Kertészeti lapok 1932

1932-01-01 / 1. szám

8 KERTÉSZETI LAPOK 1932 január 1 A vértetű legyőzése írta: Budai József. Nagy és örvendetes eseménye van a magyar kerté­szetnek: dr. Jeszenszky Árpád úr telepített Japánból olaszföldre hozott, vértetűt pusztító fürkészdarázs fajtát, mely nálunk tökéletesen meghonosodott (nem behonoso­dott!) és hihetetlen gyorsasággal kezd a szelek szárnyán terjedni, mindenféle, emberi beavatkozás nélkül is. Pár esztendő még és tökéletesen le lesz győzve országunkban az alma­termelésnek egyik legnagyobb ellensége. Dr. Je­szenszky Árpád úr éles szemmel meglátva a fürkészfaj át­telepítésének óriási fontosságát, megelőzve mindenkit, gyorsan és önállóan cselekedett s e cselekedetével örökre beírta nevét a magyar gyümölcsészet történetébe. Néhány évvel ezelőtt történt az áttelepítés, melyet kezdetben mindjárt kétféle veszedelem is fenyegetett. Vé­letlenül kivágták azokat a fákat, melyeknek vértet­es ágaira az első telepítés történt s hozzá az áttelepítést kö­vette a pár év előtt átélt rettenetes hideg tél. Félni lehe­tett, hogy ez a gonosz tél, a nálunk még nem a klimmati­zálódott fürkészeket kipusztítja — mert hiszen más or­szágokban is volt arra eset, hogy hasznos fürkészek át­telepítése nem sikerült. Szerencsére nálunk nem így tör­tént: a fürkészek a hideg telet nemcsak kiállották, de az­után hihetetlen mértékben elszaporodtak és ahol megte­lepedtek, ott, mint egy varázsütésre, a vértetvek egy-ket­tőre elpusztultak. Csak az tudja, hogy mit jelent a vértetű legyőzése, ki mint magam, kezdet óta közelről látta végzetes pusztí­tásukat. Mikor 1896-ban miskolci lakos lettem, sokszor kijártam a közel fekvő diósgyőri vasgyárba, hol Bihari főkertész szorgalma és ügyszeretete földi paradicsomot teremtett. Utca­sorok, ház körül a kis kertek, tele voltak áldás terhétől földre húzott gyönyörű alma- és körtefák­kal. Ma ezekből alig él valami. Csak vastag ágak lefűré­szelt csonkjairól előtörő új hajtásokon látunk gyümölcsöt, melyek egy ideig még küzdenek a vértetűvel, a piros alma pajzstetűvel, de a végzetük már meg van pecsételve: ellen­ségeik erősebbnek bizonyultak, mint a gyümölcsfák. Ott t. i. ahol a jó Istenre bízták a védekezést. Az almafajok, tudvalevőleg, nem egyformán állnak ellen a vértetű pusztításának. Vannak teljesen ellenállók, pl. a Szürke francia renett, Herbert renett, Oelkofeni pe­pin, Northern Spy. Vannak félig ellenállók és egy egész sereg olyan, mely valóságos vértetű fészek, pl. az Arany­pármén és annak minden magivadéka. Az utóbbiakat szin­tén lehet megvédeni a vértetűtől, évenkénti kétszeri den­drinezéssel, csakhogy ez nemcsak munkát, de költséget is jelent. Arra valók a mi kis szövetségeseink, a fürkészek, hogy a munkát helyettünk elvégezzék és a költségektől is megkíméljenek. A föld feletti részeket eddig is megtudtuk dendrine­zéssel védeni a vértetű ellen, de ne­m a gyökereket, melye­ken a vértetű szintén felüti a tanyáját, még­pedig olyan mértékben, hogy e miatt a fa sínlik, sőt ki is pusztulhat. Nemcsak a gyökérnyakon éledik a vértetű, de a gyökér­nyaktól több méter távolságra is, főkép a nyirkos, agyagos talajon, miről földforgatáskor meggyőződtünk. Az ideihez hasonló száraz nyarakon még a kapált föld is mélyen meg­reped s valószínűleg az ilyen repedéseken éri el a kárté­kony rovar a gyökereket. Vájjon a fürkészek majd ide, a föld alá is követik-e a vértetűket, ezt majd csak a jövő dönti el. Az amerikaiak úgy