Melléklet 2004

2004 / 1-2. szám - Glatz Ferenc: Európa, Európai Unió, Magyarország

FIGYELŐ EZREDFORDULÓ • Jómai Az EU segíti a természet és az ember új viszonyának intézményesedését. Az unió igazgatási határai igazodnak a természeti egységhez, azaz az európai félszigethez, és így kínálja a lehetőséget, hogy az emberi közösség és a szállásterület természeti adottságai között új együttélési stratégia alakuljon ki. [...] Az unió békét teremt a kontinensen. A 20. század Európáját két világháború tette tönkre, ami miatt az Egyesült Államok termelési és kulturális közösségei az európaiak elé kerülhettek. A béke társadalmi békét is jelent, vagyis a demokrácia - mindenekelőtt az emberi szabadságjogok - biztosítását. [...] Az EU egy új európai identitás megteremtője. Ez önkritikus történelemszemléleten nyugszik, de büszkeséget is tartalmaz: az európai kultúra, technika és közösségszerveződés öt évszázadig a világ fejlődésének élén állt, és annak előrehajtó ereje volt. Az EU büszkén vállalja, hogy az európai történelmi értékeket - a zsidó-keresztény szokásrendi és a görög-római politikai szerveződés értékeit - jövőorientáltan felhasználja, és ha kell, más kontinensek kultúrájával ütközteti, amivel hozzájárulhat a fegyveres összecsapások elkerüléséhez. [...] Helyünket keressük Európában mint állampolgári közösség, mint nemzeti-kulturális közösség és mint egyén. [...] Állampolgári kötődésünk előreláthatóan csökkenni fog. Az állampolgári identitás jelenleg szinte minden más identitásunkat kiszorít. Ez a túlsúly megszűnik. De az élet mikroszintjén évszázadra menően megmarad még. Csak más súllyal. Az államok hatalmi jellege több évezred után csökkenni fog, mivel az államok átadják az uniónak katonai, külpolitikai és pénzügyi funkcióik nagy részét. Mégis feltehetően sok évtizedig a lokális igazgatás egységei maradnak. Csak a hatalmi államból szolgáltató állam lesz. Az állami adminisztrációnak elsősorban az egészségügyet, az iskolaügyet, a lokális igazgatást, a helyi közbiztonságot és a szociális hálót kell működtetni. [...] A nemzeti közösségek feltehetően erősebbek lesznek, mint az állampolgári közösségek. Ennek az erősödésnek alapja az, hogy az unión belül megmarad a nyelvek, a nemzeti kultúrák jelentősége. Európában feltehetően a nyelvi érintkezés három szintje fog rögzülni: a glóbusz szintű lingua franca (angol) mellett több lokális lingua franca is létezni fog (Európában minden bizonnyal a spanyol, német, orosz, francia), és mindemellett élni fognak a nemzeti nyelvek. Nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a nyelvtudás alapján az EU szociálisan-kulturálisan két részre fog tagozódni: a társadalom egyik része, amelyik nyelveket tud, elfoglal bizonyos foglalkozási ágazatokat, gyorsan fog emelkedni, míg a másik része egy szociálisan és kulturálisan alacsonyabb szintet megélő társadalmi réteget fog képezni. [...] A nyugat-európai társadalmak szerves fejlődés eredményeként jutottak el az EU-hoz mint területigazgatási egységhez. Más a helyzet a közép-kelet-európai országokkal. 1998 márciusában megkezdődött Magyarország uniós felkészültségének átfogó vizsgálata. Az államigazgatás tagolódása szerint mérték fel a jelölt országok mezőgazdaságának, környezetvédelmének, jogrendszerének szintjét, és vizsgálták, mennyire harmonizálnak azok az EU megfelelő előírásaival. Most látszik csak meg, hogy az uniós tagság a magyar ember számára sok vonatkozásban kényszermodernizáció lesz. Az unió jelenlétét nemcsak a nálunk is bevezetendő fizetési eszközön mérheti majd le, meg azon, hogy még több nemzetközi vállalkozás van jelen környezetében, hanem azon is, hogy a fehér és a színes üveget külön kell válogatni, hogy a szennyvizeket szigorúan tisztítórendszerekbe kell irányítani, a csomagolóanyagokat újrahasznosítható anyagokból kell bizonyos százalékban előállítani. És az EU-ban élő magyar embernek újra fel kell fedeznie a szorgalom és az iparkodás eredményes voltát, amely iparkodásról a szovjet rendszer intézményesen próbálta leszoktatni. A tagjelölt országok állampolgárainak meg kellene magyarázni, mit jelent számukra az EU polgárának lenni. [...] Kik mondják el ezt a csatlakozásra váró országok polgárainak? Azok, akiknek feltételezhetően van erről ismeretük: az értelmiségiek (tudósok, tanárok) és a politikusok. [...] Új típusú politizálásra lenne szükség a csatlakozásra váró országokban. A politikus és a választó kapcsolata ne csak abból álljon, hogy a választót rábírják a saját politikai pártjuk programjának támogatására, azaz beszavaztatják magukat a parlamentbe vagy a helyi képviseleti szervezetekbe. A politikusnak felvilágosítást is kellene folytatnia választói körében. [...] Egyelőre csak a nagyipari és a mezőgazdasági munkaerőpiacon jelentkezik a tömeges munkanélküliség és a személyes egzisztenciasüllyedés. De az EU első tíz éve már alapjaiban rázhatja meg a jelenlegi tisztviselői középosztályt is. Sem a professzor, sem a helyi tisztviselő nem fog boldogulni, ha nem lesznek Európa-ismeretei (ha nem tud nyelveket), ha nincs fölkészítve a nemzetközi versenyre. [...] Vajon politikusaink mennyire tájékozottak az EU ügyeiben? Egyáltalán, a többpártrendszer pártpolitikája mennyire nevel ki ún. szakpolitikusokat? Hiszen a politikusok nagy része, hasonlóan a nyugat-európaiakhoz, nem szakpolitikus, hanem pártmunkás. Többségükből hiányzik a szakpolitikai műveltség, és ennek következtében hiányzik az európai szakpolitikában való jártasság. Van-e bátorságunk megbeszélés tárgyává tenni itthon és Európában: az, amit politizálásnak neveznek ma, jórészt intrikába, személyi érdekcsoportképzésbe kényszerült aktivitás, így aztán nehezen várható el a hivatásos politikusoktól, hogy hitelesen beszéljenek a polgároknak a rájuk váró európai jövőről. Az értelmiség felelőssége ilyen helyzetben még nagyobb, mint általában. Sokkal többet kellene felvállalnia az „Európa-ismeretek" meghonosításának programjából! Sokkal több Európa-ismeretet kellene megszerezni - különösen a tanár-értelmiségnek - az alsó szinttől az egyetemig. No és az író-szerkesztő értelmiségnek...