Buday László: A statisztika munkaköre (Értekezések a Filozófiai és Társadalmi Tudományok Köréből, 2/7., 1923)
A statisztika munkaköre. Ismeretes a statisztika fejlődéstörténetéből az az éles irodalmi harc, mely a XVIII. század végétől a XIX. századnak első harmadáig tartott, s mely a göttingai iskola államisméret a számokat alárendelt jelentőségűnek tartó, s az államélet szóbeli ismertetését kivánó leírás és a tabelláris statisztikusok, az eseményeket konkrét számokkal megrögzíteni kivánó irány között ritka hevességgel folyt. A két fél vitája egy harmadiknak a javára dőlt el, s Quetelet oly határozottsággal jelölte ki a statisztika munkaköréül az ember társas élete törvényszerűségeinek a kutatását, hogy közvetlenül utána ellenkező szó alig hallatszott fél, legfeljebb tovább magyarázó és újra rendszerező. De Quetelet fellépése újabb vitának is elvetette a magvát, olyan vitáét, amely szinte napjainkig is folyik, s amelyben az a felfogás, hogy a statisztika a társasélet törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány, már-már kezdi a rövidebbet húzni. Az utalás a valószínűségekre, a nagy számok törvényének a hangsúlyozása, amely szerint minél nagyobb körét vizsgáljuk a jelenségeknek, annál szembeötőbben kiválik azok törvényszerűsége, s annál inkább homályban marad az, ami esetleges és egyéni: a kutatók egy részét ennek az érdekes s új vizsgálati módszernek a továbbelemzésére csábította. A módszert nemcsak továbbfejlesztették és javították, hanem észrevették annak igen használható voltát egyéb tudományos kutatásnál is. A társadalmi élet törvényeinek kibogozása nem haladt oly gyors ütemben és nem is nyújtott annyi újabb tanulságot, mint ahogy fejlődött a statisztikai módszer alkalmazásának a területe. Észrevették, hogy a természet világában sem alakulnak a jelenségek oly azonos sémára, hogy egy-két esetnek a megfigyelése már az