Független Magyarország, 1904. július (3. évfolyam, 823-853. szám)
1904-07-01 / 823. szám
1904. Julius 1. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG ___________________________________A aláírta. Kégi Edének, Hohenlohe hrceg jószágigazgatójának az egész ügyről semmi tudomása nincs és felvilágosítást nem tud adni. Non Gyula azt a kérdést kivánja intézni, hogy Kégi volt-e az az igazgató, aki a Szepes Bélával leütendő vételi ügy keresztülviteléért 50.000 koronát ajánlott fel Münnich Aurélnak ügyvédi honorárium fejében. Münnich Aurél kijelenti, hogy semmi kifogása sincs, hogy ez a kérdés az igazgatóhoz intéztessék, ha a bizottság azt jónak látja, mert tényleg ő volt az az igazgató, akivel akkor tárgyalt, dacára, hogy ez semmiféle összefüggésben nincs a tárgyalás alatt lévő ügygyel. A bizottság erre azt határozta, hogy ezt a kérdést nem teszi fel a tanúnak. Ezzel a tanúkihallgatás véget ért és a bizottság határozathozatalra visszavonult, szükségesnek találván Csáky Zenó gróf kihallgatását, melyet elrendelt és annak foganatosítására az illetékes járási hatóságot kereste meg a kérdőpontok megküldésével. Teszter Imre. A bizottság délután 5 órakor Andrássy Tivadar gróf elnöklete alatt tartott ülést a Nesz Gyula által Veszter Imre képviselő ellen ugyanezen ügyből kifolyólag tett összeférhetetlenségi bejelentés ügyében a bizottság június 15-iki határozatával elrendelt tanúkihallgatások foganatosítása végett. Elnök az ülést megnyitván, Heincz Hugó előadó felolvassa a június 15-én tartott ülés jegyzőkönyvét, amelyet a bizottság hitelesített. Elnök bejelenti, hogy Széll Kálmán beidézett tanú a megjelenésben akadályozva van, Gulner Gyula megjelent. Gulner Gyula nyugállamtitkár a hozzáintézett kérdésekre előadja: Szepes Béla község és Hohenlohe herceg között folyamatban lévő csereügyben a vármegye határozata a belügyminiszterhez felebbeztetván, ezen ügyben Nesz Gyula járt nála, akinek kijelentette, hogy a vármegye határozatát fel fogja oldani, mert az sérti a városok autonómiáját és mert arra kötelezte a vármegye a várost, hogy úgyszólván látatlanban cseréljen, miután akkor hó borította a birtokokat. Veszter Imre ebben a tárgyban ő vele soha sem beszélt, nála közben nem járt és mással, mint Nesz Gyulával nem beszélt Megjegyzi, hogy Széll Kálmán soha erről az ügyről vele nem beszélt, márpedig ha közbenjárt volna valaki, bizonyosan lett volna erről szó. Nesz Gyula azon kérdést kívánja tanúhoz intézni, volt-e kilátásba véve a kérdéses megyei határozat jóváhagyása a minisztérium részéről. Gulner Gyula erről nem tud semmit. Tanú vallomására az esküt letette. Ezután a bizottság határozathozatalra visszavonult és szükségesnek találván Széll Kálmán kihallgatását is, azt elrendelte és annak foganatosítására az illetékes járásbíróságot keresi meg a kérdőpontok megküldésével, amelyek azonosak a Gulner Gyulához intézett kérdésekkel. Tisza beszéde. — A képviselőház ülése. — A képviselőház mai ülésén Tisza István gróf miniszterelnök reflektált nagyobb beszédben a költségvetési vita eddigi szónokainak felszólalásaira. Ezt megelőzőleg K. Feilitzsch Arthur, az elnöklő alelnök terjesztette a Ház elé a miniszterelnök jelentését a királynak a kvóta ügyében való döntéséről. Efölött rövid vita támadt, mert az elnök egyszerűen kimondta, hogy a jelentés tudomásul vétetik, míg Ugron Gábor, Olay Lajos és Polonyi Géza amellett érveltek, hogy a