A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 5. KÖTET (1952)
5. kötet / 1-2. szám - TÁRCZY-HORNOCH ANTAL: A kényszerközpontosítás egy szabatos megoldása
továbbá : A KÉNYSZERKÖZPONTOSÍTÁS EGY SZABATOS MEGOLDÁSA TÁRCZY-HORNOCH ANTAL akadémikus I. Szögméréseknél rövid irányzási hosszak esetében az úgynevezett külpontossági hibák tudvalevőleg a pontos szögmérésnek legnagyobb ellenségei. Ezek pedig akkor keletkeznek, ha sokszögeléseknél a műszercsere alkalmával a teodolit állótengelye nem kerül pontosan a megirányzott pont vízszintes vetületébe (a teodolit külpontossági hibája) vagy visszafelé nem ugyanazt a vízszintes vetületi pontot irányozzuk meg, amelyben a teodolit állott (a megirányzás külpontossági hibája). Ezeknek a külpontossági hibáknak a káros hatását a szögmérésre szemléltetően mutatja a következő kis vizsgálat. Legyen a megmérendő szög az 1. ábra szerint ABC kép, s tételezzük fel ezt közel 180°-nak (amint ez a nyújtott sokszögvonalak esetének valóban meg is felel), akkor ha a teodolittal e külpontossági hibával terhelten ß'-ben állunk fel, itt a ß' hibás szöget mérjük. Legyen az e külpontossági hiba az egyszerűség kedvéért merőleges AB, dA és BC , dB-re. Ebben az esetben az 1. ábra szerint : Ha e-t 1 mm-nek, a vízszintes vetületi hosszakat jelentő dA + dB-1 10 m-nek vesszük, akkor a fentiekből : eA +eB ± 41,2", amely érték többszörösen nagyobb, mint a korszerű műszereknél előforduló leolvasási pontatlanság. Igaz, hogy e általában nem lesz merőleges a B szög két szárára , ezzel szemben azonban A-ban és C-ben még a megirányzás külpontossági hibáját is tekintetbe kell vennünk. Ha e-t, mint középhibát tetszőleges irányúnak tételezzük fel, akkor a teodolit keletkező külpontossági hibája p =ß--r(eZ + eß"V (2) 1 VI. Osztályközlemény V/1—2.