Kertészeti lapok 1932

1932-01-01 / 1. szám

1932 február 1 KERTÉSZETI LAPOK 9 4. Általában mindennemű manipulációknak az időjá­rástól való függetlenítése, tehát a bársaikor való piacra szállíthatás teljes készsége. Ami már mostan az építmények kivitelét illeti, itt, — noha szerény véleményem szerint —, e célra némi át­alakítással, meglevő szilárd épületek is felhasználhatók, mégis a félsiker elkerülésének érdekében, szigorúan hol­landi és dán káposzta pajták, kiforrott és legjobban bevált típusa mellett kellene megmaradni. Ugyan­ezt teszik a németek is, akik a legkisebb rész­letbe menő pontossággal kopírozzák a hollandi pajtákat, mégis azzal az egy különbséggel, hogy zordabb éghajla­tuk miatt az épületek cca 150 cm-re a földbe sülyesztve kerülnek kivitelre. Messze meghaladná szerény cikkem kereteit, ha a szóbanforgó pajtáknak leírását akarnám adni, de nem is tennék szolgálatot az ügynek, egy ilyen felületes leírás közlésével, hiszen az úgyis csak minden részletre kiter­jedő tervek alapján kerülhet kivitelre. Véleményem szerint az illetékes helyeknek (Kerté­szek Gazdasági Szövetsége, Mezőgazd. Kamarák, stb.) kellene és lehetne, direkte Hollandiából a részletes terve­ket megszerezni,­­ mert ismétlem, hogy félsikerekre és súlyos elked­vtelenedéseket okozó csalódásokra vezetne, ha a tökéletesen bevált és kiforrott típusok helyett maguk „kreálnánk" ilyeneket. Csak ilyen részletes terveknek birtokában lehetne kalkulációkat is eszközölni, amelyek a káposzta téli táro­lásának üzleti lehetőségeit adják, nem kérdem azonban, hogy a speciális építkezéseknek aránylag magas költsé­gei sem ronthatnák le azon nagy nyereség­faktort, ame­lyik a téli értékesítésnek, az őszihez viszonyított óriási ár­különbözetében adva van. (cca . 6—60-ig.) A káposzta­pajták megépítését én szövetkezeti vagy hasonló, a termelők érdekközösségén alapuló megoldással gondolnám el, vagy úgy, hogy azt az egyes káposztatermő vidékek termelői közösen felépítenék és üzembe tartanák, amikoris minden résztvevő, az építéshez való hozzájáru­lása arányában vehetné igénybe a pajtákat, vagy meg lehetne oldani a kérdést úgy is, hogy termelő érdekeltsé­gek, esetleg állami hozzájárulással eszközöljék a beruhá­zásokat és méltányos bérért, amelyet az igénybe vett fé­rőhely arányában, vagy a beraktározott árú súlya szerint lehetne megállapítani, bocsájtsák azokat a termelőknek rendelkezésére. A téli eltartásra alkalmas káposztafélék termelésének megszervezésre, véleményem szerint nem ütközhetik kü­lönösebb nehézségekbe. A legprímább káposztatermő föl­dek adva vannak és van munkáskéz is, csak vállalkozói kedv kell és megfelelő irányítás. A nyers állapotban való téli értékesítésre termelendő káposztánál a motto kb. ez kell legyen. Kis, mindazonál­tal 1 kg.-nál nem könnyebb, kemény fejek! Mert ezt ke­resi a fogyasztó, ez a legalkalmasabb az eltartásra és ez bírja legjobban a szállítással járó hányódosokat. Különös szerencsémnek tartanám, ha e szerény cik­kem kereteiben elmondottakkal a kérdés­ iránt némi ér­deklődést sikerült volna keltenem. Jól tudom, hogy nem országmentő problémáról van szó, biztosan hiszem, hogy nem is újság az, amit elmondottam, de tudom viszont, hogy a kérdés még „megfogva" mindig nincsen, tehát be­szélni arról érdemes és szükséges.

Next