képviselőháznak jogában van, ha nem is magát a királyi döntés lényegét, de létrejöttének körülményeit megvitatni. Tisza István miniszterelnök is részt vett a vitában, melynek az a megállapodás lett az eredménye, hogy a miniszterelnök átirata annak idején napirendre fog tűzetni A nemzeti párti Pintér Sándor mondott ezután talpraesett beszédet a költségvetési javaslatról. Főleg a katonai kérdésekkel foglalkozott ahhoz hasonlítván a katonai vivmányoka, mint mikor a szegény embertől elveszik a kabátját és azután visszaadják neki annak a gombját. A szónok Apponyi határozati javaslatát fogadta el. Ezután Tisza miniszterelnököt hívta a jegyző szólásra. A miniszterelnök azzal kezdte, hogy röviden kíván nyilatkozni, mert így is késő nyárig húzódnak az országgyűlés tárgyalásai. A sok elméleti és közjogi vita után különben a költségvetés tárgyalását valóságos oázisnak tartja. E fölöttébb kevesetmondó frázis után megcirógatta kissé a vita kormánypárti szónokait. Megdicsérte Horinszky Lajost, akiről kijelentette, hogy az apja szellemében beszélt. Ő maga is szükségesnek tartja a kisbirtokosok megmentését és iparkodni fog, hogy terheiket helyes hitelművelet útján megkönnyítse. Ennek elérésére a hitelszövetkezeteket tartja alkalmasoknak. Vietorisz és Kovacsevics beszédeivel foglalkozott ezután Tisza. A tót nemzetiségi izgatásnak magyarázata, hogy nem minden pap teljesíti hazafias kötelességét. A kormány szívesen segítségére volna a főpapoknak abban, hogy a hazaellenes papokat ártalmatlanná tegyék. Majd azt fejtegette, hogy a balkáni államok létét az biztosíja leginkább, ha a Duna völgyében van egy nagyhatalom. Amely nem német! — kiáltották balról. — Ezt a küldetését Magyarország csak úgy töltheti be, — folytatta a miniszterelnök, — ha maga is egy nagyhatalomra támaszkodik. Tovább tárgyalván a nemzetiségi kérdést, annak a véleményének ad kifejezést, hogy a nemzeti kultúrának érvényesülni kell ugyan, de úgy, hogy a nemzetiségek nyelvét és jogait ne bántsák. A nemzetiségi törvényt tehát fentartandónak véli, hiszi azonban, hogy a népoktatási reform biztosítani fogja a magyar állam érdekeinek érvényesülését. Áttérvén a büntető törvénynek az izgatásra vonatkozó részeire, kijelentette Tisza, hogy egyes szakaszok módosítását szükségesnek tartja, mert ezt a kérdést eddig túlságos gaverlériával kezeltük. A nemzetiségekre vonzerőt kell gyakorolni, hogy tiszteljenek bennünket és tekintélyünk legyen előttük. Kovacsevics beszédéről kifejezte Tisza azt a véleményét, hogy ez a beszéd mutatja a politikát, amelyet minden jó horvátnak követni kellene. Majd Apponyival polemizált a miniszterelnök. Tagadta, hogy az Apponyi által jelzett antiszociális irányzat megvan a budgetben, mert abban a gyermekvédelemről kellő gondoskodás történik. Ezután az Apponyi által felhozott többi kifogások nagy részéért, a felelősséget Széll Kálmánra iparkodott hárítani, csodálkozását fejezvén ki afölött, hogy Apponyi aggodalmai csak akkor támadtak fel, amikor Széli helyett ő került a kormányra.