Független Magyarország, 1905. április (4. évfolyam, 1092-1120. szám)

1905-04-01 / 1092. szám

4 jr&Ge­ETLEH MAGYARORSZÁG CS 1905. április 1, különösen annak indokolásával egyet nem értek, a szabadelvű párt kötelékéből elveim fentartása mellett kilépek. Midőn kilépésem­nek tudomásul vételét kérem, kiváló tiszte­lettel maradok igaz tisztelő híve, Budapest, 1905. március 30. Szentiványi Árpád: Szörény-Marich nyilatkozata. Bécsből jelentik: Szögyény-Marich László nagykövet tegnap este Bécsbe érkezett, ahol az eddigi dispozíciók szerint ma estig marad. A nagykövet egy magánbeszélgetés során nyilatkozott azokról a hírekről, melyek­et a kabinetalakítás dolgával hozták kapcsolatba. Erre vonatkozólag kijelentette, hogy sohasem volt erről szó, mert ő nem az a férfiú, aki ivenné egy ügyvivő minisztérium vezetését. Arra a kérdésre, vájjon a katonai hitelnek két évre való kikapcsolásáról szóló budapesti hírek megfelelnek-e a valóságnak, Szögyény- Marick László így válaszolt: — Budapestről való elutazásom óta a viszo­nyok még nem fejlődtek ennyire, de nem szabad elfelejteni, hogy a helyzet percről-percre változik. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy a hitel kikapcsolásáról tényleg szó volt. A vezérlő-bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága — mint már jeleztük — holnap délelőtt tíz órakor a függetlenségi párt elnöki szobájában ülést tart. Ez ülés elé politikai körökben rendkívül izgatott érdeklődéssel tekintenek. Kétségtelen ugyanis, hogy a vezérlő-bizottság értekezletén szóba fog kerülni a kibontakozás létrehozását célzó új alap is , sőt ez az ülés lesz hivatva dönteni afelől, hogy milyen indítványnyal fog azzal szemben a vezérlő-bizottság a szövetke­zeti ellenzék plénuma elé lépni. Értesülésünk szerint ez az ülés fölöttébb iz­galmas lesz. A vezérlő-bizottság fejének, Kossuth Ferencnek álláspontja ugyanis mai cikkéből ismeretes. Azonban vannak a vezérlő-bizottságnak oly tagjai is, akik a szó­ban forgó megoldást perhorreszkálják, így első­sorban báró B­á­n­f­f­y Dezső fog azzal szem­ben a leghatározottabban állást foglalni. Ő el van reá határozva, hogy amennyiben érvelése nem fogja a vezérlő-bizottságot meggyőzni, a szövetkezett ellenzék plénumában fejti majd ki, hogy ő, hatvanhetes politikus létére sem éri be azzal, amit az új alap nyújt. A vezérlő­ bizottság ülésén gróf A­p­p­o­n­y­i Albert, aki tudvalevőleg a dél-tiroli Brixenbe utazott, nem vesz részt. Sokan Apponyi eluta­zását a most kipattant kibontakozási terv kö­vetkezményének tartják, amennyiben ő ezzel nem ért ugyan egyet, de azzal szemben a koalíció és a párt egységének megóvása szem­pontjából nem kíván állást foglalni. A vezérlő-bizottság holnapi ülésén — érte­sülésünk szerint — a megoldás módján kívül megbeszélés tárgya lesz a képviselőház ülése­zésének kérdése is. A vezérlő-bizottság előre­láthatólag úgy fog határozni, hogy április 4-én a Ház ülést ne tartson, mert nem akarnak újabb nehézségeket gördíteni a kibontakozás elé. Ezen az ülésen szóba fog kerülni a király­hoz intézendő felirat kérdése is, és ebben a tekintetben a vezérlő­bizottság további állás­pontját az alakítandó kormány programmjának teljes megismerése fogja meghatározni. A függetlenségi párt hangulata. A függetlenségi pártban ma igen sokan voltak jelen. Az esti lapoknak az új fordulatról hozott hírei kiváncsivá tették a képviselőket. Ott voltak Kossuth Ferenc, P­o­l­ó­n­y­i Géza, gróf Károlyi István, S­á­g­h­y Gyula és még sokan. Természete­sen az ú­j alapról beszélgettek. A vitat­kozásból a következőket lehet kihámozni: Arról van szó, hogy gróf Andrássy Gyula a koalícióval kormányt alakítana, követ­kező programmal: Katonai téren a vezényszó dolgában a koa­líciós kormány deklarálná, hogy a nemzetnek ehhez föltétlen joga van, de a viszonyokra való tekintettel, a követelésekből egyelőre kikapcsolja.