História 1998
1998 / 1. szám - MŰHELY - GYÖRFFY GYÖRGY: A magyar állam ezer évvel ezelőtt
4 Folyóiratunk szerkesztői ezzel a számmal köszöntik szeretve tisztelt barátjukat és mesterüket, Györffy Györgyöt, aki 1997. augusztus 26-án lett nyolcvanéves. Szakmánk művelésében sokan és sok mindent tanulhattunk tőle. Azok, akik maguk is, mint ő, a magyar középkorral foglalkoznak, természetesen nap mint nap forgatják könyveit és tanulmányait, és bőven van alkalmuk értékelni pontosságát, szakszerűségét, nem utolsósorban pedig csodálni páratlan kombinációs készségét. A többieknek is érdemes azonban az írásait kézbe venniük: kevesen tudnak annyira világosan, szabatosan, sallangmentesen és egyúttal szépen fogalmazni, mint ő. Györffy nemcsak a történetkutatásnak, hanem a magyar nyelvnek is mestere. Munkái a tudományosság minden próbáját is kiállják, de nemcsak a szakemberek szűk körének íródtak, hanem élvezetes olvasmányok mindenki számára, akit érdekel Magyarország régmúltja. A tágabb közönséghez természetesen főként az Árpád-kort tárgyaló összefoglaló művei jutottak el. A legismertebb alighanem az István király és műve (1981), amely a magyar államalapítás koráról nyújt színes és sokoldalú képet. A tízkötetes Magyarország története első kötetében (1984) a honfoglalástól Kálmán király haláláig terjedő két évszázad történetét tárgyalta részletesen. Az ötkötetes Budapest története részeként megírta a főváros születésének izgalmas történetét, ez a munkája (Budapest története az Árpád-korban) most önálló kötetben is megjelent. Ugyanígy ajánlhatjuk azonban a történelemkedvelőknek Györffy többi munkáját is, aminek a Krónikáink és a magyar őstörténet (1948, új kiadása 1993). Tanulmányok a magyar állam eredetéről (1959), Napkelet felfedezése (1965), Anonymus: rejtély avagy történeti forrás? (1988) és A magyarság keleti elemei (1990). Legmonumentálisabb műve mindazonáltal Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (eddig három kötet, A-K, 1963-87), amely megjósolhatóan örök időkre a történettudomány minden művelőjének nélkülözhetetlen kézikönyve lesz. ENGEL PÁLtatott: a száraz és füves steppéken jobbára állattenyésztést és ezt kiegészítő földművelést, mely rövidebb-hosszabb távolságú, időszakos helyváltoztató életmódot tett szükségessé. Ez vezetett ahhoz, hogy évente válthassák a síkságon fekvő szárazabb téli legelőket és a nedvesebb nyári legelőhelyeket. A vezérek helyváltoztató életmódja jobbára egyazon folyóvíz mentén zajlott le, ahol biztosítani lehetett az állatok itatását s a révek mellett pedig a távolsági kereskedők vámolását. Ez a helyváltoztató életmód tette lehetővé, hogy a Fekete-tenger északi partvidékén lakó magyarok a 750 és 900 között bekövetkezett száraz időszakban a folyók mentén északabbra, szláv törzsek közé vonulva tovább élhessék félnomád életmódjukat, ugyanakkor, amikor a kiszáradó Kárpát-medence avar, gepida és onogur-bolgár lakossága a szlávok lakta nedvesebb erdőségekbe menekülve nagyrészt eltűnt, elszlávosodott. Két magyar törzshöz az a három, jobbára iráni és török mohamedán kabar törzs csatlakozott, amely feltehetően a zsidó hitre tért kazár vezetőréteg ellen lázadt fel. Az immár heterogén etnikumú magyar (hongrois-ungari) nép új hazáját több ütemben vette birtokba, így az egyes törzsek lakhelye biztosan nem állapítható meg. Az uralmi szervezet azonban nagyjából épen maradt, azzal a különbséggel, hogy a vezérlő fejedelem (hadvezér, germán Heerkönig), Álmos fia, Árpád, fiaival az egyeduralmat a kezébe ragadta. Előzőleg a kende címet viselő, Kassan vagy Kassal nevű vezértársát a Pannóniát visszaszerezni akaró frankbajor vezérek a Bécs előtti magyar-frank határon lakoma közben orvul megölték. Ezt követően az Árpádok seregei több mint fél évszázadon át lovas kalandozó hadjáratokat vezettek Európa nagy részére. Ez nagyjából azzal egy időben történt, hogy a normann és az arab harcosok hajón támadták Európa partvidékeit. A Kárpát-medencében A magyarok 895-ben az egyesült besenyő és dunai-bolgár támadás nyomán kényszerültek elfoglalni az alig lakott, de 900 táján csapadékossá vált Kárpátmedencét, ahová egyes néprészeik már korábban is beköltözhettek. A Kárpátmedencének a 895 és 900 között lezajlott teljes birtokbavételét megelőzően a A vezető réteg megtérítése A bizánci görög, majd az ebből kifejlődött cirill-methodista szláv misszió 700 tájától a magyar vezető réteget a keresztény hitre igyekezett téríteni, de ez a magyar népet nem vezette el a teljes áttéréshez. Augsburg mellett, a Lechmezőn elszenvedett vereség akkor érte a nyugati magyarságot, amikor a görög