Magyar Shakespeare-tár 3. (1910)

1910 / 1. szám - Értekezések - Ferenczi Zoltán: Shakespeare és Petőfi

SHAKESPEARE ÉS PETŐFI. Felolvastatott az 1909 márcz. 7-én tartott Shakespeare-matinén. S Petőfi 1839 febr. 15-ikén, tehát alig hogy betölte életé­nek tizenhatodik évét, odahagyja Selmeczet, hol a VI. közép­­osztály első felét a magyar történelemből rossz eredménynyel (szekunda) végezte és apja ezért, továbbá azért, mert az át­utazó német vándortársaság előadásait látogatta s e miatt az iskolát elhanyagolta, kezét levette róla. Ismeretes, hogy a fiatal és lázadó kedélyű ifjú már Aszódon szabadsága korlátjának tartotta az iskolát s ezért 1838 tavaszán már ott színészekhez akart csatlakozni. (Első esküm.) Most tehát annál nagyobb elhatározással ragadja meg az eltávozhatás alkalmát, minthogy családi tekintetek nem gátolják többé. Körülbelül két heti vándorlás után Pestre jött s miután itt apjától, kivel véletlenül talál­kozott, főkép félelmében megszökött, beállt statisztának a Nemzeti Színházhoz márczius 10-ike tájt. Itt töltött Hónai álnév alatt ez alkalommal kerek két hónapot. Ebben, a mint a költő Selmeczet odahagyva Pestre jön, valamint abban, a mint Shakespeare 1585-ben Stratfordból Londonba megy és a­mint mind a ketten habozás nélkül a színészethez csatlakoznak, ha nem is az eltávozás vagy mene­külés okában, de eredményében feltűnő a hasonlat. Oly této­vázás nélkül csatlakoznak mindketten színészekhez, hogy ezt másnak, mint előre kitűzött czéljuknak nem tekinthetjük. És ez kétségtelenül mindkettőnek egyenes czélja volt. Sőt világos az is, hogy Petőfit határozottan maga a Shakespeare példája vonzotta, a kivel vagy a kinek pályájá­val, sőt pár művével is, már 12 —13 éves korában megismer­kedett. Magyar Shakespeare-Tár. HI. köt. i. fűz.1

Next