História 1997

1997 / 1.szám - GLATZ FERENC: A balsors nemzete?

Tartalom • Glatz Ferenc: A balsors nemzete? 3 ÉVFORDULÓ • Kertész István: A közvélemény történelmünkről 5 • Hatházi Gábor: Történelem — régész szemmel 8 • Kovacsics József: Sövényházától Ópusztaszerig 10 FIGYELŐ • Kákosy László: Régi és mai egyiptomiak 12 • Szita Szabolcs: Az áldozatok vagyona Svájcban 17 • Pölöskei Ferenc: A képviselői összeférhetetlenség 19 ÉLETKÉPEK •­­Vörös Károly: Pesti karnevál 22 • Burucs Kornélia: A nőkről 26 NYÍLT TÉR • Szigeti József: Az Eötvös Collegium középiskolai kisugárzása 29 HALÁSZATOK • Penészgomba-mérgezések a történelemben 32 EGY KÉP-EGY ESEMÉNY • Varga Judit: Az erdélyi borvíz diadala 33 GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK • Kerezsi Ágnes-Selmeczi Kovács Attila: Rokonnépek és hazájuk 34 Címlapunkon: A Szent Család menekülése Egyiptomba. Kopt­ikon. Lásd cikkünket a 12. oldalon! História Szerkesztő: Glatz Ferenc A szerkesztőség tagjai: Engel Pál, Kertész István, Sipos Péter, Szakály Ferenc, Szász Zoltán Munkatársak: Demeter Zsuzsanna, Stemlerné Balog Ilona (kép), Kovács Éva (szöveg), Horváth Imre (számítógépes tördelés) Felelős kiadó: História Alapítvány. Elnök: Niederhauser Emil Szerkesztőség: 1014 Bp., Úri u. 53. T.: 156-0457. Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250 Szedés: MTA TTI Kiadványcsoport. Felelős vezető: Burucs Kornélia Nyomás: MESTERPRINT Kft., Bp. Külső-Mester u. 82-86. Felelős vez.: Szilágyi Tamás Terjeszti: HIRKER Rt., NH Rt. és alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál és a Helimél Bp. XIII. Lehel u. 10/a. 1900, közvetlenül vagy postautalványon. Tel.: 270-2229 Megjelenik évente tízszer. Előfizetési díj: 1 évre 750 Ft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat Bp., Pf. 149. H-1389 HU ISSN 01392409. Index: 25384 A História Alapítvány bankszámlaszáma: 11701004-20125394 OTP Bp. I. ker. Alagút u. 3. Devizaszámlaszámok: USD 401-15194129120; DM 407-15194129120; ATS 419-15194129120 A balsors nemzete? Ezeregyszáz év után A tudomány nem rendeződik az évfordulókhoz. Sem a humán, sem a termé­szettudományok. Rendelésre ritkán lehet valamit „feltalálni” vagy „meg­találni”. Ilyen értelemben a tudományos gondolkodás történelmében az évforduló nem lehet korszakhatár. Az évfordulót a tudományt használó közösség teremti, hangsúlyozni és meghatározni kívánja, hogy a maga múltjában milyen eseményeknek tulajdonít jelentőséget. Eseményeknek, amelyek hosszabb idősza­kokra vagy akár máig húzódó történelmünk egészére meghatározóak voltak. Az évforduló ünnep (azaz méltatás). Az évforduló visszatekintés (azaz összegzése az elmúltaknak, számvetés). És az évforduló előretekintés (azaz megérteni: a történe­lem lezáratlan folyamat, a múlt idézésének a célja, tanulságnyerés a jövőre). Ünnepelni Az évforduló ünnep. Örömre, bánatra alkalmat adó emlékezés éve. 1996 évfordulói: a honfoglalás millecentenáriuma, 1956 negyvenedik, az 1946. évi kitelepítések félszáz éves, József nádor kormányzatba kerülésének kettőszázadik évfordulója. Előlegezett összegezés: mind a társadalom széles tömegei, mind a tudományos elit felnőtten, az európai kultúrkör immáron legjobb hagyományai szerint ünnepeltek. Nem volt a Glóbusz keleti, nyugati vagy immáron déli végeiről megszokott görög­tüzes, nemzeti-hatalmi öntömjénezés, és eltűnt a szovjet zóna megszállott nemzeté­nek kereszménye, az állandó önkorbácsolás. Kimozdultunk múltszemléletünkben az előző generációk „illúzió”­,,dezillúzió” ellenpólusai közül. Legyen szó honfog­lalásról, reformkorról vagy a szovjet korszak történelméről. Elődeink munkásságából méltányolni mindazt, mi megtartó volt, magunkba szívni mindazt, mi építő lehet ma vagy holnap. (Néhány esztendővel ezelőtt még mosolyogtak, amikor azt állítottuk: a múlt minden alkalmas építőkövét fel kell használni az új épület emelésénél. Ma már a társadalom kiábrándult a múlton civódó, szavazatnyerésre spekuláló percpolitikusokból. Kivetni magunkból a kizá­rásos történetszemlélet maradványait is! De kihajítani minden gondolkodási nehe­zéket múltszemléletünkből: nosztalgiákat, akár az 1918, akár az 1989 előtti Magyar­­ország iránt. Méltatva rostálni.) Az ünnep alkalmat ad a tudománynak a közszereplésre. Évszázados csábításunk: a tudós állítson emlékműveket, beszéljen hibátlan, mai erkölcsi értékekkel felruhá­zott hősökről, amikor az ezer év harcosairól szól. (Árpádról, József főhercegről, Nagy Imréről stb.) Nehéz ellenállni: a széles közönség oly ritkán kíváncsi ránk. Nappali-éjszakai íróasztal mellett eltöltött évek után a szereplés lehetősége arra csábít bennünket, hogy hízelegjünk a közösségnek. Hogy azt mondjuk, amit elvár tőlünk. A tudós eszmények azonban megkövetelik tőlünk, hogy tudományos követ­keztetéseink öncélúságát ne adjuk fel. Európai társasági eszményeink követelik, hogy magunkhoz emeljük a köznapi gondolkodást. Hogy a társadalomban milliós nagyságrendben a művelt polgárok és közösségeik legyenek jelen. Nem szabad a mindent jobban tudó tudós arroganciájával lebecsülni a köz mégoly naiv elgondo­lásait sem. Megérteni, türelemmel magyarázni a tudományos gondolkodás követ­keztetéseit. Nem a tévedések leleplezése a mi célunk, hanem a tudósi gondolkodás terjesztése. A tudásra büszke felvilágosodástól a szovjet rendszer „hivatalos tudo­mányos álláspontjáéig sajátosan vezet egy összekötő híd. A nép felvilágosításáért a nép nélkül éppúgy nem tehet a tudomány semmit, mint a valóban népboldogító szándékú politika sem tudott. Kétszáz év tanulsága. A tudás legyen értékrendteremtő a közgondolkodásban. Ez a mi célunk az ez­redfordulón. De ehhez nem kioktatni kell a társadalmat, hanem megtanítani együtt­gondolkodni velünk. Téveszmék ostorozása helyett együttgondolkodásra késztetni. 3

Next