Független Magyarország, 1905. április (4. évfolyam, 1092-1120. szám)
1905-04-01 / 1092. szám
4 jr&GeETLEH MAGYARORSZÁG CS 1905. április 1, különösen annak indokolásával egyet nem értek, a szabadelvű párt kötelékéből elveim fentartása mellett kilépek. Midőn kilépésemnek tudomásul vételét kérem, kiváló tisztelettel maradok igaz tisztelő híve, Budapest, 1905. március 30. Szentiványi Árpád: Szörény-Marich nyilatkozata. Bécsből jelentik: Szögyény-Marich László nagykövet tegnap este Bécsbe érkezett, ahol az eddigi dispozíciók szerint ma estig marad. A nagykövet egy magánbeszélgetés során nyilatkozott azokról a hírekről, melyeket a kabinetalakítás dolgával hozták kapcsolatba. Erre vonatkozólag kijelentette, hogy sohasem volt erről szó, mert ő nem az a férfiú, aki ivenné egy ügyvivő minisztérium vezetését. Arra a kérdésre, vájjon a katonai hitelnek két évre való kikapcsolásáról szóló budapesti hírek megfelelnek-e a valóságnak, Szögyény- Marick László így válaszolt: — Budapestről való elutazásom óta a viszonyok még nem fejlődtek ennyire, de nem szabad elfelejteni, hogy a helyzet percről-percre változik. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy a hitel kikapcsolásáról tényleg szó volt. A vezérlő-bizottság ülése. A szövetkezett ellenzék vezérlő-bizottsága — mint már jeleztük — holnap délelőtt tíz órakor a függetlenségi párt elnöki szobájában ülést tart. Ez ülés elé politikai körökben rendkívül izgatott érdeklődéssel tekintenek. Kétségtelen ugyanis, hogy a vezérlő-bizottság értekezletén szóba fog kerülni a kibontakozás létrehozását célzó új alap is , sőt ez az ülés lesz hivatva dönteni afelől, hogy milyen indítványnyal fog azzal szemben a vezérlő-bizottság a szövetkezeti ellenzék plénuma elé lépni. Értesülésünk szerint ez az ülés fölöttébb izgalmas lesz. A vezérlő-bizottság fejének, Kossuth Ferencnek álláspontja ugyanis mai cikkéből ismeretes. Azonban vannak a vezérlő-bizottságnak oly tagjai is, akik a szóban forgó megoldást perhorreszkálják, így elsősorban báró Bánffy Dezső fog azzal szemben a leghatározottabban állást foglalni. Ő el van reá határozva, hogy amennyiben érvelése nem fogja a vezérlő-bizottságot meggyőzni, a szövetkezett ellenzék plénumában fejti majd ki, hogy ő, hatvanhetes politikus létére sem éri be azzal, amit az új alap nyújt. A vezérlő bizottság ülésén gróf Apponyi Albert, aki tudvalevőleg a dél-tiroli Brixenbe utazott, nem vesz részt. Sokan Apponyi elutazását a most kipattant kibontakozási terv következményének tartják, amennyiben ő ezzel nem ért ugyan egyet, de azzal szemben a koalíció és a párt egységének megóvása szempontjából nem kíván állást foglalni. A vezérlő-bizottság holnapi ülésén — értesülésünk szerint — a megoldás módján kívül megbeszélés tárgya lesz a képviselőház ülésezésének kérdése is. A vezérlő-bizottság előreláthatólag úgy fog határozni, hogy április 4-én a Ház ülést ne tartson, mert nem akarnak újabb nehézségeket gördíteni a kibontakozás elé. Ezen az ülésen szóba fog kerülni a királyhoz intézendő felirat kérdése is, és ebben a tekintetben a vezérlőbizottság további álláspontját az alakítandó kormány programmjának teljes megismerése fogja meghatározni. A függetlenségi párt hangulata. A függetlenségi pártban ma igen sokan voltak jelen. Az esti lapoknak az új fordulatról hozott hírei kiváncsivá tették a képviselőket. Ott voltak Kossuth Ferenc, Polónyi Géza, gróf Károlyi István, Sághy Gyula és még sokan. Természetesen az új alapról beszélgettek. A vitatkozásból a következőket lehet kihámozni: Arról van szó, hogy gróf Andrássy Gyula a koalícióval kormányt alakítana, következő programmal: Katonai téren a vezényszó dolgában a koalíciós kormány deklarálná, hogy a nemzetnek ehhez föltétlen joga van, de a viszonyokra való tekintettel, a követelésekből egyelőre kikapcsolja. Ugyancsak