­­ Ugyancsak kikapcsolná a kor­mány az ujjonclétszám emelését és a nagy ágyúkölcsönt. Ezzel szemben aztán egy más katonai vívmányt, jelentene be. Gazdasági kérdésben a kormány az önálló vámterület álláspontjára helyezkednék s ennek minél előbb való keresztülvitelét a korona biztosítaná. Belügyi téren a koalíció teljes programmja érvényesülne. A függetlenségi pártban vegyes érzelmekre talált ez a kombináció. Általános az a nézet, hogy az új kormánynak a rendes újonclétszám megszavazása előtt föltétlen kötelessége a választási reformot megcsinálni. A pártban csupán e kérdésekről beszélgettek és érthető kíváncsisággal néznek a vezérlő­bizottság hol­napi ülése elé, melyen megállapítják a koalíció követendő magatartását. Más oldalról a függetlenségiek véleményéről még a következő értesüléseket szereztük: Ha a kikapcsolás azért szükséges, hogy időt nyerjenek nemzet és király a katonai enged­mények megbeszélésére és precizírozására, de az alak i­t­and­ó, koalíciós kor­mány esetén , a koalíció pro­­g­a­m­m­j­a f­e­n­m­a­r­a­d, akkor legyőz­hetetlen akadályokba nem ütközik a katonai kérdések kikapcsolása. Azonban sem a kikapcsolás, sem a gazda­sági követelések megvalósítása, sem a tervezett belügyi reformok törvényes ga­ranciák nélkül a kinevezendő kormány részéről el nem intézhetők. Minden­esetre ezeken­ kívül feltételül köttetnék ki, hogy a kormányból a szabadelvű párt t­e­l­j­e­s­e­n ki legyen zárva. Kossuth cikke nagy meglepetést keltett a pártban, jóllehet, hogy voltak olyanok, akik a megoldás ezen lehetőségét fejtegették, sőt tud­ták is. Mégis váratlanul következett ezek előtt is be az utóbbi napok eseményei után ez a megoldási forma. Dacára ennek, a párt jelen­levő tagjai minden nagyobb emóció nélkül fogadták ezt a hírt, amit csak az magyarázhat meg, hogy a vezérlő­bizottság holnapi ülése előtt nem akar­ják befolyásolni a bizottság t­a­g­j­a­i­t. A függetlenségi pártban különben háromféle irányban jegecesednek ki a vélemények. A tagok egy része Kossuth Ferenc feltét­len követője, amely gondolkozás nélkül aláveti magát a vezér és vezérlő-bizottság véleményé­nek. A másik rész minden kibontakozás leg­első előfeltételéül a választói jog reformjának garanciális biztosítékát kívánja. A harmadik részt az «új alap» valóságos forrongásba hozta. Ezek a halasztásról és kikapcsolásról hallani sem akarnak. Ilyenek jelentékeny számmal vannak a pártban. Közéjük tartozik különösen a fiatal képviselők nagy része. A plénum leg­közelebbi ülésén ezek a különböző nézetek bizton kifejezésre fognak jutni. Kossuth Ferenc cikke. Kossuth Ferenc a «Magyarország» ma esti számában «Az ideiglenes megol­dás» címen cikket ír, amelyben a kibonta­kozás tervezett módjával foglalkozik. A nagy­­fontosságú cikkből közöljük a következőket: Sok jel arra mutat, hogy az utóbbi napokban felcsillant egy elfogadható megoldás reménysugara. A válság kezdete óta, sőt az egész parlamenti küzdelem eleje óta az volt az álláspontunk a kato­nai kérdésekben, hogy ha új és nagyobb áldozatot követelnek a nemzettől, fizessék meg ennek az árát a nemzet jogai érvényesítésével. E tétel ellenkezője nem áll ugyan, mert ha a katonai körök lemondanak is a nagyobb áldozatok követeléséről, a nemzet nem mondhat le arról, hogy az ő nemzeti jogait igyekezzék érvényesíteni, de e törekvések akut jellegére nézve s azoknak azonnali érvényesítésére vonatkozólag megszűnik a mostani időhöz kötött aktualitási ok­o é­s e jog követelése a magyar állam függetlenségére vonatkozó többi nem­zeti követelések közé sorakozik ismét; más szóval, a jövő kérdésévé válik, mint ahogy a magyar állam függetlenségének összes jogai a jövő kérdését képe­zik, bár e cél felé végzetszerűleg haladnak az ese­mények, mint az adott helyzet szükségszerű logikai következménye felé. Mindeddig a korona nem tartotta lehetőnek azt, hogy egy meghatározandó időre lemondjon minden újonclétszámemelésről és a katonai teher növelésé­ről , még­pedig oly időre, mely elégséges legyen arra, hogy a szövetkezeti pártok többi programm­­pontjait keresztülvihessék, ha kormányt vállalnak, s a közgazdasági önállóságra nézve megalkossák a törvényhozási határozatot és széles alapon lássanak hozzá a gazdasági különválás rázkódtatás nélküli előkészítéséhez, oly intézkedések létesítésével, me­lyeknek elmulasztása az 1899-iki XXX. t.