tartott ülést a Nesz Gyula által Veszter Imre képviselő ellen ugyanezen ügyből kifolyólag tett összeférhe­tetlenségi bejelentés ügyében a bizottság június 15-iki határozatával elrendelt tanúkihallgatások foganatosítása végett. Elnök az ülést megnyitván, Heincz Hugó előadó felolvassa a június 15-én tartott ülés jegyzőkönyvét, amelyet a bizottság hitelesített. Elnök bejelenti, hogy Széll Kálmán beidézett tanú a megjelenésben akadályozva van, Gulner Gyula megjelent. Gulner Gyula nyug­­államtitkár a hozzáintézett kérdésekre előadja: Szepes­ Béla község és Hohen­lohe herceg között folyamatban lévő csereügyben a vármegye határozata a belügyminiszterhez feleb­­beztetván, ezen ügyben Nesz Gyula járt nála, aki­nek kijelentette, hogy a vármegye határozatát fel fogja oldani, mert az sérti a városok autonómiáját és mert arra kötelezte a vármegye a várost, hogy úgyszólván látatlanban cseréljen, miután akkor hó borította a birtokokat. Veszter Imre ebben a tárgy­ban ő vele soha sem beszélt, nála közben nem járt és mással, mint Nesz Gyulával nem beszélt Megjegyzi, hogy Széll Kálmán soha erről az ügyről vele nem beszélt, már­pedig ha közbenjárt volna valaki, bizonyosan lett volna erről szó. Nesz Gyula azon kérdést kívánja tanúhoz intézni, volt-e kilátásba véve a kérdéses megyei határozat jóváhagyása a minisztérium részéről. Gulner Gyula erről nem tud semmit. Tanú vallo­mására az esküt letette. Ezután a bizottság határozathozatalra vissza­vonult és szükségesnek találván Széll Kálmán ki­hallgatását is, azt elrendelte és annak foganatosítá­sára az illetékes járásbíróságot keresi meg a kérdő­pontok megküldésével, amelyek azonosak a Gulner Gyulához intézett kérdésekkel. Tisza beszéde. — A képviselőház ülése. — A képviselőház mai ülésén Tisza István gróf miniszterelnök reflektált nagyobb beszédben a költségvetési vita eddigi szónokainak felszóla­lásaira. Ezt megelőzőleg K. Feilitzsch Arthur, az elnöklő alelnök terjesztette a Ház elé a mi­niszterelnök jelentését a királynak a kvóta ügyében való döntéséről. Efölött rövid vita támadt, mert az elnök egyszerűen kimondta, hogy a jelentés tudomásul vétetik, míg Ugron Gábor, Olay Lajos és Polo­nyi Géza amellett érveltek, hogy a képviselőháznak jogában van, ha nem is magát a királyi döntés lényegét, de létrejöttének körülményeit megvitatni. Tisza István miniszterelnök is részt vett a vitában, melynek az a megállapodás lett az eredménye, hogy a miniszterelnök átirata annak idején napirendre fog tűzetni A nemzeti­ párti Pintér Sándor mondott ezután talpraesett beszédet a költségvetési javaslatról. Főleg a katonai kérdésekkel fog­lalkozott ahhoz hasonlítván a katonai viv­­mányoka, mint mikor a szegény embertől elveszik a kabátját és azután visszaadják neki annak a gombját. A szónok Apponyi határo­zati javaslatát fogadta el. Ezután Tisza miniszterelnököt hívta a jegyző szólásra. A miniszterelnök azzal kezdte, hogy röviden kíván nyilatkozni, mert így is késő nyárig hú­zódnak az országgyűlés tárgyalásai. A sok elméleti és közjogi vita után különben a költségvetés tárgyalását valóságos oázisnak tartja. E fölöttébb kevesetmondó frázis után megcirógatta kissé a vita kormánypárti szóno­kait. Megdicsérte Horinszky Lajost, akiről kijelentette, hogy az apja szellemében beszélt. Ő maga is szükségesnek tartja a kisbirtokosok megmentését és iparkodni fog, hogy terheiket helyes hitelművelet útján megkönnyítse. Ennek elérésére a hitelszövetkezeteket tartja alkal­masoknak. Vietorisz és Kovacsevics beszédeivel foglal­kozott ezután Tisza. A tót nemzetiségi izgatás­nak magyarázata, hogy nem minden pap tel­jesíti hazafias kötelességét. A kormány szíve­sen segítségére volna a főpapoknak abban, hogy a hazaellenes papokat ártalmatlanná tegyék. Majd azt fejtegette, hogy a balkáni államok létét az biztosíja leginkább, ha a Duna völ­gyében van egy nagyhatalom.­­ Amely nem német! — kiáltották balról. — Ezt a küldetését Magyarország csak úgy töltheti be, — folytatta a miniszterelnök, — ha maga is egy nagyhatalomra támaszkodik. Tovább tárgyalván a nemzetiségi kérdést, annak a véleményének ad kifejezést, hogy a nemzeti kultúrának érvényesülni kell ugyan, de úgy, hogy a nemzetiségek nyelvét és jogait ne bántsák. A nemzetiségi törvényt tehát fen­­tartandónak véli, hiszi azonban, hogy a nép­oktatási reform biztosítani fogja a magyar állam érdekeinek érvényesülését. Áttérvén a büntető törvénynek az izgatásra vonatkozó részeire, kijelentette Tisza, hogy egyes szakaszok módosítását szükségesnek tartja, mert ezt a kérdést eddig túlságos