A Magyar Munkásmozgalmi Intézet Értesítője, 1955. május (1. évfolyam, 2. szám)
1955 / 2. szám - Aranyossi Magda: „Mi sem lehetünk se gyávábbak, se gyengébbek moszkvai testvéreinknél” (Az 1905-ös orosz forradalom hatása a magyarországi munkásnőmozgalomra)
ségű Magyarországon, Szabadkán és Tolnán, szabónőcsoport Lugoson, háztartási alkalmazottak asztaltársasága Déván és munkásnőegyesület Medgyesegyházán. 1905 április 24-re a Nőmunkás Egyesület országos nőmunkásértekezletet hívott össze Budapestre. Az értekezleten képviseltették magukat a grafikai, a nyomdászszakszervezetbe tömörült nők, a dohánygyári munkásnők, a szervezkedő háztartási alkalmazottak, a varrónők, a szabónők, a vásári szabónők, a könyvkötőnők szervezete, a kecskeméti, medgyesegyházi és újpesti nőcsoportok, a „Jövő” munkásképző egylet nőtagjai, az osztrák nők mozgalma stb. Az értekezleten megrázó módon bontakozott ki a magyar proletárnő szenvedése, nyomora, elnyomottsága. A hosszú munkaidő, a férfimunkások bérénél is 20—25°/o-kal hitványabb bérek, a rossz bánásmód, beleértve a munkásnők és földmunkásnők verését; a lakbéruzsora, amely nyomorlakásokért, szállásnak sem nevezhető adókért a munkáscsalád negyed vagy fél fizetését szedte el, élelmezésre alig, ruházkodásra még annál is kevesebbet hagyva, mind szóba kerültek a nőmunkásértekezleten és a különböző nőgyűléseken. A gyári munkásnők munkaideje 12—14 óra volt, heti keresete 6—8 korona. — A kereskedelmi nőalkalmazottak fizetése havi 20—100 korona között mozgott. — A nyomdászszervezethez tartozó nők hetenként átlag 9 koronát kerestek. — A könyvkötőnők munkaidejét átlag 9 órában állapították meg, de e szakmában rendszeres volt a fizetetlen túlórázás és a hosszú munkaidőre ösztönző darabszám-munka. A munkaviszonyok olyanok voltak, hogy a munkásnők tíz százaléka tüdőbajt kapott. A heti kereset 7—11 korona között mozgott. A fehérvarrónők szűk és zsúfolt munkatermekben napi 12—16 órát dolgoztak egyhuzamban. — A papírszipka készítőnők munkabérét lenyomták. Míg a századfordulón ezer hüvely után 74 fillért kaptak, 1905- ben 52—56 fillért, de sok helyen csak 20 fillért. A legügyesebb, tíz-tizenhat éves gyakorlattal bíró munkásnő sem tudott naponta 2000-nél több hüvelyt elkészíteni. — A vásári szabónők reggel hat órától este 8-ig dolgoztak, de darabszám szerint fizették őket. Egy nadrágért 8 fillért, egy mellényért 10 fillért, egy szövetnadrág megvarrásáért 14 fillért kaptak. — A szabónők tanulási idő címén két-három évig kénytelenek voltak ingyen dolgozni. Ez idő alatt, majdnem két éven át — házimunkával, moso 2 Nőmunkás, 1905. május 7. 1* — 1/3 s 3