-cikk való­ságos kijátszását képezte. Ha azonban a korona e felfogásában tényleg vál­tozás adna be, akkor, bár a nagy kérdés elodázása nem lenne távolról sem oly előnyös megoldás, mint az, ha teljesítetnének a nemzet kívánságai, azért mégis e megoldás, szerintem kívánatos­nak lenne tekinthető, mert elosz­latná azon nehéz felhőket, melyek édes hazánk egén tornyosulnak. Tényleg lehetetlen lenne végtelenül nem aggód­nunk affélért, hogy mi lenne a következése annak, ha extra-parlamentáris vagy ki­sebbségi, vagy hosszú iőre ügyvivő kormány venné át az állam ügyeit, s ez arra vetemednék, hogy a képviselőházat többszörösen feloszlassa, ami az országot veszélyes izga­lomba hozná és az ellentétet a nemzet és a korona közt annyira fokozná és kiélesítené, hogy oly kitörésektől lehetne tartani, ami­lyenektől (Kossuth Lajos is intőleg írta) isten óvja meg a nemzetet. A szövetkezeti pártok — s ezek közt a legnagyob­­bik (tehát az, mely jogosan követelheti a befolyás oroszlánrészét) — az összeütközési pont egy bizonyos hosszabb időre kiszabott kikapcsolásával vállalkozhatnának a kormány­zásra azzal a tudattal, hogy ezen idő alatt a nemzet ügyét jó előre viszik, s a nemzet megerősítésére s a nép boldogítására üdvös, áldásos alkotásokat létesíthetnének, az uralkodó pedig mindinkább meggyőződhetnék, ha a szövetkezeti pártok kormánya által lenne környezve, hogy a ma­gyar nemzet és magyar állam erősbödése s önálló­ságának kiépítése nemcsak nem képeznének az ő trónjára veszélyt, hanem ellenkezőleg, ennek egyet­len, feltétlenül biztos alapját és támaszát teremtenék meg. A szabadelvű párt. A szabadelvű pártkörben ma este kevesebben voltak, mint rendesen, ami­nek fő oka az volt, hogy minisztertanács lévén, a miniszterek közül egy sem jött el a klubba. A szabadelvű pártkörben nagy feltűnést keltett ma este Kossuth Ferencnek a «Magyar­­ország»-ban megjelent cikke, amelyből a párt tagjai azt olvasták ki, hogy az ideiglenes megoldás befejezettnek tekinthető és hogy most már semmi sem áll útjában annak, hogy gróf Andrássy Gyula kormányalakításra vállal­koznék. Szentiványi Árpádnak a szabadelvű pártból való kilépését a párt elnöksége is megerősítette. Szentiványi Árpád kilépését a szabadelvű párt legutolsó értekezletén hozott határozattal okolja meg. Szentiványit határozott hírek szerint leg­közelebb Szivák Imre és Pap Géza is fogják követni,, valamint számos más kilépés is várható. A magyar válság a Reichsrathban. A Reichsrath költs­égvetési bizottságában — mint Bécsből táviratilag jelentik — Sc­hr­a­ff­er képviselő szóba hozta a magyar válságot. Kijelenti, hogy meggyőződése, hogy minden engedmény, amely a hadsereg elválasztása felé vezet, minket Ausztriában lejtőre visz, ahol megállás nincs. Azt indítványozza, hogy szakítsák meg a költségvetési bizottsági ülést és hívják meg úgy a miniszterelnö­köt, mint a pénzügyminisztert, jelenjenek meg a költségvetési bizottságban és adjanak kimerítő fel­világosítást a magyarországi eseményeket és a ka­tonai kölcsönt illetőleg. Nem lehet nyugodtan tovább tárgyalni a költségvetési bizottságban, míg M­a­­g­y­ar­o­r­s­z­á­gb­a­n az osztrák-magyar monarchia l­é­t­é­r­ő­l v­a­g­y n­e­m létéről tárgyalnak és oly messzemenő határozatokat hoznak, amelyektől nemcsak az ural­­kodóház léte, hanem a polgárok milliónak nyugalma és békesége függhet. Gróf S­türgkh azt mondja, hogy a tárgyalás alatt álló kérdés,­­a posta- és **biró nem áll össze-

Next