Magyar Shakespeare-tár 4. (1911)
1911 / 1. szám - Értekezések - Hevesi Sándor: Shakespeare egy vígjátékáról
SHAKESPEARE EGY VÍGJÁTÉKÁRÓL. (Felolvastatott 1910 februárius 27-dikén.) «Sok hűhó semmiért» ! — Nem úgy hangzik-e ez a czím, mint egy egészséges, jóízű kaczaj ? Shakespearenek volt egy napfényes, nevető korszaka, amikor mindenben gyönyörködött és nem sajnált semmit, amikor a súlyos életet könnyű játéknak érezte s farsangi örömében átugratott a valóság korlátain. «Annyi bizonyos, hogy maga víg órában jött a világra», mondja a «Sok hűhó semmiért»-ben a herczeg Beatricenak. «Oh, dehogy, fenség, az anyám jajgatott, de volt az égen egy csillag, az tánczolt és én éppen akkor jöttem a világra.» Shakespearenek három vígjátéka: A Sok hűhó semmiért, Amit akartok, Ahogy tetszik, ilyen tánczoló csillag alatt született, azért is mind a három csupa ritmus és ragyogás. Szeszélyes, dallamos czímük is elárulja, hogy nem ereszkednek le vastag gyökerekkel a valóság talajába, a törzsük is vékony és finom, s szinte összeroppan, mert nem bírja hordani virágos terhét. Ebben a három vígjátékában elevenül életre Shakespeare boldogságos korszakának három grácziája: a mókás Beatrice, a mosolygó Rozalinda, a mélázó Viola, a három leány, édes testvérek, talán ikrek is, olyan hasonlatosak és mégis olyan különbözők. Pár évvel előbb, a Szentivánéji álomban, Shakespeare Theseusa azt mondja a lakomarendezőnek, hogy a mélábút űzze a halotti házhoz, sáppadt alakja nem közéjük való. Ezt a melankóliát tulajdonképpen csak nagy betűvel volna szabad leírni. Ez a sáppadt asszony, ahogy Shakespeare leírja, mindennapos vendég volt akkoriban az úri házaknál. Shakespearenek hány alakja van, akinek az egész jellemét azzal állítja be, hogy melankolikusnak nevezi. Ez olyan betegség volt akkoriban, mint ma az idegesség, vagy a spleen, csakhogy a 19-ik századnak nem akadt Dürerje, aki megörökítette. Magyar Shakespeare-Tár, IV. köt. 1. füz. 1