védik meg a gyökereket a tá­madástól, hogy a vértetűnek ellenálló Northern Spyból (melynek természetesen a gyökere is ellenálló) nemes gyökerű csemetéket nevelnek s ezekre oltják a többi ne­mes fajokat. Ezt mi is megtehetjük s ekkor az almafáink föld felett, földalatt egyaránt mentve lesznek a kártékony rovartól; a föld alatt az ellenálló gyökéren támadni nem tudnak, a föld felett majd végeznek velük a fürkésző da­razsak. Tudtommal nincsen egyetlen európai faiskolában se bevezetve az említett amerikai eljárás, t. i. nálunk nem oltják ellenálló nemes gyökerű csemetékre a többi fajtá­kat, hanem vadra és doncinra, mely utóbbi valóságos vér­tetű fészek, de még a vad sem ellenálló. Jó lenne pedig ezt az eljárást nálunk is meghonosítani, főleg agyagos talajú vidékeken; azért elmondom, hogyan lehet az ellen­álló fajokat nemes gyökerűekké tenni s mint ilyeneket gyorsan elszaporítani. A vadra oltott almákat nemes gyökérzetre segíteni könnyű feladat és ez többféle eljárással érhető el. Az első éves oltásokat — mondjuk, a Szürke francia zenettét —, még az első nyáron, mikor a hajtások zöldek, lebuktatjuk. A lehomlított nemes, az oltás felett, a saját fájából gyö­keret ver s ha ez megtörténik (rendesen a második év­ben), akkor kiássuk és a már gyökeres ágakat a vadról levágva, eliskolázzuk. Nyerhetünk nemes gyökerű fákat úgy is, hogy egészen földszint oltjuk a vadat és magasra feld­ötjük a ráoltott vértetűnek ellenálló nemest, akár csak a krumplit. Két évre így is gyökeret ver a nemes, mikoris ősszel a vadjáról levágjuk. A vértetűmentes nemes almát igen egyszerűen gyökérverésre kényszeríthetjük oly mó­don is, hogy arasz hosszúságú hajtások végébe, kis ujjnyi hosszú gyökércsonkokat oltunk s az oltás helyét pamuttal jó szorosan körülkötjük. Ezeket az oltásokat aztán for­dított földbe úgy ültetjük el, hogy egy ággal lyukat szú­runk a fordított földbe s ebbe oly mélyen ültetjük az ol­tást, hogy a nemesből csak 1—2 szem maradjon a föld szí­nén. Két év alatt ez eljárással is gyökeret ver a nemes alma, melyet ott helyben be is olthatunk. Mikor aztán a fácskát átültetés alkalmával kiássuk, ha esetleg az alsó oltás alatt a vadgyökerek még élnének, azokat levágva, csakis a nemes gyökerekkel ültetjük el oltványainkat. Gyökereztetésre első, sőt legelső­sorban a teljesen vérte­tűmentes Szürke francia zenettet ajánlom, mert ez köny­nyen ver gyökeret, rendkívül termékeny finom alma és ha kiültetés után a ráoltott nemes elpusztulna, akkor is biz­tosan kihajt gyökérnyakból és ott helyben egy értékes fát kapunk belőle. Az utóbb leírt eljárással már több mint 100 nemes gyökerű oltványt nyertem a Szürke francia ze­nettből. Ami már most a nemesgyökerű fák gyors és biztos elszaporítását illeti, erre többféle eljárást választhatunk. Szaporíthatjuk ezeket oly módon, ahogyan a birset és doncint szokták : a vastag tőkefejekről előtörő nagyszámú hajtásokat feltöltögetjük s mikor gyökeret vertek, a tő­kéről levagdaljuk és így évről-évre egy sereg csemetét nyerünk. Átültetéskor a ceruza vastagsága és annál vas­tagabb levágott nemes gyökereket nem dobjuk el, de arasz hosszúra kurtítjuk és fordított földbe úgy ültetjük el, hogy a gyökérvég a föld színe fölé kissé kiálljon. A gyökerek tetején 3—5 hajtás nő mindjárt az első évben, melyeket feltöltögetünk s ha meggyökeresedtek a gyö­kérfejről levagdalva róluk ugyanennyi csemetét nyerünk. Ha a nemes gyökerű fák korosabak lesznek, tősarjakat

Next