A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (24. kötet, 1-4. szám)
Búcsú Kodály Zoltán akadémikustól
416 ÉVFORDULÓK — MEGEMLÉKEZÉSEK 416 Életművének ezt a részét kiváltképpen az új Magyarország esztendeiben, szocialista rendünk segítségével teljesíthette ki. Kodály harca a zenei műveltség színvonalának emeléséért kétségkívül egyike a legnemesebb célokért folytatott küzdelmeknek a XX. századi magyar művelődéstörténetben. Felismerte a magyar zenei élet hiányosságait és a közönségre — elsősorban a jövő közönségére, az ifjúságra — fordította figyelmét. Hozzáfogott az óvodai és iskolai énektanítás megreformálásához. Mint mondotta: „Eznem mellékes kis pedagógiai kérdés, hanem országépítés." A kórusmozgalom felkarolásával kiterjesztette tevékenységét a felnőttekre is, hogy a zene valóban mindenkié legyen. Kodály Zoltán élete, egész munkássága a hazaszeretet példája. A népe iránti szeretet és az értékőrzés nemes szándéka vezette, amikor föltárta és az egész nemzet élő kincsévé tette a magyar zene feledésbe merülő emlékeit. Ez hatotta át nyelvművelői tevékenységét, ez tükröződött abban is, hogy nem volt olyan kis községe az országnak, ahová el ne ment volna, ha egy-egy iskola, művelődési ház felülavatására vagy új kórusok bemutatkozására hívták. Az ő hazaszeretete nem elzárkózást, korlátokat jelentett, de kitárulkozást és befogadást. Megtanulta a szomszéd népek nyelvét is, hogy jobban értse őket, kutatta zenéjük titkait, közös kincseket tárt fel és ezzel valamennyiünket gazdagított. Mi adhatott erőt és biztos iránymutatást hatalmas művén való szakadatlan tevékenykedéséhez? Bartók válaszolt erre: ,, . . . Kodály rendíthetetlen hite és bizalma népének építő erejében és jövőjében." Ennek a jövőnek Kodály cselekvő formálójává vált a felszabadult hazában. Az éneklő Magyarország kodályi eszméjének valóraváltásával nem csupán műveltebbé, hanem boldogabbá is akarta tenni a nemzeti és kulturális felemelkedés új útjaira tért magyar népet. Kodály Zoltán életműve lezárult, de művének élete folytatódik. Kibontakoztatásán, beteljesítésén a magyar zeneművészet, zenetudomány és pedagógia, kulturális életünk minden munkásának kell majd fáradoznia. A reá való emlékezés egyetlen méltó módja, ha sohasem feledjük, mivel ajándékozott meg bennünket és azon munkálkodunk, hogy az általa oly magasra tűzött célokat elérjük. A magyar művelődésügyi kormányzat nevében ígérjük, hogy hűségesen őrizzük ezt az életművet, hogy nemes törekvéseit szocialista rendszerünk erejével továbbra is támogatjuk. Tisztelettel, szeretettel adózunk emlékének. Ilku Pál : Búcsúzom Kodály Zoltántól, az akadémikustól, kedves barátunktól, a Magyar Tudományos Akadémia, a tudományos élet minden dolgozója nevében. Nagy űr marad utána körünkben, hiszen hosszú évtizedeken át sokirányú tevékeny részt vállalt Akadémiánk életében. Nem csupán a Zenetudományi Bizottság s a szívéhez oly közelálló Népzene Kutató Csoport munkáját irányította megalakulásától élete végéig, hanem a Nyelvművelő Bizottságban is közreműködött 1943 óta. 27* MTA I. Oszt. Közl. 24. 1967.