Független Magyarország, 1905. február (4. évfolyam, 1033-1060. szám)

1905-02-01 / 1033. szám

1905. február 1. FÜGGETLENU1 MAGYARORSZAG T‡”/h mh ' . • ' V 9 * .....— i. ■■■ ■ ■ c táskörét. A Kúria elnöke pedig dr. Tetétleni kérvényét csak azért utasította vissza, mert ''«világos törvény hiányában» nem tartja a plénum előtt eldönthetőnek a kontroverz kérdést. Szerény nézetem szerint tehát az igazságügyminiszter ezt a hiányzó világosságot megteremtheti úgy, ha a fönt hivatkozott ren­delet kapcsán azon további kiegészítést főzi az 1890. XXV. törvénycikk végrehajtása tárgyá­ban kiadott rendelethez, hogy minden néven nevezendő, vitás jogi kérdés egységes el­döntésére illetékes a Kúria plénuma, mert ez így is van. Az 1890. XXV. t.-c. még nem ismerhette a kúriai bíráskodásról szóló tör­vényt, de mivel intézkedett a polgári és bün­tetőjogi, tehát vegyes természetű elvi kérdések egységes eldöntése iránt is, nem szenvedhet kétséget, hogy kizárni ebből a hatáskörből mit sem szándékolt. Nem főleg olyan kérdést, amely természeténél fogva első­sorban tarto­zik oda. Ily módon kétségtelenné válnék, hogy a szó­ban forgó vitás kérdés tisztázására a­ Kúria plénuma az 1890. évi XXV. t.-c. alapján ille­tékes és akkor a petíciók beadása előtti időben tiszta és világos tájékozódás után határozhat­nának a kérvényezésre hajló választók. Dr. Balog Imre, Budapest január 31. Az Országos Iparegyesület és az önálló vámterület. Az Országos Iparegyesület végrehajtó­bizottságának ma délelőtt tartott ülésén M­a­tsl­e­­kovits Sándor bizottsági elnök a napirend előtt szóvá tette gróf Zichy Jenőnek, az egyesület elnökének a miskolci ellenzéki pártok vasárnapi lakomáján tett nyilatkozatát, amely szerint az egye­­sület vezetői M­a­t­­­e­k­o­v­i­t­s, T­h­é­k­és G­e­l­l­é­r­­­eltértek az egyesület régi álláspontjá­tól és a közös vámterület hívei lettek. Sajnálja, hogy az elnök úr részéről ilyen kijelentés történt. Tudja mindenki, hogy a szóló a közös vámterület híve, de ebben a körben az önálló vámterületet nemcsak nem ellenezte, hanem mindenkor rendel­kezésre állott az egyesületnek abban, hogy ezt a programmpontját helyes irányban segítse ér­vényesíteni. Mert az a meggyőződése, hogy valamint a politikában szükség van a köz­jogi radikalizmusra, épúgy kell egy közgazda­­sági függetlenség felé való törekvés. Épen ezért itt, ebben az egyesületben sohasem foglalt állást a közös vámterület mellett. Ami pedig T­h­é­k alelnök és G­e 1t­é­r­i igazgató urakat illeti, ők még a legutóbbi időben is minden alkalmat megragadtak arra, hogy az önálló vámterület állás­pontját a legerélyesebben hangoztassák és annak érdekében minden lehetőt megtegyenek. Lovag Faik Zsigmond szóról-szóra hozzájárul Matle­­kovits kijelentéséhez. Ezután a bizottság Mat­le­k­o­v­i­t­s kijelentéséhez hozzájárult. Ennek a gyűlésnek a lefolyásához nem kell sok kommentárt fűznünk. M­a­tl­e­k­o­v­i­t­s úr maga is bevallja, hogy a közös vámterület híve. E­ reá vo­natkozólag tehát gr. Zichy Jenőnek feltétlenül igaza volt. T­hók Endréről és G­e­l­l­é­r­i Mórról szívesen vesszük tudomásul, hogy e tárgyban táp­lált régi meggyőződésük nem változott, de az előb­bire nézve konstatálnunk kell, hogy ő csak olyan híve az önálló vámterületnek, mint például Sándor Pál. Elméletben nagyon szépen beszél róla ,­­ de a gyakorlatban mindig és mindenütt, a legnagyobb hévvel támogatja azt a kormányt, amely annak leg­nagyobb ellensége volt. FOGAK rókát nem okoz és kitűnően rág - átalakítunk. Vidékünk 12 ár* alattjáplégittetőek, szájpadlás nélkül 3 fcor.