Független Magyarország, 1905. január (4. évfolyam, 1003-1032. szám)

1905-01-01 / 1003. szám

IT évfolyam, 1003. sz. Vasárnap, január 1. Budapest, 1905. Főszerkesztő: LENGYEL ZOLTÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VI., KIRÁLY­ UTCZA 72. SZÁM ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 28.— korona I Negyed évre 7.— korona Fél évre II.— „­Z ELV hónapra 2.40 m Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ­­­ TELEFON SZAM71 586. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az előfizetés m­egnyitása iránt lehe­tőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni. Az előfizetés pontos beküldése azért is fontos, mert az előfizetőknek kedvez­­ményképen járó 2000 koronáról szóló balesetbiztosítás csak az előfizetés tartamára érvényes. Uj esztendő. Írta: Dr. Bakonyi Samu országgyűlési képviselő. Igazán új korszak nyilik-e holnap négyszázesztendős küzdelmeink történe­tében ? Va­n csak egy megszokott hit­­szegésnek áll majd elibünk egy újabb szörnyű bizonysága ? Fölelevenednek a régi bűnök és ki­újulnak a régi sebek. A feledés rongyos fátyolának utolsó foszlányai is szétmál­­lának sörökre megvakult az, aki tisztán látni nem tud most sem. Most sem, amikor az idegen hata­lom maga rántja le a leplet magáról, amikor ismét a maga családi ha­gyományin­ak való színében mutatja meg magát, amikor visszaadja nekünk Rákóczi hamvait, hogy egész rab-nyo­­moruságunk minden gyötrelmének ele­ven tüzé­vel perzselje hamuvá azt az egy botor reménységét is ennek a sa­­nyargó nemzetnek, hogy szent a ki­rálynak esküje s amit az e 11­e­n meghagyott alkotmányunkból, duhaj tol­vajok orvul el nem rabolhatják. Hajh, Nagyságos Fejedelmünk, ha majd nemsokára, virágok nyil­ával, vissza­térsz miközénk, elárvult hazádba, bizony nem lesz uj előtted. Amiért harcoltál, amiért szenvedtél, bujdosóvá lettél, min­dent veszítettél, veszendőben most is. Ez az ország alkotmányos, a kor­mánya, a «többsége», a királya, mind alkotmányos, sőt a «legalkotmányosabb». Ostoba hízelgés, vaksi ödámitás, tovább is hirdeti, még holnapután is. A tör­vénynek agyafúrt betűrágói, a császárnak éhes prókátorai nem megmagyarázzák-e, hogy az országgyűlés csak arra való, hogy esküdt ellenségeink egy elaggod király furfangosan kierőszakolt paran­csával széjjelkergethessék, mihelyt az ő pusztító érdekem szolgálatába többé le nem nyűgözhetik. Szent az alkotmány és sérthetetlen a törvény ereje, mindaddig, míg vele ellen­ségeink telhetetlen hatalmi vágyának ki­elégítésére fosztogatni lehet a koldus magyart. De szét kell tépni, össze kell törni, mihelyt a nemzet akarja fegyverét harcba vinni megátalkodott elnyomói ellen. Mert mi célt követ ez az egész őrü­let ? Talán bizony a teremtő munka eredményeit akarja a jövőnek biztosítani ?! Amite ürügy és buta bolondítás, mikor mindenki tudja mi ellen küzdöttünk. Nem akartuk megengedni, hogy a mindennapi falat kenyérért idegenbe kergetett magyar nép munkabíró és munkára vágyó fiainak és véres verejtékkel keresett filléreinek száz­ezrei és milliói még tovább is tőle tel­jesen idegen hadsereg és iránta ellensé­ges gazdasági érdekeknek essenek az eddiginél is nagyobb áldozatul. Ezt a küzdelmet kell örökre lehetetlenné tenni. Ennek az ellenállásnak a fegyvereit kell a mi kezünkből erőszakkal kicsavarni. Ez a meztelen cél és