História 1998

1998 / 1. szám - MŰHELY - GYÖRFFY GYÖRGY: A magyar állam ezer évvel ezelőtt

4 F­olyóiratunk szerkesztői ezzel a számmal köszöntik szeretve tisztelt barátjukat és mesterü­ket, Györffy Györgyöt, aki 1997. augusztus 26-án lett nyolcvanéves. Szakmánk művelésében sokan és sok mindent tanulhattunk tőle. Azok, akik maguk is, mint ő, a magyar középkorral foglalkoznak, természe­tesen nap mint nap forgatják könyve­it és tanulmányait, és bőven van alkalmuk értékelni pontosságát, szakszerűségét, nem utolsósorban pedig csodálni páratlan kombinációs készségét. A többieknek is érdemes azonban az írásait kézbe venniük: kevesen tudnak annyira világosan, szabatosan, sallangmentesen és egyúttal szépen fogalmazni, mint ő. Györffy nemcsak a történetkutatás­nak, hanem a magyar nyelvnek is mestere. Munkái a tudományosság minden próbáját is kiállják, de nem­csak a szakemberek szűk körének íródtak, hanem élvezetes olvasmá­nyok mindenki számára, akit érdekel Magyarország régmúltja. A tágabb közönséghez természe­tesen főként az Árpád-kort tárgyaló összefoglaló művei jutottak el. A leg­ismertebb alighanem az István király és műve (1981), amely a magyar államalapítás koráról nyújt színes és sokoldalú képet. A tízkötetes Magyar­­ország története első kötetében (1984) a honfoglalástól Kálmán király haláláig terjedő két évszázad történetét tárgyalta részletesen. Az ötkötetes Budapest története része­ként megírta a főváros születésének izgalmas történetét, ez a munkája (Budapest története az Árpád-kor­ban) most önálló kötetben is megje­lent. Ugyanígy ajánlhatjuk azonban a történelemkedvelőknek Györffy töb­bi munkáját is, aminek a Krónikáink és a magyar ő­störténet (1948, új ki­adása 1993). Tanulmányok a magyar állam eredetéről (1959), Napkelet felfedezése (1965), Anonymus: rej­tély avagy történeti forrás? (1988) és A magyarság keleti elemei (1990). Legmonumentálisabb műve mindazon­által Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (eddig három kötet, A-K, 1963-87), amely megjó­solhatóan örök időkre a történettudo­mány minden művelőjének nélkülöz­hetetlen kézikönyve lesz. ENGEL PÁL­tat­ott: a száraz és füves steppéken job­bára állattenyésztést és ezt kiegészítő földművelést, mely rövidebb-hosszabb távolságú, időszakos helyváltoztató élet­módot tett szükségessé. Ez vezetett ahhoz, hogy évente válthassák a síksá­gon fekvő szárazabb téli legelőket és a nedvesebb nyári legelőhelyeket. A vezé­rek helyváltoztató életmódja jobbára egyazon folyóvíz mentén zajlott le, ahol biztosítani lehetett az állatok itatását s a révek mellett pedig a távolsági kereske­dők vámolását. Ez a helyváltoztató életmód tette lehetővé, hogy a Fekete-tenger északi partvidékén lakó magyarok a 750 és 900 között bekövetkezett száraz időszakban a folyók mentén északabbra, szláv tör­zsek közé vonulva tovább élhessék fél­nomád életmódjukat, ugyanakkor, ami­kor a kiszáradó Kárpát-medence avar, gepida és onogur-bolgár lakossága a szlá­vok lakta nedvesebb erdőségekbe mene­külve nagyrészt eltűnt, elszlávosodott. Két magyar törzshöz az a három, jobbára iráni és török mohamedán kabar törzs csatlakozott, amely feltehetően a zsidó hitre tért kazár vezetőréteg ellen lázadt fel. Az immár heterogén etnikumú magyar (hongrois-ungari) nép új hazá­ját több ütemben vette birtokba, így az egyes törzsek lakhelye biztosan nem állapítható meg. Az uralmi szervezet azonban nagyjából épen maradt, azzal a különbséggel, hogy a vezérlő fejedelem (hadvezér, germán Heerkönig), Álmos fia, Árpád, fiaival az egyeduralmat a kezé­be ragadta. Előzőleg a kende címet viselő, Kassan vagy Kassal nevű vezértársát a Pannóniát visszaszerezni akaró frank­bajor vezérek a Bécs előtti magyar-frank határon lakoma közben orvul megölték. Ezt követően az Árpádok seregei több mint fél évszázadon át lovas kalandozó hadjáratokat vezettek Európa nagy részé­re. Ez nagyjából azzal egy időben történt, hogy a normann és az arab harcosok hajón támadták Európa partvidékeit. A Kárpát-medencében A magyarok 895-ben az egyesült bese­nyő és dunai-bolgár támadás nyomán kényszerültek elfoglalni az alig lakott, de 900 táján csapadékossá vált Kárpát­medencét, ahová egyes néprészeik már korábban is beköltözhettek. A Kárpát­medencének a 895 és 900 között lezaj­lott teljes birtokbavételét megelőzően a A vezető réteg megtérítése A bizánci görög, majd az ebből kifejlő­dött cirill-methodista szláv misszió 700 tájától a magyar vezető réteget a keresz­tény hitre igyekezett téríteni, de ez a magyar népet nem vezette el a teljes áttéréshez. Augsburg mellett, a Lech­­mezőn elszenvedett vereség akkor érte a nyugati magyarságot, amikor a görög

Next