Független Magyarország, 1905. január (4. évfolyam, 1003-1032. szám)
1905-01-01 / 1003. szám
IT évfolyam, 1003. sz. Vasárnap, január 1. Budapest, 1905. Főszerkesztő: LENGYEL ZOLTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VI., KIRÁLY UTCZA 72. SZÁM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 28.— korona I Negyed évre 7.— korona Fél évre II.— „Z ELV hónapra 2.40 m Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ TELEFON SZAM71 586. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetés megnyitása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni. Az előfizetés pontos beküldése azért is fontos, mert az előfizetőknek kedvezményképen járó 2000 koronáról szóló balesetbiztosítás csak az előfizetés tartamára érvényes. Uj esztendő. Írta: Dr. Bakonyi Samu országgyűlési képviselő. Igazán új korszak nyilik-e holnap négyszázesztendős küzdelmeink történetében ? Van csak egy megszokott hitszegésnek áll majd elibünk egy újabb szörnyű bizonysága ? Fölelevenednek a régi bűnök és kiújulnak a régi sebek. A feledés rongyos fátyolának utolsó foszlányai is szétmállának sörökre megvakult az, aki tisztán látni nem tud most sem. Most sem, amikor az idegen hatalom maga rántja le a leplet magáról, amikor ismét a maga családi hagyományinak való színében mutatja meg magát, amikor visszaadja nekünk Rákóczi hamvait, hogy egész rab-nyomoruságunk minden gyötrelmének eleven tüzével perzselje hamuvá azt az egy botor reménységét is ennek a sanyargó nemzetnek, hogy szent a királynak esküje s amit az e 11en meghagyott alkotmányunkból, duhaj tolvajok orvul el nem rabolhatják. Hajh, Nagyságos Fejedelmünk, ha majd nemsokára, virágok nyilával, visszatérsz miközénk, elárvult hazádba, bizony nem lesz uj előtted. Amiért harcoltál, amiért szenvedtél, bujdosóvá lettél, mindent veszítettél, veszendőben most is. Ez az ország alkotmányos, a kormánya, a «többsége», a királya, mind alkotmányos, sőt a «legalkotmányosabb». Ostoba hízelgés, vaksi ödámitás, tovább is hirdeti, még holnapután is. A törvénynek agyafúrt betűrágói, a császárnak éhes prókátorai nem megmagyarázzák-e, hogy az országgyűlés csak arra való, hogy esküdt ellenségeink egy elaggod király furfangosan kierőszakolt parancsával széjjelkergethessék, mihelyt az ő pusztító érdekem szolgálatába többé le nem nyűgözhetik. Szent az alkotmány és sérthetetlen a törvény ereje, mindaddig, míg vele ellenségeink telhetetlen hatalmi vágyának kielégítésére fosztogatni lehet a koldus magyart. De szét kell tépni, össze kell törni, mihelyt a nemzet akarja fegyverét harcba vinni megátalkodott elnyomói ellen. Mert mi célt követ ez az egész őrület ? Talán bizony a teremtő munka eredményeit akarja a jövőnek biztosítani ?! Amite ürügy és buta bolondítás, mikor mindenki tudja mi ellen küzdöttünk. Nem akartuk megengedni, hogy a mindennapi falat kenyérért idegenbe kergetett magyar nép munkabíró és munkára vágyó fiainak és véres verejtékkel keresett filléreinek százezrei és milliói még tovább is tőle teljesen idegen hadsereg és iránta ellenséges gazdasági érdekeknek essenek az eddiginél is nagyobb áldozatul. Ezt a küzdelmet kell örökre lehetetlenné tenni. Ennek az ellenállásnak a fegyvereit kell a mi kezünkből erőszakkal kicsavarni. Ez a meztelen cél és minden egyéb hazug cafrang. Ezért kell megtörni a nemzetet, ezért kell megszegni a királyi eskü szentségét. A király — majd meglátjuk — öregségében elfelejti ifjúsága borzalmait. És majd meglátjuk nemsokára azt is, vajon a nemzet el tudta-e felejteni, Mohács óta mit szenvedett. Kábult fejére régóta mértek ádázabb csapást. Hatvanhetes álmából erre az ütésre tán fölébred s ha egy csatasorba áll azokkal, kik tetszhalott élete fölött eddig is kitartó hűséggel és munkás éberséggel virrasztanak, akkor jövel te boldog új esztendő, mert veled kezdődik a lelkek világossága és Magyarország függetlensége. Házfeloszlatás exlexben- írta: Sághy Gyula egyetem tanár, országgyűlési képviselő. Annyian idézték már szó szerint a 67. X- cikket, hogy nem érzem szükségét akkor, mikor a hozzám intézett kérdésre felelek, annak újabb idézésére. De mint jogász, annak szövege és egész szellemében nem mondhatok mást, mint hogy az törvénybe ütközik, mert egy alapjogi elv, hogy ha már a kevesebb tiltva van, annál inkább tiltva van a több. És így, ha 1904. decemberében, maga a kormányelnök is kénytelen elismerni a feloszlatás törvénytelenségét, mivel az új országgyűlés már nem tárgyalhatná le ebben az évben az előbbi év zárszámadásait és a jövő évi költségvetést, akkor még kevésbbé lehet januárban feloszlatni az országgyűlést törvényesen, mikor ennek előfeltétele, hogy az 1905 iki költségvetés és az előző évi zárszámadás még 1904-ben letárgyalható legyen, mert az az egy csak kétségbevonhatlan dolog, hogy ennek és az 1905-iki költségvetésnek előbb kell letárgyaltatnia, mint az 1906-ikinak és az azt megelőző zárszámadásnak. Az tehát, hogy az 1906-iki költségvetés az új országgyűlésen még időben letárgyalható lesz, nem lehet irányadó az exlex feloszlatás törvényességére nézve. Az ilyen okoskodás nem jogászi felfogás, hanem egyszerűen a kormányelnök csűrés-csavarása, valamikép a magának készített kelepcéből való kiszabadulásra. Ami annál indokolatlanabb, mert ebbe a zsákutcába önmagát juttatta bele, azért legkisebb jogosultsággal sem bír az általa célbavett extex feloszlatásáért az ellenzékre áthárítani akarni a felelősséget. Mert mi nem állotta útját annak, hogy egészen törvényesen feloszlassa a Házat november elején , sőt ha ugrai levelével bombát nem dob és nem jön idő előtt a házszabály túlzott szigorítási tervével, ma már költségvetése is lehetne és semmi sem állná útját, hogy a jövő év folyamán akármikor törvényesen oszlathassa fel a Házat. Saját kormányzati előrelátásának hiánya vitte bele őt az exlex feloszlatásba, ami törvényellenességén kívül még azon okból is hibáztatandó, hogy házszabálymódosítás céljából hozza azt javaslatba a királynál, tehát a Háznak egy teljesen belső, legsajátabb ügyébe akarja belevonni a királyt, olyan ügybe tehát, amelyhez a királynak semmi köze és amely királyi felségjogainak keretén kívül esik. Bámulatos, hogy aki két ily szembeötlő irányban beigazolta teljes képtelenségét egy ország ügyeinek vezetésére, hogy abban, mint tanácsosában a király ő felsége még csak egy pillanatig is megbízik, aki, mint ezt gróf Andrássy Gyula is utolsó képviselőházi beszédében jól hangsúlyozta, az országot beláthatlan bonyodalmakba viszi és az országnak kiszámíthatlan károkat okoz. Lapunk mai száma 40 oldal.