Széphalom 11. (2001)
KAZINCZY ÉS KORA - Kazinczy Ferenc: Goffréd vagy A felszabadított Jeruzsálem
SZÉPHALOM 11. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2001. KAZINCZY ÉS KORA KAZINCZY FERENC Goffréd, vagy A felszabadított Jeruzsálem A kiadatlan kéziratot HAUSNER GÁBOR átírása nyomán sajtó alá rendezte CSÜLLÖG EDINA és RIBIÁNSZKY ORSOLYA. Első Ének: Szent hadat énekelek, ésazt» a' Vezért ›a › ki az Idvezítő' sírját a' hit et lenek' kezéből kiszabadította. Nehéz munkába került neki a' viadal, és hogy ellenségeit öszvetiporhassa, mind elméjét sokat kelle gyakorlania, mind karját. Híjába fegyverkezének kellene Aziának és Africának számtalan népségei; híjába költ ellene a' pokol, segélve az ég' hatalmai által, győze a' gátlásokon, 's szentelt zászlóji alá gyüjtötte öszve eltévedt társait. O Múza, ki homlokodat nem övezéd körül a' Helicon' hervadó borostyánjaival, de a' kinek fejét, az ég' lakosai közt, halhatatlan fényű csillagok koronázzák; lehellj te mennyei hevet kebelembe, adj énekemnek fennséget, s bocsáss meg, ha munkámban az Igazság olly virágokkal ékesítetik, mellyek neki idegenek. Tudod te, mint fut oda a' világ, hol a' Parnassz' mesés Istenségei játszák varázsjátékaikat, és hogy midőn a' meztelen Valóra a' költés veti bájos leplét, a' legvadabb szivek is megígérve lágyúlnak el. Így nyújtja a' beteg gyermeknek az Orvos, a szereit a mézzel bekent szélű csészében, szereit, 's az, megcsalva a' jóltevő ravaszság által, mohon nyeli a' keserű italt, 's éktet vesz, és egésséget, csalódástágból. Te pedig, nemes-lelkű Alfonzo, ki engemet kikapál az ellenem esküdt Szerencse' verdesései alól; te, ki a' nyeldeső habokból sajkámat nyugalmas révbe vezetted, fogadd kegyesen munkámat, mellyet [58b] neked hálás tisztelettel nyújtok. Lészen eggy nap, oh látom azt közelíteni felénk! midőn a' te dicső tetteidet is fogja magasztalhatni énekem. Mert, ha visszatérendő azon a' népekhez, mellyek Jézust imádják, a' Béke 's ők megragadva eggy szent tűz által, fegyverre kelnek, hogy a' zsákmányt, mellytől megfoszthattanak hazánk, a' hitetlenek' kezéből ismét visszavehessél ki volna akkor méltóbb mint te, hogy a' nagy feltétet végre hajtsd? akkor te lessz az, ha'a kit a' népek szárazon és vizen Vezérekké választanak. Társa Goffrédnek, hajts kegyes füleket zengésemre, 's készülj osztán csatáidhoz! Hatodik éve folyt vala már, miolta a' Keresztyén sereg áll bele Aziában, hogy teljesítse a' dicső szándékot. Nicéát fegyveres kézzel vette meg, a' gazdag Antiochiát eggyessé által, 's ellene vetvén magát a' Perszia' megszámíthatatlan hadainak, Tortezát hatalma alá hajtotta. A' tél elakasztá a’ nagy igyekezetet, 's itt várták a kedvezőbb évszakot. Készült az ELTE BTK szövegkiadói szemináriumán Kovács Sándor Iván professzor irányítása mellett.