gaverlériával kezeltük. A nemzetiségekre vonzerőt kell gya­korolni, hogy tiszteljenek bennünket és tekin­télyünk legyen előttük. Kovacsevics beszédéről kifejezte Tisza azt a véleményét, hogy ez a beszéd mutatja a politikát, amelyet minden jó horvátnak követni kellene. Majd Apponyival polemizált a minisz­terelnök. Tagadta, hogy az Apponyi által jel­zett antiszociális irányzat megvan a budget­­ben, mert abban a gyermekvédelemről kellő gondoskodás történik. Ezután az Apponyi által felhozott többi kifogások nagy részéért, a fele­lősséget Széll Kálmánra iparkodott hárítani, csodálkozását fejezvén ki afölött, hogy Appo­nyi aggodalmai csak akkor támadtak fel, ami­kor Széli helyett ő került a kormányra.­­— Szélit támadja, vagy Apponyit? — kér­dezte erre találóan, hangos derültség között Kaas Ivor. Tisza előadta, hogy a beruházási törvény, melyet Apponyi gyanús szimptóma gyanánt jellemzett, Széli alkotása, a tisztviselők fize­tésrendezése Széli javaslata szerint öt millió­val többe került volna; a hadügyi túlkövete­­lések sem újak és épen Apponyi volt az, aki a delegációban elodázhatatlannak jelentette ki, hogy a régi ágyukat újakkal cseréljük ki. A civillista ügyében is a kormány csak Széll álláspontját tartja fenn. Nagy érdeklődés között tért most át Tisza az 1899 / XXX. törvénycikkel kapcsolatos kér­désekre, ennek a kérdésnek a tárgyalásánál a leglehetetlenebb csürést-csavarást vivén véghez. Az ellenzék ingerült közbeszólásai és elége­detlenségének hangos megnyilvánulásai között azt iparkodott bizonyítani, hogy a tarifa, amely az említett törvény intenciója szerint teljesen megóvja a magyar érdekeket, már meg is van. — Hol van ? Mutassa meg ! — kérdezte az ellenzék. A tárgyalást a külföldi államokkal meg­kezdte, de azzal a kikötéssel, hogy csak akkor lesz érvényes, ha a kiegyezés a monarchia két állama között létre­jön ; óhajtván azonban, hogy a kérdés formailag is helyes elintézést nyerjen, felhatalmazást kért a törvényhozástól a tárgyalás megkezdésére. Ha az erre vonat­kozó felhatalmazási javaslatot az ellenzék napirendre akarja tűzetni, adjon garanciát, hogy két-három nap alatt letárgyalja. — Hogyne­­• Gyorsvonati sebességgel! — adta meg a választ a pressziónak e legújabb, mind­untalan ismétlődő formájára Lengyel Zoltán. — Egy csizma se készül három nap alatt — tette hozzá Ugron Gábor. Ezután azt a merész kijelentést tette a mi­niszterelnök, hogy az ország többsége a közös vámterületet akarja (?), nem engedheti magát tehát a kormány egy formaság által kelepcébe csalatni. Ezt az elcsavarását a törvény világos intéz­kedésének az ellenzék a felháborodott tiltakozás zajával fogadta. Tisza ezután arra a szemre­hányásra, hogy ígéreteit, különösen a válasz­tási reformra vonatkozót nem váltotta be, azzal védekezett, hogy ideje nem volt. Napi tizenkét óránál többet nem dolgozhat. Egyéb­iránt rajta lesz, hogy az 1906-iki választás már az új törvény alapján legyen keresztül­vihető. — Hát ha előbb lesz választás ? — kérdez­ték az ellenzéktől. — Ez csak az esetben történhetik, ha a politikai helyzet parancsolóan követeli — szólt Tisza dodonai válasza, mely után a kormány­­pánypárt obligát és minden hatalmon lévő kormányférfinak kijáró ,zajos éljenzések kö­­­zött befejezte beszédét. Érdemes feljegyezni, hogy Hodossy Imre volt az első, aki új vezé­réhez gratulációra sietett, ezzel tetézvén a galaci szavazásnál szerzett érdemeit. Végül Polónyi Géza intézett interpellációt Tállián földmivelésügyi miniszterhez és a miniszterelnökhöz a háromszéki legelő-hiány­ról, felhozván egyúttal a székely nép egyéb nyomorúságait. Az interpelláltak azonnal fe­leltek és Polónyi mindkét választ tudomásul is vette. Részletes tudósításunk a következő: Feilitzsch Arthur báró alelnök az ülést fél 11 órakor megnyitja. Hertelendy László jegyző felolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, melyet észrevétel nélkül hitelesí­tenek. Az irományok bemutatása után elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát a kvótának királyi döntés útján egy évre való meg­állapítására vonatkozólag. Ugron Gábor kéri az átirat kinyomatását, szét­osztását és tárgyalásra kitűzését. Elnök: Az átirat kinyomatik, szétosztatik és an­nak idejét tárgyalásra kitüzetik , egyébként pedig a Ház tudomásul veszi. Olay Lajos: Az elnöki enuncziáczió helytelen, mert tudomásul venni nem lehet addig, míg le nem tárgyalják. Ugron Gábor: Az elnök tévedésben van, mert ha az ő indítványa a kinyomatásra, szétosztásra és­­ napirendre tűzésre elfogadtatok, tudomásul venni az

Next