kikapcsolná a kormány az ujjonclétszám emelését és a nagy ágyúkölcsönt. Ezzel szemben aztán egy más katonai vívmányt, jelentene be. Gazdasági kérdésben a kormány az önálló vámterület álláspontjára helyezkednék s ennek minél előbb való keresztülvitelét a korona biztosítaná. Belügyi téren a koalíció teljes programmja érvényesülne. A függetlenségi pártban vegyes érzelmekre talált ez a kombináció. Általános az a nézet, hogy az új kormánynak a rendes újonclétszám megszavazása előtt föltétlen kötelessége a választási reformot megcsinálni. A pártban csupán e kérdésekről beszélgettek és érthető kíváncsisággal néznek a vezérlőbizottság holnapi ülése elé, melyen megállapítják a koalíció követendő magatartását. Más oldalról a függetlenségiek véleményéről még a következő értesüléseket szereztük: Ha a kikapcsolás azért szükséges, hogy időt nyerjenek nemzet és király a katonai engedmények megbeszélésére és precizírozására, de az alak itandó, koalíciós kormány esetén , a koalíció progammja fenmarad, akkor legyőzhetetlen akadályokba nem ütközik a katonai kérdések kikapcsolása. Azonban sem a kikapcsolás, sem a gazdasági követelések megvalósítása, sem a tervezett belügyi reformok törvényes garanciák nélkül a kinevezendő kormány részéről el nem intézhetők. Mindenesetre ezeken kívül feltételül köttetnék ki, hogy a kormányból a szabadelvű párt teljesen ki legyen zárva. Kossuth cikke nagy meglepetést keltett a pártban, jóllehet, hogy voltak olyanok, akik a megoldás ezen lehetőségét fejtegették, sőt tudták is. Mégis váratlanul következett ezek előtt is be az utóbbi napok eseményei után ez a megoldási forma. Dacára ennek, a párt jelenlevő tagjai minden nagyobb emóció nélkül fogadták ezt a hírt, amit csak az magyarázhat meg, hogy a vezérlőbizottság holnapi ülése előtt nem akarják befolyásolni a bizottság tagjait. A függetlenségi pártban különben háromféle irányban jegecesednek ki a vélemények. A tagok egy része Kossuth Ferenc feltétlen követője, amely gondolkozás nélkül aláveti magát a vezér és vezérlő-bizottság véleményének. A másik rész minden kibontakozás legelső előfeltételéül a választói jog reformjának garanciális biztosítékát kívánja. A harmadik részt az «új alap» valóságos forrongásba hozta. Ezek a halasztásról és kikapcsolásról hallani sem akarnak. Ilyenek jelentékeny számmal vannak a pártban. Közéjük tartozik különösen a fiatal képviselők nagy része. A plénum legközelebbi ülésén ezek a különböző nézetek bizton kifejezésre fognak jutni. Kossuth Ferenc cikke. Kossuth Ferenc a «Magyarország» ma esti számában «Az ideiglenes megoldás» címen cikket ír, amelyben a kibontakozás tervezett módjával foglalkozik. A nagyfontosságú cikkből közöljük a következőket: Sok jel arra mutat, hogy az utóbbi napokban felcsillant egy elfogadható megoldás reménysugara. A válság kezdete óta, sőt az egész parlamenti küzdelem eleje óta az volt az álláspontunk a katonai kérdésekben, hogy ha új és nagyobb áldozatot követelnek a nemzettől, fizessék meg ennek az árát a nemzet jogai érvényesítésével. E tétel ellenkezője nem áll ugyan, mert ha a katonai körök lemondanak is a nagyobb áldozatok követeléséről, a nemzet nem mondhat le arról, hogy az ő nemzeti jogait igyekezzék érvényesíteni, de e törekvések akut jellegére nézve s azoknak azonnali érvényesítésére vonatkozólag megszűnik a mostani időhöz kötött aktualitási oko és e jog követelése a magyar állam függetlenségére vonatkozó többi nemzeti követelések közé sorakozik ismét; más szóval, a jövő kérdésévé válik, mint ahogy a magyar állam függetlenségének összes jogai a jövő kérdését képezik, bár e cél felé végzetszerűleg haladnak az események, mint az adott helyzet szükségszerű logikai következménye felé. Mindeddig a korona nem tartotta lehetőnek azt, hogy egy meghatározandó időre lemondjon minden újonclétszámemelésről és a katonai teher növeléséről , mégpedig oly időre, mely elégséges legyen arra, hogy a szövetkezeti pártok többi programmpontjait keresztülvihessék, ha kormányt vállalnak, s a közgazdasági önállóságra nézve megalkossák a törvényhozási határozatot és széles alapon lássanak hozzá a gazdasági különválás rázkódtatás nélküli előkészítéséhez, oly intézkedések létesítésével, melyeknek elmulasztása az 1899-iki XXX. t.