-tó. A gyökerek eltávolitása fölös­ * leges. Az általunk készített és Páriában első dijat nyert fogsorokat mindenki azon­­megszokja, beszédzavar­­ ig vele. Régi fogsorokat Fogorvosi intézet BUDAPEST, VII., Erzsébet-körút 50.1. evi. Fogorvos: Technikai fanok: Löffler Emil, Grossmann S. Foghúzás értéktelenitve. » párisi fazorvosi akadémia tóáalitésá» . Tartó» plombák, kereszttel díszített manrózsonnel fent* Rendel: d.e. 10_12 és d.u. 3_7-ig. ^sgel 'Mai «4« 6-* -■Minr m­Mnnnmnmai ! 3!■'.in mrmj mm—mio H ... fiéisztériáx' - “ Zavar a politikában. A personal unió előtt. A mai események egy fokkal sem hozták a politikai helyzetet közelebb a kibontakozás felé. Ugyanaz a fej­veszt­ettség a volt többség oldalán mint tegnap, ugyanaz a szilárd ra­gaszkodás Magyarország közjogi függetlensé­géhez a Kossuth pártban, mint tegnap, Tisza ma este Bécsbe utazott s holnap jelentést tesz a királynak a választásoknak rá nézve csúfos kimeneteléről. Egyszersmind kabinetje nevé­ben beadja lemondását. Ajánlatára a király a jövő hét elején a trónörökössel együtt Budapestre érkezik s akkor történik talán a lépés a kibontakozás felé. Széll Kálmán és gróf Andrássy Gyula lesznek az elsők, kiket a király kihallgatásra magához rendel. Őket gróf A­p­p­o­n­y­i Albert, Kossuth Ferenc, G­u­­­n­e­r Gyula, báró B­á­n­f­f­y Dezső, gróf Zichy János, H­o­d­o­s­s­y Imre, gróf C­s­á­k­y Albin és W­eker­le Sándor fogják követni. E kihallgattatások azonban aligha fognak lényegesebb javulást okozni a zavaros politi­kai helyzetben. Mert a rendes bécsi tak­tika szerint most sem arra fognak töre­kedni, hogy a választási eredményből le­vonva a konzekvenciát, a nemzet világos akaratát teljesítsék, hanem minden igyekeze­tüket arra fogják fordítani, hogy a 67-es ala­pot megmentsék. Hogy fog-e ez sikerülni, az attól függ, hogy a 67-es alapon álló csoportok, a néppárt s az új párt hajlandók lesznek-e minden engedmény nélkül közreműködni egy koalíciós kabinet fentartásához. Szinte hihe­tetlen ezt még elképzelni is. Mind a két pártot óriási elvkülönbségek választják el a szabad­­elvű párttól. A néppártot a revízió s a klerikális gondolatmenet az ország kormányzásában, a Bánffy-csoportot pedig az önálló vámterület, a magyar vezényszó és több más közjogi valamint kormányzási elvkülönbség, melyek közelebb hozzák a függetlenségi párthoz, mint a volt többséghez. S óriási differenciák mellett lehetetlen elképzelni egy koalíciós kabinet megalakulását. Nem fog ez sikerülni sem Andrássynak, sem Széllnek, sem senki másnak. S a politikai bonyodalom vége mégis csak az lesz, hogy Bécsben is be fogják látni, hogy Magyarország belbékéje, valamint a monarchia fentmaradása csakis a personal unió útján lehetséges. Ez a helyzet jövő­képe. Történhetnek kísér­letezések a szabadelvű párt fennmaradása, va­lamint a 67-es alap fentartása érdekében, de mindezek nem sok eredménnyel fognak vég­ződni. A kiegyezés épülete romba dőlt. Fel­építeni azt nem lehet. Még ha a politika leg­kiválóbb építészei