A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 29. kötet (1980)

1-2. szám - AZ MTA I. ÉS IX. OSZTÁLYÁNAK 1979. ÉVI KÖZGYŰLÉSI EGYÜTTES TUDOMÁNYOS ÜLÉSE - Erdős Péter: A klasszikus típusú válságok elméletéről - Ránki György: 1929—1933-as gazdasági válság kérdése

Az MTA I. és IX. Osztályának 1979 évi köz­gyűlési együttes tudományos ülése A GAZDASÁGI VÁLSÁGOK PROBLEMATIKÁJA A XX. SZÁZADBAN Az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya és a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya az Akadémia 1979. évi 139. közgyűlésének hetében együttes tudományos ülést tartott, amelyen a történettudomány és a közgazdaságtudomány képviselő­inek a válság-problematikával kap­csolatos előadásai hangzottak el. A tudományos ülést Pach Zsigmond Pál akadémikus, az MTA alelnöke nyitotta meg. Hang­súlyozta, hogy a különböző tudományok és különösen a határtudományok együttműködésének, a tudományos problémák interdiszciplináris megközelítésének a közgyűlési együttes ülések jó lehető­séget adnak. Utalt az I. és a II. osztály 1978. évi együttes tudományos ülésének eredményeire, amelyek a Kelet-Európa-problematika megtárgyalása kapcsán történészek és irodalomtörténészek, nyelvészek és művészettörténészek, régészek és néprajztudósok együttműködése révén valósulhattak meg. Jelezte a gazdasági válságok téma bizonyos aktualitását is, amely lehetővé teszi a társadalom­tudományok aktív hozzájárulását jelenkorunk problémáinak eredményesebb megoldásához. Az együttes ülés előadásait az alábbiakban adjuk közre: A KLASSZIKUS TÍPUSÚ VÁLSÁGOK ELMÉLETÉRŐL ERDŐS PÉTER Megtisztelő megbízatásom értelmében a válságelméletről, közelebbről a klasszikus típusú válságok elméletéről kell beszélnem. Válságelmélet sokféle van, nem térhetek ki rájuk. Azt a marxista ihletésű elméletet fogom ismertetni, amelyet helyesnek tartok ... A klasszikus típusú válság megnevezés nem közismert terminus: a saját kifejezésem. Azokat a gazdasági válságokat jelölöm vele, amelyek a múlt század második negyedétől a jelen század első harmada végig átlagosan tízévenként követték egymást, s amelyeket a marxista tankönyvek általános periodikus túltermelési válságok néven tartanak számon. Ezek anyagi alapja — Marx egy mondata szerint — az állótőke tömeges periodikus megújításában keresendő. Gazdasági válságok az említett időszak vége óta is előfordulnak, de kiváltó okaik, mechanizmusaik, lefolyásuk annyira mások, hogy a klasszikus válságok elmélete alig vonatkoztatható rájuk. Az 1929—33-as válság azonban még klasszikus típusú válság volt. A válságelmélettől sem várhatunk el többet, mint általában a közgazdasági elméle­tektől. Arra semmiféle válságelmélet sem alkalmas, hogy részleteiben is megmagyarázza egy-egy konkrét válság lefolyását. Ahány válság előfordult, mind jelentékenyen külön­bözött egymástól. Részleteik leírása és magyarázata a gazdaságtörténész feladata. Neki a vizsgálataiban nem szabad az általános elmélethez tapadnia. Nemcsak azt kellene meg­ MTA II. Oszt. Közi. 29/1-2. 1980

Next