Melléklet 1999
1999 / 1. szám - Alföldi László: A vízgazdálkodás jelenének, jövőjének kérdőjelei
triminim jének a kivédésére az árvízvédelmi töltések magasságát szisztematikusan emeljük, és megkísérjük elérni a 100 éves valószínűséghez illeszkedő árvízi biztonságot. Évszázados árvízvédelmi rendszereinket fokozatosan felújítva, a kapcsolatos összes problémát átörökíthetjük a jövő évezred számára. Rendkívüli erőfeszítések árán toldozzukfoldozzuk évszázados rendszereinket, de nem tesszük fel - legalább elméleti megközelítésben - azokat a kérdéseket, hogy azok megfelelnek-e az új évezred követelményeinek. II. meghatározottságunk Földrajzi helyzet Magyarország a Föld egyik legzártabb hegykoszorújának központi medencéjében fekszik. A Kárpátok hegykoszorúján belül lefolyó vizek egyetlen kivételtől eltekintve (az Olt) a központi medencén keresztül hagyják el a területet. Mindez azt eredményezi, hogy a határszelvényen éves átlagban az országot elhagyó vizek 95%-a (mintegy 120 milliárd m3/év) külföldi eredetű. Az egyébként rendkívül zárt Kárpát-medencének különleges sajátossága, hogy a medencén keresztül haladó fő folyója, a Duna a medencén kívüli alpi régióból ered és szállítja az ország területén átfolyó vízkészlet több mint 80%-át. Vízháztartásunk és bizonyos értelemben vízgazdálkodásunk a magasabban fekvő külföldi vízgyűjtők meteorológiai körülményeivel és az emberi beavatkozások hidrológiai körülményeivel szemben teljesen kiszolgáltatott. Nincs közvetlen lehetőségünk befolyásolni sem főfolyóink vízhozamalakulását, sem a határszelvényen beérkező vizek minőségét, és nincs módunk hatással lenni az árhullámok kialakulására sem. Nehezíti a helyzetünket, hogy az országon kívüli vízgyűjtők hidrometeorológiai körülményeinek megfelelően nagy folyóink vízjárása szélsőséges. Medencebeli helyzetünkből eredő sajátosság, hogy az országon keresztülhaladó két folyó közötti terület, a Duna- Tisza közi hátság természetes állapotában az ország legvízszegényebb területe. Nincs jelentős vízfolyása, vízkészlete kizárólag a helyben lehulló, időszakonként igen szegényes csapadékból származik. Hazai kontinentálisan mérsékelt égövi körülmények között a téli csapadék nagyobb, a nyári kisebb a lehetséges párolgásnál. Ennek következtében alföldjeinken a nyári időszakban félsivatagi viszonyok uralkodnak. Medencebeli helyzetünk fő jellemzője, hogy az időjárás tipikusan kontinentális jellege mellett periodikusan és véletlenszerűen szélsőségesen változik, szélsőségesen csapadékszegény időszakokat rövidebb, de szélsőségesen megosztó csapadékos időszakok követnek. Az ország vízgazdálkodási stratégiáját tehát csak a két térség külön-külön értékelése után, illetve alapján lehet elkészíteni. A Duna völgyével lehatárolható Dunántúlra a megújuló vízkészletek túlsúlya jellemző. A Duna nagy megújuló vízkészlete mellett itt található az ország legnagyobb olyan karszt tározója, melynek utánpótlódó vízkészlete jól meghatározott (600 m3/perc, vagyis 10 m3/sec). A Duna és a Rába alluviumában itt található az ország parti szűrésű rendszerekből való víztermelési lehetőségének közel 90%a. A térség morfológiailag, természetföldrajzilag és éghajlatában is különbözik a keleti térségtől, ráadásul itt található az ország két nagy tava is. A keleti országrész a Tiszarendszerhez tartozik. A keleti országrész egyre fokozódó arriditással jellemezhető, megfelelő sűrűségű vízhálózata mellett megújuló vizekben szegény, egyidejűleg kiemelten ár- és belvízveszélyes. Az Alföld medencéinek porózus üledékeiben jelentős olyan tárolt vízkészlet található, melynek utánpótlódása szegényes, ezért a készletfogyasztás következményei (piezometrikus szintcsökkenés) az ivóvíz Magyarország nagyobb folyóinak sokévi középvízhozama (m /s) 176.8 ÖSSZESÍTÉS ÉRKEZŐ VÍZHOZAM 3602 m’/s KELETKEZŐ VÍZHOZAM 180 mVs TÁVOZÓ VÍZHOZAM 3782 mVs 4 EZREDFORDULÓ • 1999(1.