Független Magyarország, 1904. december (4. évfolyam, 973-1002. szám)

1904-12-01 / 973. szám

Budapest, 1904. III. évfolyam, 973. sz. Csütörtök, december 1. Főszerkesztő; LENGYEL ZOLTÁN ________ S zerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., KIRÁLY-ÜTCZA 72. SZÁM. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 28.— korona j Negyed évre 7.— korona Eél évre 14.— M I Egy hónapra 2.40 „ Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ = TELEFON SZÁM: = 586. aaaaBiBBBBBaBi Lélekvásár. Budapest, november 30. Ha felületesen szemlélünk : zűrzavart látunk. Ha világosan észlelünk : tisztulást tapasztalunk. A két év előtt megindított s azóta több-kevesebb erővel folytatott harcnak következménye ez. Jobbról és balról össze voltak keverve az emberek és fel voltak forgatva az elmék. Nem volt és ma sincs szükség Csak két pártra, magyar és osztrák pártra. Az egyiket létrehozza a nemzet, a másikat csináltatja Bécs. És aki magyar, az vallja az egész igazságot s küzdjön is érette teljes erővel, az osztrák lesse a koncot, szavazzon és bujkáljon. Ám eddig ezen egyszerű igazságot nem értette meg az ország, nem hitték el a jóhiszemüek sem mindnyájan. Ez a mostani tisztulás már kialakította a világos helyzetet a lelkekben s talán megteremti a valóságban is. Ma már — hála a gazembereknek — egy véleményen és egy táborban van az ország egész független és hazafias kö­zönsége. És nemcsak együtt van, de együtt is küzd reménynyel, lelkesedéssel, elszántsággal és kitartással. A másik oldalon csak a bérencek és a kitartottak maradtak hozzájuk méltó vezéreikkel. Kivonult onnan a tisztesség, a hazafiság, az anyagi és erkölcsi függetlenség. A szabadelvűnek csúfolt pártban nincs több mint 40 ember, ki nem kormány­kenyéren, ország zsírján vagy politikai üzietcsináfáson élősködnék. Ez a negyven is amolyen rokon, sógor, hivatalvadász, üresfejü kapaszkodó, bárójelölt vagy kö­zönséges kártyás. Csak elő kell keresni a névsort és mindenkinek tudjuk a baját, a vágyát vagy az okáí, miért lelkesedik annyira. Romlott, léha, erkölcstelen tár­saság ez és ép azért mindenre késs. Kap választási költséget (amelynek fele a saját zsebében marad), kap hozzá kato­naságot és hivatalos erőszakot, kap szub­venciót, ha megválasztják, kegyelem­hivatalt, ha megbukik. Elhelyezik buta és megbízhatatlan rokonait a hivatalok­ban és raknak rendielet a kabátjára. Ha otthagyja a mindenkori bécsi adminisz­trátort : senki es semmi. Se pénz, se F>osztó. Mehet koldulni vagy utcát sö­pörni. Ez a banda akarja megmenteni a par lamentánzmust. Pezsgőtől részegen, ki­szolgált csendőrök védelmié alatt. És ennek a sajtója, amelynek egy része valóságos brazíliai módon gyilok- kal, vagy undok, piszkos, fizetett rágal­maival szennyezi be pénzért az újságíró nevet, a másik része hazudik és ferdít a könnyen hívők számára. És a hivatalos gárda, amely azt tartja, hogy ha fizetik a magyar állam pénzé­ből, az adózók filléreiből, hát a lelkét is megvették. Jó példával jár elől a hírhedt három pestmegyei jegyző az ö gyönyörűséges levelével, követi a többi kupaktanács és gyártják ország-világ bo- londitására a bizalmi leveleket. Senki se tudja kik ök, hányán vannak, de azt tudja mindenki, hogy hitvány lelkek, akik mindenre és mindenkinek kaphatók. Ezt a szervezett társaságot veszi kö­rül az uj nemesek, uj bárók, uj nagy­ságosok és uj méltóságosok utálatos tö­mege. Annyian lesznek nemsokára, hogy az lesz a kiváltságos, aki nem kiváltsá­gos. Kinában nem vesztegetnek oly sze­mérmetlenül, ahogyan ezek a lealjasult alakok vásárolnak