Melléklet 2000

2000 / 1. szám - Kovács Ferenc–Csete László: Agrárgazdaság az ezredfordulón

EZREDFORDULÓ •KOOOI­l. KOVÁCS FERENC-CSETE LÁSZLÓ AGRÁRGAZDASÁG AZ EZREDFORDULÓA Az agrárium Magyarországon a politikai és a szakmai viták közép­pontjába került az elmúlt esztendőkben. Az európai -és a világgaz­dasági szintű - integráció küszöbén álló Magyarországnak világos elképzelésekkel kell rendelkeznie arról, mi legyen a Kárpát-meden­ce természetes környezetének sorsa, hogyan biztosíthatók a nem­zetközi normák (fenntartható fejlődés, biodiverzitás) a környezet­­megtartás-környezetgazdálkodás területén; világos stratégiával kell rendelkezni arról, hogy a helyi lakosság gazdálkodási kultúrájában milyen szerepet játszhat az élelemtermelés és általában az agrá­rumhoz kötődő gazdálkodás. Jól döntött tehát az MTA Stratégiai Kutatások Programtanácsa 1996 őszén, amikor a magyar agrárium kérdéseit két alprogram keretében is tárgyalni kívánta: 1. Az agrártermelés tudományos alapozása, 2. A minőség dimenziói az agrárgazdaságban. Elkészültek az 1997-98-99. év zárótanulmányai, több tucat vita, konferencia ered­ményeinek összegzéseként. Világossá vált - legalábbis számunkra, a viták követői és a tanulmányok olvasói számára­­ a következő: 1. Az agrárium értelmezésében radikális változásra van szükség. Az agrárium az élelemtermelés mellett mindinkább a környezet-, illetve természetgazdálkodást jelenti. Jelenti a szántóföld, az erdő, mező, sőt vizeink egyensúlyban tartását, a biodiverzitás biztosítását. A fog­lalkoztatott munkaerő, költségvetés-ráfordítás arányaiban is meg kell mutatkoznia e változásnak. 2. Irány a minőség. Csakis a minőségi termékekkel lehetünk ver­senyképesek a piacon, és a lakosság életminőségének javítása is a minőségorientált agrártermékeket kívánja. Az állami támogatás­ban is érvényre kell ennek jutnia. A mennyiségi termelésről (1970- 80-as évek) átállás a minőségközpontú és fogyasztóorientált mező­­gazdasági termelésre. Mindezt csak akkor érhetjük el, ha általánossá válik agrárszakembereink, de a termelők között is egy, az egész termelési folyamatot nyomon követő és azt átlátó szem­lélet. 3. A kitörési pontokat világosan megfogalmazni. Ezek körvonalai a stratégiai kutatások nyomán az 1997-99 közötti időszakban már látszanak. Részletes programjaik kidolgozása 2000-2002 között tör­ténhet meg. Állattenyésztésben a hungarikumok (pulyka, kacsa, liba, nyúl, bizonyos halfajták, a vad); növénytermesztésben a modern étkezéshez szükséges termékek; környezetgazdálkodásban a mezők, legelők, erdők, vizek kihasználása és rendben tartása. 4. Az emberi tényező fontossága: a megfelelő szintű általános isko­lai és szakoktatási rendszer a vidéki régiókban; a megfelelő elméleti színvonalú felsőfokú mezőgazdasági szakképzés további erősítése; az agrárium szempontjának a megjelenítése az általános művelt­ségben és az oktatásban (mind a természettudományos, mind pedig a humán irányú oktatásban). Az alábbiakban közreadjuk :Az agrártermelés tudományos alapozása" c. alprogram zárótanulmányát. Ezt a szöveget egyben kiindulópont­nak tekintjük a stratégiai kutatások következő időszakában és egy­ben a konkrét programok kidolgozásához is. G.­m­agyarországon az agrárgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlyát, a régebben kialakultak nyomdokain haladva, túlhaladott módon, különféle arányokkal fejezik ki, melyek csökkenő tendenciát jeleznek. Ebből egyes döntéshozók tévesen az agrárgazdaság csökkenő szerepére következtetnek. Ezt a felszínes megítélést csak erősíti az agrárágazatok helyzete, ami a rendszerváltozást követő át­alakulás, a régiből az újba való átmenet, a bonyolult előzmé­nyek következményei, érzelmi kötődések, téves felismeré­sek és törekvések idéztek elő. Bonyolította a helyzetet, hogy mindez az EU-hoz való csatlakozás tennivalóival összefo­nódva jelent meg. Hazánkban sajnos csak a közelmúltban kapott nagyobb figyelmet az agrárágazatok és a vidék hely­zete, fejlesztésének szükségessége. Önmagában már ez a néhány bevezető gondolat is jól érzékelteti a stratégiai kuta­tások szükségességét, az agrárágazatok szerepének helyes . A MEZŐGAZDASÁG ÉS ÉLELMISZERIPAR SZEREPE A NEMZETGAZDASÁGBAN (folyó áron, százalék) Év Részesedés bruttó kibocsátásból bruttó hazai termékből (GDP) beruházásból kivitelből 1991 9,7 7,8 4,3 1992 8,6 6,5 2,9 10,0 1993 7,8 5,8 3,1 6,8 1994 7,8 6,0 2,9 6,8 1995 7,8 6,2 2,9 8,2 1996 7,7 5,8 3,4 6,0 1997 6,8 5,2 3,6 4,7 Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, 1998. KSH, 1999. 18. o. A teljes külkereskedelmi forgalomban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek részaránya (százalék) % 24 20 16 12 8 4 1993 1995 1997 1998 Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyv, 1998. KSH, 1999. 46. o TfllUMlMYOK

Next