Széphalom 15. (2005)
KAZINCZY ÉS KORA - Palasovszky Béla: Kazinczy invokációja (vers)
PALASOVSZKY BÉLA Kazinczy invokációja Nyisd ki kapudat, sírba omlott Század, Tárd meg meződet, régi Széphalom! És zengd, Kazinczy, tűnt Árkádiádat Dalaidban, és régi álmokon Varázsold vissza pályatársaidnak Jövendőt látó, szent magyar hitét, Hogy akiket ma bősz viharán ingat , kor fogunk egy jobb kort látni még! Óh, Széphalom! ... Te múlt század ködében Szent álmokon enyésző régi táj, Kazinczyddal virrassz ma itt e népen, Mert itt az éj ma újra borzadály Gyászával ülte meg az álmok útját, Melyen a lélek már nem szabadul, S jövendők lázán álmodok se futják Az életet, mely bú alá lapul. Óh, Széphalom! ... Ma tárd meg sírod mélyét, Hadd halljuk újra Kazinczy szavát, A magyar nyelvnek harsonás beszédét, Mely dalra kelti ezt az éjszakát, Hadd lássuk sorsunk üstökös csodáit, Melyeknek lénye Negyvennyolcba int, S feltámadást, amit ma jobban áhít Minden kornál e megvert nép megint. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve