História 1997
1997 / 1.szám - GLATZ FERENC: A balsors nemzete?
Tartalom • Glatz Ferenc: A balsors nemzete? 3 ÉVFORDULÓ • Kertész István: A közvélemény történelmünkről 5 • Hatházi Gábor: Történelem — régész szemmel 8 • Kovacsics József: Sövényházától Ópusztaszerig 10 FIGYELŐ • Kákosy László: Régi és mai egyiptomiak 12 • Szita Szabolcs: Az áldozatok vagyona Svájcban 17 • Pölöskei Ferenc: A képviselői összeférhetetlenség 19 ÉLETKÉPEK •Vörös Károly: Pesti karnevál 22 • Burucs Kornélia: A nőkről 26 NYÍLT TÉR • Szigeti József: Az Eötvös Collegium középiskolai kisugárzása 29 HALÁSZATOK • Penészgomba-mérgezések a történelemben 32 EGY KÉP-EGY ESEMÉNY • Varga Judit: Az erdélyi borvíz diadala 33 GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK • Kerezsi Ágnes-Selmeczi Kovács Attila: Rokonnépek és hazájuk 34 Címlapunkon: A Szent Család menekülése Egyiptomba. Koptikon. Lásd cikkünket a 12. oldalon! História Szerkesztő: Glatz Ferenc A szerkesztőség tagjai: Engel Pál, Kertész István, Sipos Péter, Szakály Ferenc, Szász Zoltán Munkatársak: Demeter Zsuzsanna, Stemlerné Balog Ilona (kép), Kovács Éva (szöveg), Horváth Imre (számítógépes tördelés) Felelős kiadó: História Alapítvány. Elnök: Niederhauser Emil Szerkesztőség: 1014 Bp., Úri u. 53. T.: 156-0457. Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250 Szedés: MTA TTI Kiadványcsoport. Felelős vezető: Burucs Kornélia Nyomás: MESTERPRINT Kft., Bp. Külső-Mester u. 82-86. Felelős vez.: Szilágyi Tamás Terjeszti: HIRKER Rt., NH Rt. és alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál és a Helimél Bp. XIII. Lehel u. 10/a. 1900, közvetlenül vagy postautalványon. Tel.: 270-2229 Megjelenik évente tízszer. Előfizetési díj: 1 évre 750 Ft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat Bp., Pf. 149. H-1389 HU ISSN 01392409. Index: 25384 A História Alapítvány bankszámlaszáma: 11701004-20125394 OTP Bp. I. ker. Alagút u. 3. Devizaszámlaszámok: USD 401-15194129120; DM 407-15194129120; ATS 419-15194129120 A balsors nemzete? Ezeregyszáz év után A tudomány nem rendeződik az évfordulókhoz. Sem a humán, sem a természettudományok. Rendelésre ritkán lehet valamit „feltalálni” vagy „megtalálni”. Ilyen értelemben a tudományos gondolkodás történelmében az évforduló nem lehet korszakhatár. Az évfordulót a tudományt használó közösség teremti, hangsúlyozni és meghatározni kívánja, hogy a maga múltjában milyen eseményeknek tulajdonít jelentőséget. Eseményeknek, amelyek hosszabb időszakokra vagy akár máig húzódó történelmünk egészére meghatározóak voltak. Az évforduló ünnep (azaz méltatás). Az évforduló visszatekintés (azaz összegzése az elmúltaknak, számvetés). És az évforduló előretekintés (azaz megérteni: a történelem lezáratlan folyamat, a múlt idézésének a célja, tanulságnyerés a jövőre). Ünnepelni Az évforduló ünnep. Örömre, bánatra alkalmat adó emlékezés éve. 1996 évfordulói: a honfoglalás millecentenáriuma, 1956 negyvenedik, az 1946. évi kitelepítések félszáz éves, József nádor kormányzatba kerülésének kettőszázadik évfordulója. Előlegezett összegezés: mind a társadalom széles tömegei, mind a tudományos elit felnőtten, az európai kultúrkör immáron legjobb hagyományai szerint ünnepeltek. Nem volt a Glóbusz keleti, nyugati vagy immáron déli végeiről megszokott görögtüzes, nemzeti-hatalmi öntömjénezés, és eltűnt a szovjet zóna megszállott nemzetének kereszménye, az állandó önkorbácsolás. Kimozdultunk múltszemléletünkben az előző generációk „illúzió”,,dezillúzió” ellenpólusai közül. Legyen szó honfoglalásról, reformkorról vagy a szovjet korszak történelméről. Elődeink munkásságából méltányolni mindazt, mi megtartó volt, magunkba szívni mindazt, mi építő lehet ma vagy holnap. (Néhány esztendővel ezelőtt még mosolyogtak, amikor azt állítottuk: a múlt minden alkalmas építőkövét fel kell használni az új épület emelésénél. Ma már a társadalom kiábrándult a múlton civódó, szavazatnyerésre spekuláló percpolitikusokból. Kivetni magunkból a kizárásos történetszemlélet maradványait is! De kihajítani minden gondolkodási nehezéket múltszemléletünkből: nosztalgiákat, akár az 1918, akár az 1989 előtti Magyarország iránt. Méltatva rostálni.) Az ünnep alkalmat ad a tudománynak a közszereplésre. Évszázados csábításunk: a tudós állítson emlékműveket, beszéljen hibátlan, mai erkölcsi értékekkel felruházott hősökről, amikor az ezer év harcosairól szól. (Árpádról, József főhercegről, Nagy Imréről stb.) Nehéz ellenállni: a széles közönség oly ritkán kíváncsi ránk. Nappali-éjszakai íróasztal mellett eltöltött évek után a szereplés lehetősége arra csábít bennünket, hogy hízelegjünk a közösségnek. Hogy azt mondjuk, amit elvár tőlünk. A tudós eszmények azonban megkövetelik tőlünk, hogy tudományos következtetéseink öncélúságát ne adjuk fel. Európai társasági eszményeink követelik, hogy magunkhoz emeljük a köznapi gondolkodást. Hogy a társadalomban milliós nagyságrendben a művelt polgárok és közösségeik legyenek jelen. Nem szabad a mindent jobban tudó tudós arroganciájával lebecsülni a köz mégoly naiv elgondolásait sem. Megérteni, türelemmel magyarázni a tudományos gondolkodás következtetéseit. Nem a tévedések leleplezése a mi célunk, hanem a tudósi gondolkodás terjesztése. A tudásra büszke felvilágosodástól a szovjet rendszer „hivatalos tudományos álláspontjáéig sajátosan vezet egy összekötő híd. A nép felvilágosításáért a nép nélkül éppúgy nem tehet a tudomány semmit, mint a valóban népboldogító szándékú politika sem tudott. Kétszáz év tanulsága. A tudás legyen értékrendteremtő a közgondolkodásban. Ez a mi célunk az ezredfordulón. De ehhez nem kioktatni kell a társadalmat, hanem megtanítani együttgondolkodni velünk. Téveszmék ostorozása helyett együttgondolkodásra késztetni. 3