A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (24. kötet, 1-4. szám)

Búcsú Kodály Zoltán akadémikustól

416 ÉVFORDULÓK — MEGEMLÉKEZÉSEK 416 Életművének ezt a részét kiváltképpen az új Magyarország esztendeiben, szocialista rendünk segítségével teljesíthette ki. Kodály harca a zenei műveltség színvonalának emeléséért kétségkívül egyike a legnemesebb célokért folytatott küzdelmeknek a XX. századi magyar művelődéstörténetben. Felismerte a magyar zenei élet hiányosságait és a közönségre — elsősorban a jövő közönségére, az ifjúságra — fordította figyel­mét. Hozzáfogott az óvodai és iskolai énektanítás megreformálásához. Mint mondotta: „Ez­­nem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés." A kórusmozgalom felkarolásával kiterjesztette tevékenységét a felnőttekre is, hogy a zene valóban mindenkié legyen. Kodály Zoltán élete, egész munkássága a hazaszeretet példája. A népe iránti szeretet és az értékőrzés nemes szándéka vezette, amikor föltárta és az egész nemzet élő kincsévé tette a magyar zene feledésbe merülő emlékeit. Ez hatotta át nyelvművelői tevékenységét, ez tükröződött abban is, hogy nem volt olyan kis községe az országnak, ahová el ne ment volna, ha egy-egy iskola, művelődési ház felülavatására vagy új kórusok bemutatkozására hív­ták. Az ő hazaszeretete nem elzárkózást, korlátokat jelentett, de kitárulkozást és befogadást. Megtanulta a szomszéd népek nyelvét is, hogy jobban értse őket, kutatta zenéjük titkait, közös kincseket tárt fel és ezzel valamennyiünket gazdagított. Mi adhatott erőt és biztos iránymutatást hatalmas művén való szakadat­lan tevékenykedéséhez? Bartók válaszolt erre: ,, . . . Kodály rendíthetetlen hite és bizalma népének építő erejében és jövőjében." Ennek a jövőnek Kodály cselekvő formálójává vált a felszabadult hazában. Az éneklő Magyarország kodályi eszméjének valóraváltásával nem csupán műveltebbé, hanem boldo­gabbá is akarta tenni a nemzeti és kulturális felemelkedés új útjaira tért magyar népet. Kodály Zoltán életműve lezárult, de művének élete folytatódik. Kibonta­koztatásán, beteljesítésén a magyar zeneművészet, zenetudomány és pedagógia, kulturális életünk minden munkásának kell majd fáradoznia. A reá való emlékezés egyetlen méltó módja, ha sohasem feledjük, mivel ajándékozott meg bennünket és azon munkálkodunk, hogy az általa oly magasra tűzött célokat elérjük. A magyar művelődésügyi kormányzat nevében ígérjük, hogy hűségesen őrizzük ezt az életművet, hogy nemes törekvéseit szocialista rendszerünk erejével továbbra is támogatjuk. Tisztelettel, szeretettel adózunk emlékének. Ilku Pál : Búcsúzom Kodály Zoltántól, az akadémikustól, kedves barátunktól, a Magyar Tudományos Akadémia, a tudományos élet minden dolgozója nevében. Nagy űr marad utána körünkben, hiszen hosszú évtizedeken át soki­rányú tevékeny részt vállalt Akadémiánk életében. Nem csupán a Zenetudo­mányi Bizottság s a szívéhez oly közelálló Népzene Kutató Csoport munkáját irányította megalakulásától élete végéig, hanem a Nyelvművelő Bizottságban is közreműködött 1943 óta. 27* MTA I. Oszt. Közl. 24. 1967.

Next