A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 28. kötet (1979)
1-3. szám - AZ MTA I. ÉS II. OSZTÁLYÁNAK 1978. ÉVI KÖZGYŰLÉSI EGYÜTTES TUDOMÁNYOS ÜLÉSE - Niederhauser Emil: Kelet-Európa a magyar történettudományban
AZ MTA I. ÉS II.OSZTÁLYÁNAK 1978. ÉVI TUDOMÁNYOS ÜLÉSE Különösen az utóbbi esetben eléggé kézenfekvő, hogy ennek a tevékenységnek nem elsősorban szakmai, hanem politikai motívumai is voltak, a szomszéd népekhez fűződő kapcsolatok javítása, ami 1945 előtt és után egyaránt nem is könnyű feladat volt. Megrögzött előítéletek, begyökerezett képzetek ellen vették fel a harcot. Az addigi magyar történetírás erősen Nyugatra koncentráló figyelmével is szembe akartak szállni. Kétségtelenül polgári alapról, ezt is hozzátehetjük, a megbékélés szándékának őszinteségét azonban nem vonhatjuk kétségbe. A szomszéd népek története iránti érdeklődés állt az előtérben, s ez már sejttette is egy olyan Kelet-Európa-koncepció körvonalait, amelynek részletes kidolgozása nem történt meg, de amelyre erősen rányomta bélyegét a két világháború közti európai felfogás, amely a Németország és Oroszország közt élő kis népek történeti fejlődésében látta ennek a Kelet-Európának a fő fejlődési terrénumát. A marxista magyar történettudomány kialakulásának első éveiben ugyancsak politikai megfontolásokból kiindulva, bizonyos mértékig mintegy folytatta ezt az imént jelzett állásfoglalást, hangsúlyozta a Szovjetunió világtörténeti szerepét, a szomszédos szocialista országok történetének fontosságát, megkezdte a hozzájuk fűződő kapcsolatok széles körű feltárását, mintegy a felszabadulás után kialakult baráti viszony előzményeinek a felkutatását. Érdemleges munkák is születtek ezen a történettudomány számára, valljuk be, elég nehéz terepen, hiszen éppen a kapcsolatok alakulásában roppant sok az esetlegesség, igen nagy a történeti véletlen szerepe, az ifjú marxista történettudomány pedig éppenséggel a nagy általános törvényszerűségek kimutatását tartotta elsőrendű feladatának. Ez is volt az oka, egyik oka annak, hogy ez az érdeklődés valójában erősen deklaratív jellegű maradt, az aktuális politikai helyzethez tapadt. A kapcsolatok haladó hagyományait fürkészte, és ezen a téren valóban igen sok új adatot is fel tudott sorakoztatni. A kapcsolatok negatív hagyományait, örökségét pedig sajnálatos félreértések sorozatának tekintette, amelyeken most már túljutottunk. A kapcsolatok mélyebb előzményeit, a kelet-európai népek fejlődésében mutatkozó rokon vonásokat vagy nem is kívánta észrevenni, vagy itt is megelégedett a deklarációkkal, az elmélyült kutatás iránt pedig mintha bizalmatlanságot mutatott volna. A helyzet az 1950-es évek végén kezdett alapvetően megváltozni, nyilvánvalóan nem elválaszthatóan az egész magyar marxista történettudománynak ekkoriban kibontakozó általános nagy megújhodásától. Az érdeklődés két oldalról indult ki. Az egyik szál, amelyik idáig vezetett, a történeti Magyarország nemzetiségeinek a vizsgálata volt, ennek a kérdéskörnek sok új anyag megmozgatásával történő feltárása az új marxista történeti koncepció kialakításának elengedhetetlen feladata volt. A szomszédokkal való sok évszázados együttélés pozitív és negatív örökségének a felmérése valóban jelentős mértékben hozzájárult az új felfogás kialakításához. Volt azonban a kutatásnak még egy ága, amelyik még sokkal mélyebbre . MTA II. Oszt. Közl. 28. 1979.