vállalkoznak is rá. Az ország egy jelentős fordulat előtt áll. S ez a fordulat közjogi függetlenséget fog hozni az ország­nak s gazdasági boldogulást. A mai politikai események a következők: A függetlenségi párt. A függetlenségi pártban ma este is nagy számban jöttek össze a képviselők. Régiek s újak vegyest. A választásokról beszélgettek, míg a politikai helyzetről nagyon kevés szó esett. A közkatonák a vezérekre bízzák a jövő eshetőségeinek a megítélését, azok pedig nem nyilatkoznak. A párt álláspontjáról mindenféle híresztelé­sek láttak napvilágot, továbbá egyes nyilatko­zatok és hírlapi cikkek jelentek meg. Ezek mind teljesen nélkülözik a hivatalos jelleget és nem képviselnek mást, mint a cikkírók és nyilatkozók egyéni véleményét. A párt állásfoglalására nézve a legközelebbi értekezletén fog határozni, amely kellő időben meg fog tartatni. Ezt az értekezletet azonban meg fogja előzni a szövetkezett ellenzéknek közös értekezlete, amit valószínűleg vasárnap, február hó 5-én, reggel fognak megtartani. Az értekezlet helyét és idejét kellő időben a Politikai Értesítő fogja közzétenni. A szövetkezett ellenzék vezérlő­ bizottsága minden valószínűség szerint szombaton dél­előtt fog összehivatni a függetlenségi pártkör helyiségébe. A szabadelvűek. A szabadelvű pártkörben ma este nagyobbára azok voltak jelen, akik a választási küzdelemben elbuktak. A miniszterek majdnem mind jelen voltak. Hét órakor érke­zett meg Tisza István miniszterelnök. Körü­lötte rögtön nagyobb csoport képződött. Gróf Tisza István nézete a helyzetről az adott pil­lanatban az, hogy a győzteseké a vezetés és hatalom, de az övéké a kötelesség is. Ő és a párt tagjai, akik vele egy nézeten vannak, a kibontakozás elé akadályokat nem fognak gör­díteni, hogy az ország érdekében bármely megoldás létrejöhessen. Fenn fogják tartani azt a közjogi felfogást, amit vallottak a 67-es alap mellett és ellenőrző szemmel fogják to­vább kísérni a fejleményeket. Tisza a mai délután folyamán látogatást tett Hódossy Imrénél. Ma este 10 óra 30 perckor pedig Bécsbe utazott, honnan előreláthatólag holnap este tér vissza. Széll Kálmán: Széll Kálmán bécsi útjáról félhivatalosan az a következőt jelentik: Illetékes helyről annak a kijelentésére hatal­maznak fel, hogy egy helyi kőnyomatosnak az a híre, mintha Széll Kálmánt szombaton ő Felsége Bécsben magánkihallgatáson fogadta volna, minek folytán ő azonnal Budapestre utazott, valamennyi ezen híreszteléshez fűzött kombinációval együtt merő koholmány. Széll Kálmán nem jelent meg ő Felségénél, Buda­pesten is csak magánügyben tartózkodik, poli­tikáról nem nyilatkozik, politikai nyilatkozatot egyáltalában nem tett. Tisza nyilatkozatai. Gróf Tisza István bukása után tudvalevő­leg hazamenekült geszti birtokára, állítólag azért, hogy a királyhoz intézendő lemondási kérvényét megszerkessze.­­Ám az immár volt miniszterelnök urnák közben ideje és kedve volt ahhoz is, hogy egy kis vadászatra gyűjtse maga köré bihari híveit. A geszti vadászaton résztvettek: Beöthy László főispán, dr. M­i­s­k­o­l­c­z­y Ferenc alispán, gróf Tisza Kálmán, dr. Beöthy Pál beregmegyei főis­pán, M­i­s­k­o­l­c­z­y Barna, Bethlen Pál, Szúnyog­h Szabolcs, Nagy B­ö­l­ö­n­y József, gróf K­e­g­l­e­v­i­c­h György és még többen.

Next