Esztétikai Szemle 7. (1941)

1941 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Wälder Gyula: A történelmi stílusok érvényesülése a modern építészetben

A történelmi stílusok érvényesülése a modern építészetben Írta : Wälder Gyula Az építészet téralkotó művészet, tereket, úgyneve­zett belső tereket alkot, melyek az élet szükségleteinek kielégítésére az emberek, élőlények hajlékául, intézmé­nyek és üzemek elhelyezésének céljára szolgálnak. Ezek a terek különböző anyagokból előállított különböző szer­kezetek: falak, mennyezetek, tetők felhasználásával ké­szülnek, így választódik el a belső tér a külvilágtól és alkot magának egy lezárt egységet, egy tömeget, mely, tömeg adja az épületet. Az épület lehet kitűnően megszerkesztve, a terek használhatósága szempontjából praktikusan megépítve, de ezek a tulajdonságai nem biztosítják azt, hogy az il­lető épület egyúttal építőművészi alkotás legyen. A mű­alkotás létesítéséhez nemcsak mérnöki tudásra van szük­ség, kell ahhoz építészi tudás, akarás, főleg pedig tehet­ség és alakító képesség. Napjainkban találkozunk olyan felfogással, amely a szerkezet egyedü­lvalóságára esküszik és a feltétlenül szükséges szerkezethez való minden adalékot, díszítést, kiegészítést és járulékot kárhoztat. Nem tagadom, lehet nyersanyagokból és szerkeze­tekből is művészi alkotást létrehozni, ha az építész a szerkezeteket a szép és tetszetős arányok, az építészi rhyzmus szolgálatába állítja, ha az épületet esztétikai tö­rekvéssel, művészi akarással megszervezi, de nem lá­tok értelmetlenséget abban, ha megjelenésükben nem tetszetős, alacsonyabb rendű anyagokat és szerkezete­ket, tetszetős, nemesebb anyagokkal burkol, romlandóbb anyagokat tartósabb anyagokkal föd be és védi azokat az időjárás viszontagságaitól. Sőt mint építésznek az a meggyőződésem, hogy ez a helyes eljárás s ez a dolgok rendje. Ugyancsak helyesnek tartom azt, hogy ez a külső alakítás úgy történjen, hogy az a belső szerkezetet ne, homályosítsa el, hogy ez az alakítás ne hamisítás, ha-

Next