Független Magyarország, 1905. január (4. évfolyam, 1003-1032. szám)

1905-01-01 / 1003. szám

: h )1905. január 1. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG sét pedig a vádtanács nem vizsgálhatja. Még elég szép, hogy a tanúimat most már a főtárgyalásra megidézni rendelték. Mert eddig ha kihallgatásukat kértem, az volt a felelet: nen találta meg a rendőrség a lakásukat. Ila kihallgatták mégis egyiket-másikat: az ügyészsé nem tud róluk vádiratában. Még arról se, al azt vallotta, hogy hallotta a parancsot, mely szerint engem «le kell vágni, non tégy kutyát». De hát ez nem különös. Még az sem, hogy tárgyalást közel 3 év után épen most decber 30-ára tűzték ki. De még az sem, ha ennek más napra való áttételét kértem fel okokból. Az sem, hogy megígérték. Azt, hogy midőn a kérvényt beadtam, elutaztak vele. Azért ellenzéki politikus az em,hogy 3 év alatt épen a választások előttien tárgyalják az ügyét. Feljelentést tettem Rudnay és társai ellen, mert minden ok nélkül elfogtak 1904. mius 24-én, hogy a vasutasoknak példát aak, hogy ime, milyen kis emberek a ■mezőik. Van tanúm 20-nál több, képek, ügyvédek, lapszerkesztők és más Csupa intelligens, érdektelen, szavalt úri ember. Megindította a nyomozást hőrség — saját főnöke és kartársai ellen, hallgattak 4 rendőrt, a négy vád- t A többi tanukból talán egyet. És milyenkor az ügyészség? Nem veszi át a képviseletét. Jogi okokból ? Oh! nem. gyamokok nem forognak és mert bizonyítékok nincsek, többit mind egy kalap alá veszem,zámukat sem tudom. Ezek a sajtóperek, lázítás, királysértés, nyilvános becsület,stb. Ezek a jégre tett ■3k. Van ilyen másnak is, aki tollával válja a függetlenségi politikát. Évek alattt it megindítottak, kifogást egyik ellenfeme. Akadályt nem gördítettem, sőt tár-rgyalásukat sürgettem. És oh, csodálatos véletlen ! Két év alatt sohse volt rá ideje a bíróságnak. Ellenben kitűznek egy nagy ellenzéki gyűlést egy ünnepnapra a jövő hóban, amelyen nekem is ott kell lennem. A lapok is közük. És ime harmadnap megkapom az idézést a főtárgyalásra — az ellenzéki gyűlést követő napra. Persze mindez véletlen játéka a sorsnak! Az lesz az is, hogy az egész jövő hóban így fog menni. Idézés, főtárgyalás, tanúhallgatás — elővezetés terhe alatt. Mindezt itt tudomására kell hoznom a választóimnak, hogy ne gondolják, amidőn majd vasraverve hoznak el tőlük Pestre, hogy valami gonosztettet követtem el. Oh dehogy, csak a véletlen mindez! A pártatlan magyar bíróság felhasználja az alkalmat, amikor a mentelmi bizottság működését az obstrukció nem akadályozza. Igaza is van. Egyenesen visszautasítom azt, mintha a politika lenne enne indoka s kikérem magamnak, hogy ezt soraimból is valaki kiolvassa. Ez csak ügybuzgalora és jóakarat, hogy a hideg télen minél gyorsabban melegre kerülhessünk s a választási hadjárat b. egészségünknek meg ne árthasson. Lengyel Zoltán a szony — színházi nyelven szólva tiszteletreméltó rési ismeretsége volt. pár ember ült egymással szemközt, a tea mellett, a kacér kis selyem bola halványan derengő rózsaszínű lámpa fehér kötényes, fekete ruhás komornai léptekkel szolgálta ki őket. és a kép olyan volt, mint egy selyemre coco románc, elefántcsont legyezőn... N. nak igaza volt. A fülbemászó zenéjű, Berett megérte a századik előadást, és szerepet — egy kacér elszászi nőt — megszakítás nélkül, minditszotta benne. A századik előadásnár délelőtt ki volt téve a tábla: egy elfogyott.» Este a fényesen kinéző tér telve volt virággal, amint énkor szokás. Lázas érdeklődéssel előadás kezdetét. Végre, hogy a ■evögezte a nyitányt, a függöny felközönség nem nagyon érdeklődött enetek iránt. Hantos Lilynek csak a szépén kezdődik a szerepe. A kóristad ügyre méltó buzgalommal énekelmentek és kacérkodtak a közönségcsak a Lily megjelenését leste, ak mögött azonban ezalatt izgalmaskodott le. Lily, aki épen bevégezte öltözködését és az öltözőből kilépett, hirtelen rosszul lett. Mielőtt megfoghatta volna valaki, ájultan terült el a küszöbön. Az igazgató, a rendező, a színházi orvos rémülten ugrottak hozzá. A fűzőjét azonnal kioldották, lefektették a pamlagra, az orvos erős szeszt szagoltatott vele. Nem használt semmi. Alig tudták életre hozni. Az igazgató kétségbeesését el lehet képzelni, mert Lily, jólehet magához tért, de olyan gyönge volt, hogy képtelen a játszásra. Az ilyen izgalmas jelenetet csak az tudja