-cikk valóságos kijátszását képezte. Ha azonban a korona e felfogásában tényleg változás adna be, akkor, bár a nagy kérdés elodázása nem lenne távolról sem oly előnyös megoldás, mint az, ha teljesítetnének a nemzet kívánságai, azért mégis e megoldás, szerintem kívánatosnak lenne tekinthető, mert eloszlatná azon nehéz felhőket, melyek édes hazánk egén tornyosulnak. Tényleg lehetetlen lenne végtelenül nem aggódnunk affélért, hogy mi lenne a következése annak, ha extra-parlamentáris vagy kisebbségi, vagy hosszú iőre ügyvivő kormány venné át az állam ügyeit, s ez arra vetemednék, hogy a képviselőházat többszörösen feloszlassa, ami az országot veszélyes izgalomba hozná és az ellentétet a nemzet és a korona közt annyira fokozná és kiélesítené, hogy oly kitörésektől lehetne tartani, amilyenektől (Kossuth Lajos is intőleg írta) isten óvja meg a nemzetet. A szövetkezeti pártok — s ezek közt a legnagyobbik (tehát az, mely jogosan követelheti a befolyás oroszlánrészét) — az összeütközési pont egy bizonyos hosszabb időre kiszabott kikapcsolásával vállalkozhatnának a kormányzásra azzal a tudattal, hogy ezen idő alatt a nemzet ügyét jó előre viszik, s a nemzet megerősítésére s a nép boldogítására üdvös, áldásos alkotásokat létesíthetnének, az uralkodó pedig mindinkább meggyőződhetnék, ha a szövetkezeti pártok kormánya által lenne környezve, hogy a magyar nemzet és magyar állam erősbödése s önállóságának kiépítése nemcsak nem képeznének az ő trónjára veszélyt, hanem ellenkezőleg, ennek egyetlen, feltétlenül biztos alapját és támaszát teremtenék meg. A szabadelvű párt. A szabadelvű pártkörben ma este kevesebben voltak, mint rendesen, aminek fő oka az volt, hogy minisztertanács lévén, a miniszterek közül egy sem jött el a klubba. A szabadelvű pártkörben nagy feltűnést keltett ma este Kossuth Ferencnek a «Magyarország»-ban megjelent cikke, amelyből a párt tagjai azt olvasták ki, hogy az ideiglenes megoldás befejezettnek tekinthető és hogy most már semmi sem áll útjában annak, hogy gróf Andrássy Gyula kormányalakításra vállalkoznék. Szentiványi Árpádnak a szabadelvű pártból való kilépését a párt elnöksége is megerősítette. Szentiványi Árpád kilépését a szabadelvű párt legutolsó értekezletén hozott határozattal okolja meg. Szentiványit határozott hírek szerint legközelebb Szivák Imre és Pap Géza is fogják követni,, valamint számos más kilépés is várható. A magyar válság a Reichsrathban. A Reichsrath költségvetési bizottságában — mint Bécsből táviratilag jelentik — Schraffer képviselő szóba hozta a magyar válságot. Kijelenti, hogy meggyőződése, hogy minden engedmény, amely a hadsereg elválasztása felé vezet, minket Ausztriában lejtőre visz, ahol megállás nincs. Azt indítványozza, hogy szakítsák meg a költségvetési bizottsági ülést és hívják meg úgy a miniszterelnököt, mint a pénzügyminisztert, jelenjenek meg a költségvetési bizottságban és adjanak kimerítő felvilágosítást a magyarországi eseményeket és a katonai kölcsönt illetőleg. Nem lehet nyugodtan tovább tárgyalni a költségvetési bizottságban, míg Magyarországban az osztrák-magyar monarchia létéről vagy nem létéről tárgyalnak és oly messzemenő határozatokat hoznak, amelyektől nemcsak az uralkodóház léte, hanem a polgárok milliónak nyugalma és békesége függhet. Gróf Stürgkh azt mondja, hogy a tárgyalás alatt álló kérdés,a posta- és **biró nem áll össze-