História 1984
1984 / 1. szám
„Négy perccel 12 előtt Még több atombomba és az egész történelemnek vége”. Szűkszavú, talán a legdrámaibb felhívás az európai fegyverkezésellenes mozgalomban ... A korszakhatárokat a történészek utólag állapítják meg. 1914 júliusának végén, vagy 1939 szeptemberének elején a pesti vagy a bécsi polgár a szokásosnál nyugtalanabbul itta uzsonnasörét, olvasva az újsághíreket. De nem érezte a világégések kezdetét. A jelenben élők talán azért sem érzékelik a kortörténeti változásokat, mert az emberi magatartás szoros tartozéka a struccreflex ... Egy pillantás 1983 végén az európai folyóiratirodalomra: drámai hangok, képek fegyverről, atomról, világégésről. .. Most talán mégis a történésekkel egyidőben rázta meg valami az európai értelmiség gondokodását... Az egyén egy-egy személyes megrázkódtatás után újraértékeli életének korábbi szakaszait Társadalmi szinten, a köznapi gondolkodásban is végbemegy mindez. Esti értelmiségi összejövetelek beszélgetéseinek középpontjában évtizedekig diplomáciai tárgyalások, egyezkedő felek nyilatkozataiban fellelhető árnyalatok értelmezése állott Magyarországon éppen úgy, mint Párizsban, vagy Moszkvában. A katonákra s fegyvereikre inkább a díszszemléken figyeltünk. Történészi műveltségünkből is hiányzik a mindenkori katonaság, hadsereg, fegyverek ismerete. Ma megdöbbenünk tegnapi vakságunkon. Nem láttuk a hatvanashetvenes évek békés időszakában, hogy míg szembenálló hatalmak államférfiai a filmhíradó operatőreinek kameráiba mosolyogva szorongatták egymás kezét, addig - most sietséggel előszedett statisztikáink tanúsítják - rohamosan fegyverkeztek. Támadó szándékkal vagy kénytelenségből ?83 ősze, a rakétaválság nem kezdőpontja egy folyamatnak. A fegyverkezésnek, a gazdaságitermelési szféramilitarizálásának az elmúlt évtizedek történetében sokkal nagyobb volt a szerepe, mint gondoltuk. A második világháború utáni korszak történetét több vonatkozásban újra kell értékelnünk. Európa a lehetségessé vált atomháború összecsapási területe lett. Utolsó korszaka kezdődött a két és félezer éves európai civilizációnak? Nemzetközi megállapodások, hosszú tárgyalássorozatok eredményeként aláírt szerződések gyengének bizonyulnak. Felül kell vizsgálnunk az állami-nemzetközi érintkezések eddigi, a 16. századtól fokozatosan kialakult, finoman kimódolt viselkedésformákkal szabályozott, méregdrágán fenntartott intézményrendszerének mindenhatóságába vetett hitünket? Százkilométeres emberlánc, többszázezres tömeggyűlés hatástalan emberáradat csupán. A kormányzat nem engedi vitatni döntését Csődöt mondanak végérvényesen az újkor klasszikus politikai mechanizmusai, a maguk parlamenti, pártközi tárgyalásai? Új típusú intézményeket, fórumokat, a közösségi élet biztonságát szavatoló biztosítékrendszert kell keresni? A múltból fakadó, talán nem jogtalan kérdésfeltevései a történetírásnak a jelennel szemben. Bizalmi válság. Nemcsak állami vezetők, de állampolgárok milliárdjai között is. A modern ismeretközlő apparátusok, újságjaikkal, műsorszóró szerkezeteikkel képesek biztosítani a rosszhiszeműséget nemcsak kormányokkal, de népekkel szemben is. Különböző fejlődési utat bejárt, más-más szokásrendet rögzített civilizációk feszülnek így egymással szembe. Ami az egyik hagyományos gondolkodása szerint tárgyalási készséget, engedményt jelent, a másik szerint propagandának, gyengeségnek, vagy éppen hetvenkedésnek minősül. A saját történelmükből leszűrt jövőképet, alkotmányos-társadalmi rendet kérik számon a másikon. A rögzülések gátjai is a másik megértésének... A történetírás a múlt század óta az egyes civilizációk helyi közösségi hagyományai- nak legfőbb rögzítője. Mindenekelőtt az európai történetírás. Fogalomkészletét is a nyugat-európai társadalmak tanulmányozásából fejlesztette ki. Nem érti az új világrészek másként szerveződött közösségeinek belső mozgatóit Nemcsak az ázsiait, afrikait, de gyakran az amerikait, a szovjetet sem. Keveset is tud róluk. Nemcsak a klasszikus, az újkori fejlődés során Európában kijegecesedett intézmények felett járt el az idő az ezredfordulóra, de történetszemlélete, történetírása felett is? Jogos kérdése a társadalomnak történetírásával szemben...