Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből 5. szám (1988. szeptember)
Kassai Ilona: A rövid/hosszú szembenállás kialakulása felé: az egyszavas korszak időzítési mintái
KASSAI ILONA A RÖVID/HOSSZÚ SZEMBENÁLLÁS KIALAKULÁSA FELÉ: AZ EGYSZAVAS KORSZAK Az MTA Nyelvtudományi Intézete 1250 Budapest, Szentháromság utca 2. A magyar gyermeknyelvi szakirodalom jelzései szerint a rövid és a hosszú beszédhangok kialakulása és a felnőttnyelv kívánalmai szerinti megvalósítása meglehetősen késői fejlemény. A jelen közlemény — egy longitudinális vizsgálat részeként — 101 közlésként és 31 játékos hangadásként elhangzott spontán megnyilatkozás műszeres elemzése alapján számol be a nyelvelsajátítás korai szakaszának, az ún. egyszavas mondatok korszakának időzítési jelenségeiről. Megállapítja, hogy (1) időtartamuk alapján a magánhangzók még nemigen különülnek el a rövidség—hosszúság szerint. Az adatok azt a hipotézist engedik meg, hogy a szembenállás kialakulása és normatív használata a rövid magánhangzók időtartamának csökkenése útján fog bekövetkezni; (2) a magánhangzók időtartama még nem függ sem a hangsorban elfoglalt helytől, sem a hangsor terjedelmétől; (3) az ejtési variabilitás mértéke a 300 %-ot is elérheti; (4) nem-neutrális ejtésben az időtartamok — akárcsak a felnőtt nyelvben — háromszor-négyszer hosszabbak, mint neutrális ejtésben; (5) a rövid/hosszú arány értéke nagyobb a másodlagos hosszúság alapján létrejött szembenállásokban, mint az elsődleges hosszúság alapján létrejött szembenállásokban; (6) a játékos megnyilatkozások időtartamviszonyai szélesebb határértékek között és változatosabban alakulnak, mint a kommunikatív célú megnyilatkozásokban. Az elemzésből az a következtetés adódik, hogy az egyszavas korszakban a nyelvi események megfelelő időzítésének nem annyira fiziológiai (produkciós és percepciós).