elképzelni, aki már egyszer hasonlót látott életében. (Mikor t. i. a szerep nincs duplán betanulva.) A darab előadása ezalatt nyugodtan folyt tovább. Minden perc közelebb hozta a katasztrófát. A zenekarnak titkon jelt adtak, hogy ismételjen, kell nem kell. A színpadon levő színészek kezdték észrevenni, hogy valami történt. De el sem tudták képzelni, hogy mi lehet az ? Csak a közönség nem vett észre semmit. Mikor aztán Lily másodszor is elvesztette eszméletét , az igazgató és a rendező közel voltak a megőrüléshez, előlépett az egyik kóristalány, aki eddig minden előadáson Lily mellett statisztált, anélkül, hogy tíz szónál több szerepe lett volna és halkan, szemlesütve szólt az igazgatóhoz: — Én eljátszom a szerepet. Az igazgató dühösen ordított rá: — Kicsoda ?! Maga ? ! ! A leány bátrabban felelte: — Igen ép. Tudom kívülről. Megtanultam a kilencvenkilenc előadás alatt. Az igazgató most máskép ordított rá: — Kicsoda maga? (T. i. a nevét sem tudta). — Piros Éva a nevem. Az igazgató először végignézte, aztán hátat akart neki fordítani. A rendező azonban megszólalt: — Kérlek, itt most nincs mit gondolkozni. Azt hiszem Éva az első felvonást úgy ahogy eljátsza. Azalatt Lily jobban lehet, a felvonásközt kihúzzuk, s a második felvonásban visszaveszi a szerepet. Piros Éva meghallotta ezt. — úgy el sem fogadom. Vagy — vagy ... Olyan dacosan, kihívóan beszélt, hogy föltétlenül imponált a direktornak. A másik percben Piros Éva kisasszonyt hatan öltöztették egyszerre. A két lábára hárman húzták föl a trikót s a parókát ugyanannyi tette föl a fejére. Lilyvel már senki sem törődött . . . Mikor az extemporizált primadonnának, a szerephez híven, a kulisszák mögül kellett elkezdeni az éneket, Piros Éva még egy kézi tükörben nézegette magát, de azért bátran belevágott. Hangja tisztán, üdén csengett. A közönség, jól ismerve a darabot, azonnal tapsviharban tört ki, abban a hitben, hogy a T ENC A magyar gazdaközösség figyelmébe ! •A sorvetőgépek a legjobbak! Egy és ugyanazon kivetőkészülék minden gabnanemű és minden magvetéséhez a magszekrény állítása nélkül alkalmas. Nincsenek váltókerekek! Könnyű járás! motorok és locomobilok, valamint minden gazdaság gépek állandóan raktáron .'#■ Sehossberger Arthur cégnél, Budapest. V- Apát-fecrut 16. «xtau Jiff -J** BENSIN férjünk árjegyzéket v 1 , A letűnt esztendő. — A politikai helyzet. — ? . _ Letűnik az 1904. évnek utolsó napja. Alkotmányunk újjászületése óta ez az év a legszomorúbb éve volt politikai életünknek. A Tisza-korszak feléledésével a zavar folytonos a politikában és a társadalomban egyaránt. Alkotmányjogi garanciánk veszélyben, részint összetiporva. A képviselőház házszabályai nem képezik már a kisebbség erős fegyverét a többség hatalmas Bécs szertelen követelései ellen. A nemzet ujai, megajánlási s budgetjoga kijátszva. A vasutas-sztrájk leverése által bebizonyosodott, hogy a hadsereg intézménye már elég erősnek és hivatottnak érzi magát, hogy a rend helyreállítása címén társadalmi akciónkba is beleszóljon. November 18. örökké szégyendátuma lesz parlamenti történetünknek. S mi sem tetézhette volna jobban a kormány bűnlajstromát, mint a képviselőháznak budget nélküli feloszlatása és az exlexes választás. A baj tehát temérdek. Politikai helyzetünk aggasztóan beteg. De azért nem szabad csüggednünk. A magyart egy páratlan tulajdonsága emeli ki a világ összes nemzetei közül. Az, hogy igazi nagyságát a veszélyben tudja legjobban kimutatni. Alkotmányunk, törvényeink veszedelme most a sorompóba szólította, tömörülésre késztette legkitűnőbb férfiainkat. Az elvi válaszfalak lehullottak.Nem azok engedtek elveikből, kik a haza érdekeiért eddig is függetlenségi alapon küzdöttek. Nem azok, kik közjogi szempontból a radikalizmust képviselték. Hanem azok, kik eddig a 67-es alapnak hívei voltak, akik Deák Ferenc alapján hitték, reménylették és szerették volna nagggyá tenni a hazát. Tiszteletreméltó volt e törekvésük. Mert tisztességes fegyverekkel küzdöttek megvalósításáért. S vallották elveik megvalósításának szükségességét az ellenzéken s a hatalmon egyaránt. De épen súlyos csalódásuk indokolhatja legjobban a 48-as alap helyességét. Igazolja a függetlenségi eszmék híveinek eddigi működését. Nagy idők előtt állunk! Torkunkon érezzük még ugyan a hatalom csontos, szikár s erőszakos ujjait, de már a távolban dereng a szebb jövő hajnala.