A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 5. KÖTET (1952)
5. kötet / 1-2. szám - TÁRCZY-HORNOCH ANTAL: A kényszerközpontosítás egy szabatos megoldása
TaRCZY-HORNOCH ANTAL III. mint [xp t középhiba —igaz —a fentinek y^-edére csökken (v. ö. [1, 43. old.]). Ehhez járul azonban a 2. ábra szerint a megirányzott pontok /tipp külpontossági hibája : A kettő összetevődéséből kapjuk ß teljes külpontossági középhibáját, /x^-t . A földalatti mérések korlátozott helyviszonyai mellett azonban adott esetekben a sokszögoldalaknak 10 m-nél jóval kisebb vízszintes vetületével kell számolnunk, s ez pl. a budapesti földalatti vasútnál néha 2 m-nél is kisebbnek adódik. Ilyen esetekben tehát ez a külpontossági szögközéphiba a 200"-et is megközelíti. Ez pedig egymagában 1 km távolságra 1 m-es elcsavarodási középhibát okoz, amelynek a háromszorosával, mint maximális hibával még számolnunk kell. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy földalatti méréseknél — de sűrűn beépített városok mérésénél is — nem elegendő az egy másodperc nagyságrendű leolvasási és megirányzási hibával rendelkező teodolit, hanem még oly szerkezeti megoldásokról is kell gondoskodnunk, amelyek a külpontossági hibák hatását ugyanerre a nagyságrendre csökkentik. Ez pedig azt jelenti, hogy a szóbanforgó esetekben a teodolit állótengelyének és a megirányzott pontnak vízszintesvetületi egybeesését 0,1 mm-nél jóval nagyobb pontossággal kell biztosítanunk. Ezen a követelményen mit sem változtat az, hogy bár a külpontossági hibák τ 3‹ Ъ.±2«'7 75- e v2 e t: da в dg i с 1. ábra м я=±е'4' v^0= ±V3 p d d d és ez e = ju,e = 1 mm, d=10 m mellett még így is ±35"-et ad. а' с' a w 91 6 p Ge-ae A dA ν dB С 2. ábra (5)