és vásároltatják ma­gukat. Szégyen az érdemesre is, ha véletlenül közéjük keverik — szemszu- rásból, amolyan becsület-reprezentálónale. Nagy vásár van. Mindenki vesz és min­denki ad, aki és akivel üzletet lehet csinálni. A cim, a rendjel nem kerül pénzébe annak, aki adja, de jól fizet érte, aki kapja. Pénzzel is, becsülettel is, hazafisággal is- A társadalomnak kell szemétdombra dobni azokat, akik veszik, akik adják s akik elfogadják. Érvekre és beszédre nincs szükségünk — mondotta a miniszteri sógor. És igaza volt. Ennek a társaságnak csak erre nincs szüksége. Mert abban már csak az van, aki eladta magát. A becsületért és a magyar faj ural­máért való harc ez, ami itt folyik. Az a kérdés, lemondjunk-e örökre ha­zánk függetlenségéről és megtürjük-e min­den időkre e szervezett, megvásárolt és kitartott élösdi bandának sáskahadát a nyakunkon ? Az a kérdés, csak volt-e vagy lesz is Magyarország ? Az a kérdés, hogy a népakarat szabad uralmát visszaszerezzük-e vagy megtűr­jük, hogy egy vagyonilag züllött, tönkre­ment és uzsorások karmai közt levő kép­viselőházi elnök az ö kiszolgált őrmes­tereivel csináljon törvényt és tegye tönkre az országot? A helyzet a végsőig feszült és többé feimuukát nem lehet végezni. Vagy felszabadítjuk az országot vagy sírjába temetik a rablók. * Lapunk mai száma 20 oldal. És nem kételkedünk. Tizenkilenc millió független, becsületes ember, ha öntudatra ébred, mégis csak erősebb, mint egynéhány ezer pióca. Még hogyha Münnich-hasa van is már mindeniknek. Lengyel Zoltán. ■■----- ■■ - ' ' ---■.. ' 1 --------7 W lassics nyílt levele. Az Andrássyak hadüzenete. Ä tiltakozó nemzet. Két nevezetes eseményt vetettek fel a mai napon a politikai válság hullámai. Az egyik Wlassics Gyulának, a volt kultuszminiszternek Csáktornyái választói­hoz intézett nyílt levele, amelyben a kiváló jogász és a liberalizmus neveze­tes előharcosa rendkívül élesen Ítéli el Tisza törvénytiprását; a másik gróf Andrássyék nyílt hadüzenete az alkotmány- tiprő miniszterelnök ellen. Gróf Andrássy Tivadar és gróf Andrássy Gyula meg­jelentek az előbbinek gálszécsi választói előtt s leplezetlenül kijelentették, hogy téved Tisza István, ha azt hiszi, hogy a pártjából kilépettek türelmesen fogják szemlélni a még történőket, mert köte­lességük szembeszállni az erőszakkal, bár­honnan jön is az. Ezek a nagyjelentőségű nyilatkozatok sújtó csapásokat mérnek a kormányelnök és követőinek álláspontjára és fölöttébb megingatja még azt a csekély erkölcsi alapot is, amelyet Tisza bűnös erőszaká­nak védelmére hazug érvekből felépített. A nemzet közvéleménye is egyre ha­talmasabban támad fel a cinkosok ellen. Az ország minden részében tartanak tiltakozó népgyüléseket, özönével érkez­nek a szövetkézéit ellenzékhez a lelkes üdvözletek, szóval, félreérthetlen határo­zottsággal hangzik a magyar népnek — amelyre a miniszterelnök akkora vak­merőséggel merészelt hivatkozni — egyér­telmű ítélete. A valódi közvéleménynek ezzel az elienállhatlan erejű megnyilat­kozásával szemben persze nem jöhetnek számba a megrendelt, kicsikart és vigécek áital kierőszakolt bizalomnak a postái. Ezekről ma már mindenki tudja, hogy mily forrásokból erednek és miképen készülnek; és épen ezért senkit meg nem téveszthetnek. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizott­sága ma fontos tanácskozást tartott, amelyen nagy horderejű kérdések kerül­tek megvitatásra, E határozta a bizottság — mint e őre jeleztük, — hogy a vasdr- naP> Győrben tartandó nagygyűlésen Kossuth Ferenc és gróf Apponyi

Next

/
Thumbnails
Contents