Széphalom 20. (2010)

KAZINCZY ÉS KORA - Kazinczy Ferenc: Fejezetek a Tübingai pályaműből

SZÉPHALOM 20. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2010. KAZINCZY ÉS KORA KAZINCZY FERENC Fejezetek a Tübingai pályaműből Németből fordította: KAZINCZY FERENC A. G.­ 1808 márciusában a tübingai Cotta Könyvkereskedés száz arany pályadíj kitűzésével pályázatot hirdetett, amelyet a Hazai Tudósítások 1808. június 4-i számában magyarul is közzétettek, s amely az alábbi kérdések megválaszolására buzdított: „Mennyiben lehetsé­ges, tanácsos és a Magyarországban s vele öszvekapcsolt apróbb tartományokban lakó különbféle nemzeteknek javakkal és szabadságaikkal megegyeztethető a magyar nyelvet egyedül magát hivatalbéli nyelvvé tenni a köztisztségekben, az igazság kiszolgáltatásában és a tanításban? És vagyon-e a nyelv erre így készülve, amint elkerülhetetlen szükséges? Micsoda hasznok vagy micsoda károk származhatnának ebből polgári, kereskedő és tu­dománybéli tekintetben?” A pályaműveket német, latin vagy francia nyelven lehetett be­adni. A kérdés időszerű volt, hiszen a nyelvkérdést már az országgyűlés vitáiban is felve­tették. Kazinczy báró Prónay László biztatására maga is hozzáfogott a kérdések megvála­szolásához, bár felismerte a feladat problematikusságát: „Excellentziádnak parancsolatja, hogy a’ Cotta által kihirdetett kérdésre én is dolgozzak egy feleletet, kevéllyé tészen. Me Ily könnyű volna arra felelni, ha szabad és tanácsos volna mind azt mondanunk, a ’ mit mon­danunk lehetne, mondani tudnánk!”2 Kis Jánosnak megírta: „Én a’ magam írásomat ma­gyarul dolgozom. Azután lefordítom németre, ’s által adom valamelly Graeculusnak, hogy revideálja, korrigálja, ’s alkalmaztassa a’ német ízléshez.”3 4 Kazinczy széphalmi otthoná­ban az idő szorításában szorgosan dolgozott, s augusztus elején be is küldte németre fordí­tott munkáját. A lényeget abban látta: „Sokat szállottam, és úgy a’ mint kell, a’ haza szere­­tetéről.”* Illetve: „Pályaírásomnak egész ideája, igen is, csak a ’ Nationalismus. Az nekem az idolumom, nem holmi apró tekintetek.”. A mű azonban később is foglalkoztatta; Rumy Károly Györggyel átnézette, korrigáltatta a német szöveget,­ , s amikor barátjának, Des­­sewffy Józsefnek elküldte kéziratát, megjegyezte: „Kérlek, vigyázz erre, hogy el ne vesz­­szen, mert több exemplárban meg nincs sem nálam, sem senkinél másnál, Cottát kivé­­vén.”­ Sajnos a mű eredeti teljes szövege ma már nincs meg; legbővebb kiadása Heinrich Gusztáv érdeméből maradt ránk.8 Az ő kiadásának magyar nyelvű részeit újabban a győri 1 A fordító köszönetet mond a szerkesztőnek, Kováts Dánielnek, aki a magyar szöveg nyelvi lektorálását vállalta. 2 Levél br. Prónay Lászlóhoz 1808. máj. 12-én. KazLev. V. 446. 3 1808. máj. 8. KazLev. V. 441. 4 Pápay Sámuelnek írta, 1808. aug. 11-én. KazLev. VI. 27. 5 Berzsenyi Dánielnek nyilatkozott így 1809. máj. 25-én. KazLev. VI. 381. 6 KazLev. VI. 215. 7 1809. márc. 23. KazLev. VI. 304. 8 Kazinczy Ferencz Tübingai pályaműve a magyar nyelvről 1808. Bp., 1916. MTA, Régi Magyar Könyvtár 37.

Next