Melléklet 2008
2008 / 1. szám - Andrei Plesu: Az egyesült Európa értékei
DISPUTA tolerancia, egyfajta régimódi pietizmus, a tudományt mellőző obskurantizmus és a modern világ elől való elzárkózás. Éppen a nagyfokú történelmi tudatlanság és a szekularizáció ideológiai presztízse vezetett végül annak az értékrendszernek az eróziójához, amelyet Európa több mint másfél évezredig mértékadónak tartott. Tény, hogy minden eddiginél nagyobb méreteket ölt azoknak a száma, akik már nem találnak valódi útmutatást a vallásban. Már a kultúrának sincs sérthetetlen becsülete. Stephen Greenblattnak az 1990-es években megfogalmazott szavaival élve: „Ez a fogalom ma már nem sokat jelent." James Clifford pedig már 1988-ban azt írta: „Culture is a deeply compromised idea." (A kultúra egy erősen kompromittálódott fogalom.) A könyvek, az iskolák, a könyvtárak és tanárok alkotta - egykor monumentális - intézményrendszer fokozatosan változtatja kontúrjait és működési szabályait. Kell-e még magasztalnunk a harmadik erőtényezőt, az államot? Hiszen alig maradt valami közös dédapáink elvhűségre és lojalitásra épülő nemzetállama és a mi világunk között, ahol a multinacionális nagyvállalatok, különféle föderációk és határokon átívelő nagyszabású víziók uralkodnak. Világos, hogy a hagyományos értékforrások - egyelőre leg- A Balkán és Közép-Európa EZREDFORDULÓ • MM alábbis - nem produktívak, nem elégségesek és igen kétségesek. Új erőforrásokat, új távlatokat kell találnunk - esetleg új életet lehelni a régiekbe. Kelet-Európa - illúziók nélkül Az elmúlt években többször kérdeztek engem is arról, mivel gazdagíthatja Európa keleti része a kontinens nagy családját. Azt szoktam válaszolni: mi, keletiek egyfajta fáradtságot hozunk Európába a magunk „hasznos" gyengeségeivel és hiányosságaival együtt. Ez a fáradtság azonban nem egészen ártalmatlan, és gyengeségeink egy részét sem lehet pozitívan értékelni. Ugyanakkor egy kis egészséges fáradtság és bizonyos gyengeségek kedvezően hathatnak a dolgok újraértékelésére, segíthetnek megtalálni a megfelelő kérdéseket és felismerni az adekvát válaszokat. Hadd magyarázzam el, mire is gondolok ezzel! Ez a keleti fáradtság, kimerültség a 45 éves diktatúra és az azt követő 18 éves „átmeneti" időszak eredménye, illetve a nyugati irányba kibontakozó akadályverseny hozadéka. Ez az, amitől kevésbé vagyunk fogékonyak az ideológiai divatirányzatokra és utópiákra. Kevésbé hoznak lázba a dicsőséges projektek, kőbe vésett igazságok és a propaganda. Azt is írhatnám, illúziók nélkül szeretjük Európát, euroközpontúság és ünnepélyeskedő eufória nélkül. A marginalitás melankóliájával szeretjük ezt a kontinenst és nem is vágyunk arra, hogy a mennyországhoz hasonlítson. Biztos, hogy - ha már bekerültünk a klubba - szebb jövőben reménykedünk. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy problémáink az új bürokrácia kebelén sem fognak egy csapásra köddé válni. Ez a hozzáállás három olyan értéket vet fel, amelyek manapság ritkábban jelennek meg, mint azt képzelnénk. Ez a három érték a diszkréció, a realizmus és a türelem. Ezen értékek gyökerei valójában nem is európaiak. Öt évszázadon át közvetlen kapcsolatban voltunk az iszlámmal, sok szempontból még mindig Bizánc hatása alatt vagyunk, és sokáig együtt éltünk a keleti zsidóság bölcsességével - ami nem is olyan rég még kézzel foghatóan jelen volt városainkban és közösségeinkben. Nyugat-Európa csak nyerhet pontuszi, kaszpi és mediterrán ízekkel fűszerezett keleti-délkeleti távlatainak visszaszerzésével. Mit hozunk az Európai Unióba? A hiányzó égtájat - Keletet. A Földközi-tengeren keresztül pedig a térség még tovább nyílhat a Magreb irányába, Szent Ágoston otthona és rajta keresztül a nyugati kereszténység hazája felé. A Kelet fáradtsága és lassú ritmusa jól ellensúlyozza a nyugati fáradhatatlanságot. Több pihenést, több szemlélődést és több önzetlenséget kínálunk nekik. A kortárs civilizáció igen rosszul áll ezekkel. A gyorsuló idő, a célratörő munka, a kegyetlen karrier-stressz, konkurenciaharc és fogyasztási láz láttán nem tűnik időszerűnek az értékek kérdése. Nem marad már idő az önvizsgálatra, az elgondolkodó, kiértékelő hátradőlésre, az egyensúly visszanyerésére és a józanságra. Túl el ő