minden egyéb hazug cafrang. Ezért kell megtörni a nemzetet, ezért kell meg­szegni a királyi eskü szentségét. A király — majd meglátjuk —­ öregségében el­felejti ifjúsága borzalmait. És majd meg­látjuk nemsokára azt is, va­jon a nem­zet el tudta-e felejteni, Mohács óta mit szenvedett. Kábult fejére régóta mértek ádázabb csapást. Hatvanh­etes álmából erre az ütésre tán fölébred s ha egy csatasorba áll azokkal, kik tetszhalott­ élete fölött eddig is kitartó hűséggel és munkás éberséggel virrasz­tanak, akkor jövel te boldog új esz­tendő, mert veled kezdődik a lelkek világossága és Magyar­­ország függetlensége. Házfeloszlatás exlexben- írta: Sághy Gyula egyetem tanár, országgyűlési képviselő. Annyian idézték már szó szerint a 67. X­­- cikket, hogy nem érzem szükségét akkor, mikor a hozzám intézett kérdésre felelek, annak újabb idézésére. De mint jogász, annak szövege és egész szelle­mében nem mondhatok mást, mint hogy az törvénybe ütközik, mert egy alap­jogi elv, hogy ha már a kevesebb tiltva van, annál inkább tiltva van a több. És így, ha 1904. decemberében, maga a kormányelnök is kénytelen elis­merni a feloszlatás törvénytelenségét, mivel az új országgyűlés már nem tár­gyalhatná le ebben az évben az előbbi év zárszámadásait és a jövő évi költség­vetést, akkor még kevésbbé lehet január­ban feloszlatni az országgyűlést törvénye­sen, mikor ennek előfeltétele, hogy az 1905 iki költségvetés és az előző évi zárszámadás még 1904-ben letárgyalható legyen, mert az az egy csak kétségbe­­vonhatlan dolog, hogy ennek és az 1905-iki költségvetésnek előbb kell le­­tárgyaltatnia, mint az 1906-ikinak és az azt megelőző zárszámadásnak. Az tehát, hogy az 1906-iki költségve­tés az új országgyűlésen még időben le­tárgyalható lesz, nem lehet irányadó az exlex feloszlatás törvényességére nézve. Az ilyen okoskodás nem jogászi felfogás, hanem egyszerűen a kormányelnök csű­­rés-csavarása, valamikép a magának ké­szített kelepcéből való kiszabadulásra. Ami annál indokolatlanabb, mert ebbe a zsákutcába önmagát juttatta bele, azért legkisebb jogosultsággal sem bír az általa célbavett extex feloszlatásáért az ellenzékre áthárítani akarni a felelős­séget. Mert mi nem állotta útját annak, hogy egészen törvényesen feloszlassa a Házat november elején , sőt ha ugrai levelével bombát nem dob és nem jön idő előtt a házszabály túlzott szigorítási tervével, ma már költségvetése is le­hetne és semmi sem állná útját, hogy a jövő év folyamán akármikor törvényesen oszlathassa fel a Házat. Saját kormányzati előrelátásának hiánya vitte bele őt az exlex feloszlatásba, ami törvényellenességén kívül még azon ok­ból is hibáztatandó, hogy házszabály­­módosítás céljából hozza azt javaslatba a királynál, tehát a Háznak egy teljesen belső, legsajátabb ügyébe akarja bele­vonni a királyt, olyan ügybe tehát, amely­hez a királynak semmi köze és amely királyi felségjogainak keretén kívül esik. Bámulatos, hogy aki két ily szembe­ötlő irányban beigazolta teljes képtelen­ségét egy ország ügyeinek vezetésére, hogy abban, mint tanácsosában a király ő felsége még csak egy pillanatig is megbízik, aki, mint ezt gróf Andrássy Gyula is utolsó képviselőházi beszédé­ben jól hangsúlyozta, az országot be­­láthatlan bonyodalmakba viszi és az országnak kiszámíthatlan károkat okoz. Lapunk mai száma 40 oldal.

Next