A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (3. kötet, 1-2. szám)

Trencsényi-Waldapfel Imre: Az irodalmi nyelv és forma kérdései Sztálin nyelvtudományi munkáinak megvilágításában

TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE AZ IRODALMI NYELV ÉS FORMA KÉRDÉSEI SZTÁLIN NYELVTUDOMÁNYI MUNKÁINAK MEGVILÁGÍTÁSÁBAN Előadás a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály 1952 február 25-én tartott ülésén Még 1949-ben tettem kísérletet arra, hogy I. V. Sztálinnak a nyelvre, a nemzet négy fő ismérvére s a szocializmus kultúrájában .szocialista tarta­lom a nemzeti forma dialektikus összefüggésére vonatkozó alapvető tanítá­saiból, valamint e tanításokat megvalósító néhány kiemelkedő szovjet költői alkotásból bizonyos következtetéseket vonjak le a költészetre általában. Akkor így összegeztem megfigyeléseimet : »Az irodalom tartalma nem lehet más, mint ami a népet, a haladó irodalom osztatlan közönségét, és az írókat, mint a nép küzdelmeinek közvetlen részeseit áthatja, s ez az eszme, a szocia­lizmus eszméje, nem ismer nyelvhatárt, nemzetenként különböző célkitű­zéseket. A forma viszont — kezdve a nemzeti nyelven — azoknak a kifejező eszközöknek az összessége, amelyek a nemzetben, mint 'az emberek történelmi­leg kialakult tartós közösségében' történelmileg kialakultak. Az irodalmi forma jelenti a szavak egy-egy nyelvre jellemző asszociatív tartalmát, a szóképek és szólások felidéző erejét, a ritmikának az élő beszéd jellegzetes hanglejtéséből következő lehetőségeit, a nép emlékezetének egész sor hagyományát, amelye­ket az anyanyelv — maga is történeti fejlődmény — őriz ,és tesz az anyanyelv meghittségével meghitté és behízelgővé.«­ Tisztában voltam vele — s bár tanulmányom annak idején csupán egy vidéki folyóirat szerény keretei között került nyilvánosságra, jóakaratú figyelmeztetésekben sem volt hiány ez irányban­­•-, hogy fejtegetéseim ellentétben álltak Marr »új tanításával«, melyet éppen akkoriban a nyelvészek egy csoportja nálunk is egyedülálló tekintéllyel iparkodott felruházni. Ilyen előzmények magyarázzák valamennyire, hogy amikor mintegy fél évvel később a Pravda hasábjain a szovjet nyelvtudományi vita megindult, s főleg, amikor e vita során a tudomány lángelméjének alkotó biztonságával a nagy Sztálin perdöntő állásfoglalása elhangzott, hovatovább időszerűnek éreztem, hogy szélesebb körű nyilvánosság előtt is felvessem az irodalom nemzeti formájának a kérdéseit, továbbra is és most már a sztálini geniális meghatározások által biztosított nagyobb terminológiai határozottsággal hozva összefüggésbe a nemzeti formát az egy osztályhoz és a társadalmi fej­lődés egyetlen szakaszához sem kötött nemzeti nyelvvel. Hiba volt azonban,­ ­ Sztálin és a költészet. Tiszatáj, 1949. 220—240.1. és A Tiszatáj füzetei, 34.­ ­ I. Osztályközlemény III/1—2.

Next