— Szélit támadja, vagy Apponyit? — kérdezte erre találóan, hangos derültség között Kaas Ivor. Tisza előadta, hogy a beruházási törvény, melyet Apponyi gyanús szimptóma gyanánt jellemzett, Széli alkotása, a tisztviselők fizetésrendezése Széli javaslata szerint öt millióval többe került volna; a hadügyi túlkövetelések sem újak és épen Apponyi volt az, aki a delegációban elodázhatatlannak jelentette ki, hogy a régi ágyukat újakkal cseréljük ki. A civillista ügyében is a kormány csak Széll álláspontját tartja fenn. Nagy érdeklődés között tért most át Tisza az 1899 / XXX. törvénycikkel kapcsolatos kérdésekre, ennek a kérdésnek a tárgyalásánál a leglehetetlenebb csürést-csavarást vivén véghez. Az ellenzék ingerült közbeszólásai és elégedetlenségének hangos megnyilvánulásai között azt iparkodott bizonyítani, hogy a tarifa, amely az említett törvény intenciója szerint teljesen megóvja a magyar érdekeket, már meg is van. — Hol van ? Mutassa meg ! — kérdezte az ellenzék. A tárgyalást a külföldi államokkal megkezdte, de azzal a kikötéssel, hogy csak akkor lesz érvényes, ha a kiegyezés a monarchia két állama között létrejön ; óhajtván azonban, hogy a kérdés formailag is helyes elintézést nyerjen, felhatalmazást kért a törvényhozástól a tárgyalás megkezdésére. Ha az erre vonatkozó felhatalmazási javaslatot az ellenzék napirendre akarja tűzetni, adjon garanciát, hogy két-három nap alatt letárgyalja. — Hogyne• Gyorsvonati sebességgel! — adta meg a választ a pressziónak e legújabb, minduntalan ismétlődő formájára Lengyel Zoltán. — Egy csizma se készül három nap alatt — tette hozzá Ugron Gábor. Ezután azt a merész kijelentést tette a miniszterelnök, hogy az ország többsége a közös vámterületet akarja (?), nem engedheti magát tehát a kormány egy formaság által kelepcébe csalatni. Ezt az elcsavarását a törvény világos intézkedésének az ellenzék a felháborodott tiltakozás zajával fogadta. Tisza ezután arra a szemrehányásra, hogy ígéreteit, különösen a választási reformra vonatkozót nem váltotta be, azzal védekezett, hogy ideje nem volt. Napi tizenkét óránál többet nem dolgozhat. Egyébiránt rajta lesz, hogy az 1906-iki választás már az új törvény alapján legyen keresztülvihető. — Hát ha előbb lesz választás ? — kérdezték az ellenzéktől. — Ez csak az esetben történhetik, ha a politikai helyzet parancsolóan követeli — szólt Tisza dodonai válasza, mely után a kormánypánypárt obligát és minden hatalmon lévő kormányférfinak kijáró ,zajos éljenzések között befejezte beszédét. Érdemes feljegyezni, hogy Hodossy Imre volt az első, aki új vezéréhez gratulációra sietett, ezzel tetézvén a galaci szavazásnál szerzett érdemeit. Végül Polónyi Géza intézett interpellációt Tállián földmivelésügyi miniszterhez és a miniszterelnökhöz a háromszéki legelő-hiányról, felhozván egyúttal a székely nép egyéb nyomorúságait. Az interpelláltak azonnal feleltek és Polónyi mindkét választ tudomásul is vette. Részletes tudósításunk a következő: Feilitzsch Arthur báró alelnök az ülést fél 11 órakor megnyitja. Hertelendy László jegyző felolvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, melyet észrevétel nélkül hitelesítenek. Az irományok bemutatása után elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát a kvótának királyi döntés útján egy évre való megállapítására vonatkozólag. Ugron Gábor kéri az átirat kinyomatását, szétosztását és tárgyalásra kitűzését. Elnök: Az átirat kinyomatik, szétosztatik és annak idejét tárgyalásra kitüzetik , egyébként pedig a Ház tudomásul veszi. Olay Lajos: Az elnöki enuncziáczió helytelen, mert tudomásul venni nem lehet addig, míg le nem tárgyalják. Ugron Gábor: Az elnök tévedésben van, mert ha az ő indítványa a kinyomatásra, szétosztásra és napirendre tűzésre elfogadtatok, tudomásul venni az