A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (26. kötet, 1-4. szám)
A Kodály-emlékülés anyagából (1967. december 13-15.) - Rajeczky Benjamin: Kodály Zoltán nyomában
A KODÁLY-EMLÉKÜLÉS ANYAGÁBÓL RAJECZKY BENJAMIN KODÁLY ZOLTÁN NYOMÁBAN* Immár negyedik alkalommal hívjuk meg a magyar népzenekutatás barátait, hogy beszámoljunk eredményeinkről, és ismertessük terveinket. Nagy bánatunkra, éppen Kodály Zoltán nyolcvanötödik születésnapja előtt, ez az első alkalom, hogy Mesterünk és hűséges munkatársa, Járdányi Pál nélkül állunk a nyilvánosság elé. Ilyenkor mindenki messzebbre néz; a Népzenekutató Csoport munkáját is most illik összevetni Kodály művével. Felfedezés, feldolgozás, felmérés és tervezés egysége: ez az a négyesfonatú kábel, mely Kodály tudományos munkájának szilárd, de mindig rugalmas tartását adta. Mintha túlságosan aszkéta lett volna ahhoz, hogy élvezze egy hipotézis mindent megvilágosító és megmagyarázó erejét. Rá annyira jellemző első dolgozatai az alapgondolat kibuggyanása után váratlan hamarsággal konkrét feladatokba torkollottak, megfigyelései, megállapításai a problémák sorára figyelmeztettek. Legnagyobb összefoglaló művében, A magyar népzenében sem tagadta meg ezt a hajlamot: egy háromoldalas Bevezetőben szinte érezhető örömmel sorolja fel mindazt, amit még nem tudunk, ami még több generáció szívós munkáját követeli. A problémák tömege a magyar népzene súlyának egyik bizonyítéka. Ma a hegycsúcsokra kívánkozók zöme drótkötélpályán viteti magát odáig, ahol már sétálva élvezheti a folyton változó kilátást. Kodály a régi hegymászófajtából való volt. Vállalta az erdőövezet sűrű labirintusait és a végnélküli, kilátástalan, meredek kapaszkodás monoton munkáját; tudta, hogy azután jön az igazi neheze: a helyesen megválasztott ösvény, a mindig tudatosabb lépések egyensúlyjátéka havon, jégen és sziklán. És ami a csúcson elébe tárult, az a feladatok légiója is volt: csupa meghódítani való, nemcsak puszta kilátás. Tegyük hozzá: élete végén eljutott a nagy hegyi vezetők aszkéta szintjére: félreállt, hogy a mögötte levők lépjenek először a csúcsra, de még akkor is biztosította minden mozdulatukat. A Népzenekutató Csoport minden tagja boldog, hogy ilyen vezetővel, ezt az utat járhatta. Az már egyenként rajtunk múlik, hogy önzetlen öregségét mennyire érjük utol. * 1967. december 13—16. Bevezető előadás: MTA I. Oszt. Közi. 26. 1969