Magyar Shakespeare-tár 4. (1911)

1911 / 1. szám - Értekezések - Hevesi Sándor: Shakespeare egy vígjátékáról

SHAKESPEARE EGY VÍGJÁTÉKÁRÓL. (Felolvastatott 1910 februárius 27-dikén.) «Sok hűhó semmiért» ! — Nem úgy hangzik-e ez a czím, mint egy egészséges, jóízű kaczaj ? Shakespearenek volt egy napfényes, nevető korszaka, a­mikor mindenben gyönyörködött és nem sajnált semmit, a­mikor a súlyos életet könnyű játék­nak érezte s farsangi örömében átugratott a valóság korlátain. «Annyi bizonyos, hogy maga víg órában jött a világra», mondja a «Sok hűhó semmiért»-ben a herczeg Beatricenak. «Oh, de­hogy, fenség, az anyám jajgatott, de volt az égen egy csillag, az tánczolt és én éppen akkor jöttem a világra.» Shakespeare­­nek három vígjátéka: A Sok hűhó semmiért, A­mit akartok, A­hogy tetszik, ilyen tánczoló csillag alatt született, azért is mind a három csupa ritmus és ragyogás. Szeszélyes, dallamos czímük is elárulja, hogy nem ereszkednek le vastag gyökerek­kel a valóság talajába, a törzsük is vékony és finom, s szinte összeroppan, mert nem bírja hordani virágos terhét. Ebben a három vígjátékában elevenül életre Shakespeare boldogságos korszakának három grácziája: a mókás Beatrice, a mosolygó Rozalinda, a mélázó Viola, a három leány, édes testvérek, talán ikrek is, olyan hasonlatosak és mégis olyan különbözők. Pár évvel előbb, a Szentivánéji álomban, Shakespeare Theseusa azt mondja a lakomarendezőnek, hogy a mélábút űzze a halotti házhoz, sáppadt alakja nem közéjük való. Ezt a melankóliát tulajdonképpen csak nagy betűvel volna szabad leírni. Ez a sáppadt asszony, a­hogy Shakespeare leírja, min­dennapos vendég volt akkoriban az úri házaknál. Shakespeare­­nek hány alakja van, a­kinek az egész jellemét azzal állítja be, hogy melankolikusnak nevezi. Ez olyan betegség volt ak­koriban, mint ma az idegesség, vagy a spleen, csakhogy a 19-ik századnak nem akadt Dürerje, a­ki megörökítette. Magyar Shakespeare-Tár, IV. köt. 1. füz. 1

Next