Reform, 1848. április-augusztus (1. évfolyam, 1-31. szám)

1848-04-06 / 1. szám

— 2 — és a legjobb sikerbeni hitünk erősitend és bá­­torítand, hogy a haza’ javáérti küzdelemben el ne csüggedjünk, hanem annak érdekeit e lapok által politikai és szépirodalmi tekintet­ben képviseljük és előmozdítsuk. Ez hitvallásunk a szabadság, egyenlőség és testvériség’ nevében. Amen. A SZERKESZTŐK. A szabadság’ első jele: türelem. Pest, aprít’ 2. 1848. E szavakat az ünnepelt Nyári monda, egyike a márcziusi napok’ legcsüggedetlenebb, legmél­tóbb bajnokainak, és igaza s joga volt, midőn e fölebbi szavakat küldé szerte a nagyszámú nép­­gyülésből ezen most már szabad ország’ legé­nek szárnyain. A szabadság’elsőjele: türelem! Magyarok’ nagy Istene! mily messze vol­nánk már ma, ha e szavak háromszáz év­e- 1 - 11 vésve lettek volna a magyar kebelbe! .. Semmi sem sérti inkább a szabadságot, semmi sem dolgozik inkább kezére a rabszolgaság’ ko­vácsainak, mint a türetlenség. A türetlenség’kíséretében mindig irigység, hiú­ság jár fegyverhordóul, és hol a boldogság’ezen ördögei megjelennek — onnan fut a szabadság, gyászba öltözik, és anarchia, zsarnokság és ab­­solutismus foglalja el helyét. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy min­den véleményt, minden eszmét pártolnunk, azo­kat jóknak és a közjóra legüdvesebbeknek tar­tanunk kell. Ez által ismét oly hibába esnénk, mely fiatal, reményzöld szabadságunkat veszé­lyeztethetné. A ,m­i­n­d­e­n­t j­ó­v­á­h­a­g­y­á­s’ hi­bájába. — Eszmék és vélemények közt zsurló­­dásnak lenni kell. Pártoknak nyiltán és szabadon alakulhatniok szükséges. De tűrj­ük át a pár­tokat, és ne ügyekezzünk őket az erőszak’ nyo­mor eszközei, a barbarism­us’ szuronyai, a ter­­rorismus’ kancsukái által leriasztani a nyilvános­ság’ teréről. Ügyekezzünk azokat az eszmék­ győzelmes fegyverével ostromolni. Vég­re is úgyis csak az fog győzni, a­mi valóban jó. Ezeket azon néhány b o s z a n t­ó jelenetek­re vonatkozólag mondjuk, melyek múlt vasár­nap, a szolgaságon vett fényes gyüzedelmünk­­nek a dicsőségére épen nem váltak. Néhány nyárspolgár azok közöl, kik még nem szoktak meg másoknak is véleményt engedni, mert lomha hasukat veregetve egypár forintocs­­kával dicsekedhetnek, bátorkodott az egykori nemesség és lelkesült fiatalság’ dicső gyözedel­­meit hamar elfeledni, s amazok közöl némelye­ket megsérteni. Ezen filiszterek oly tűzbe jöttek, mintha néhány magasztosdi, kik mezükre vörös szalagot kötöttek, a házakat fejükre akarná gyújtani, és a legmerészebb gyalázó szavakkal, sőt tettleges bántalmakkal is illetének oly férfia­kat, kik a márcziusi napokban talán leginkább kitünteték magukat, s kik még m­a is készek a szabadságért vérüket ontani. Kedves polgártársak! Ne feledjétek el soha, ki adta az első impulzust nagy mozgal­mainkra. Ne feledjétek soha nemességünk’nagy­lelkűségét — ezt én kiáltom füleitekbe, én en­­gesztelhetlen ellensége, nyílt ostromlója minden szabadalmak, minden esetleges előjogozásoknak, — ne feledjétek, hogy a nemesség önkényt fosztá meg magát jogaitól, hogy azok’ legnagyobb részét, saját maga kárával, rátok ruházza, — és ne feledjétek el soha a lán­goló, lelkesült, nemes és nagylelkű ifjúsá­got, melyet gyűlöltök, mert érettebb, művel­tebb , türékenyebb lévén mint ti, a zsidót is testvérileg fogadá, melyet ti gyaláztok, eladó s megvesztegethetőnek neveztek, mert a műveltség­ azon magasságára föle­melkedni nem tudtok, melyen a testvériség és szabadság melletti valódi, szeplőtelen érzelmek­ben minden hitkülönbség elenyészik. — Ne fe­ledjétek e hon’ fiainak e két osztályát, és ne sértsétek őket többé — sem szóval, sem vak­merő gunynyal — különben képes leszek néhá­nyat közöletek megnevezni, hogy e derék em­berkéket a nyilvános utálat és minden becsüle­tes ember’ megvetésének vessem tárgyául. A ki mást nem tűr, maga se türessék. Ez azoknak legyen mondva, kik a vörös sza­lagban talán csak alkalmat kerestek botránytá­masztásra, hogy a szunyadó absolutismusnak o­­kot adjanak fölébredni — lábra állni s a régi kínerokat újra ránk verni!

Next