Zenelap, 1891 (6. évfolyam, 1-20. szám)

1891-01-10 / 1. szám

4 Hangversenyek. Krancsevicsék második estélye a szokott érdeklődés mellett folyt le decz. 22-én a vigadó kistermében. Ez estén Beethoven szellemének hódolt a jeles művész társaság a műsor minden számát a nagy zeneköltő műveivel töltve be. Előadásra kerültek az F-moll négyes (op. 95.) mely kissé vontatva s szokatlan indispozicióval lett előadva. Annál nagyobb hatást csinált a „Kreutzer-Sonáta“, mely Krancsevics és Adler (Goldstein) Vilma urhölgyi személyében hivatott interpretálókra talált. Krancsevicset régen nem hallottuk ily lélekkel játszani, főleg a variácziókban remekelt. A közönség zajosan megtapsolta Adler Vilma úrhölgyet is; pompás technikája és átgondolt játékával nagyon szépen megfelelt nehéz feladatának. Az estét a halhatatlan szépségű „Septett“ fejezte be, melyet Böhm, Drescher tanár, Frank tanár és Tintner urak szíves közreműködése mellett adott elő a hangversenyző társaság. E csodás szépségű mű a beethoveni derű apotheozisa. Ez úgy jön elő Beethoven művei közt, mint mikor komoly emberek között egészséges enyelgő, mosolygó, játszó gyermekeket látunk. Az egész művön az öröm és boldogság hangja vonul végig, mi átháramlik lelkünkre is a művészet aranysugarával vonva be azt s egy idális világba ringatva, hol megszűnik minden, mi földi . . . E hangok hallatára megfoghatlan azon zenebölcselők állítása, kik a zenében csak a formalismust találnak az érzelmi tartalom kizárásával. Az előadók remekeltek. Minden tétel után a legnagyobb tetszés nyilvánult jelezve a közönség magas élvezetét. „Paraszt becsület“. Dalmű egy felvonásban irta: Pietro Mascagni. Először adattort a m. kir. operaházban, 1890. év deczember 26-án. Egészen új név az operairodalom terén. Szerzője az egészen fiatal nemzedékhez tartozik, aki azonban ez egyetlen világgá bocsátott művével nemcsak hazájában Olaszországban, hanem a külföldön is rövid idő alatt előnyös hírre tett szert. A milánói két világhírű zenekiadó cég, a Riccordi és a Sonzogno között már évek óta folyó üzleti verseny lett okozója e dalmű keletkezésének. Sonzogno ugyanis, pályadíjat tűzött ki egy, egy felvonásos dalműre s e pályázaton Mascagni lett a nyertes, mely az első előadáskor oly nagy sikert aratott, hogy rögtön elterjedt egész Olaszországban. De támadtak ellenségei is a Riccordi - zenepártból s még most is foly köztük a harcz, de eközben a dalmű mindinkább utat tör magának a külföldi színpadokra is, így jutott el hozzánk s az operai igazgatóság jó fogást tett vele, mert nálunk egyhangúlag sikert aratott. Szerző nem is operának, hanem melodrámának vévén, nyilván azért, mert lehetőleg kevés benne a cselekvény, bonyodalom, vagy drámai actio, egymásután pedig épen nincsen. Az egész falusi dráma úgyszólván egy pár óra alatt foly le a néző szeme előtt közvetlenül s ép az eszme egyszerűsége, de még is drámai volta az, ami folyton érdekel. A szöveg röviden a következő: — Színhely: egy szicziliai falu, a szereplők a falu népéből kerülnek ki. Juriddu egy falubeli csapodár legény, ki régibb kedvesétől Santuzzától elfordul s egy másik czimborájának, Alidnak a nejével, Lolával sző viszonyt. Santura bepanaszolja Juriddát az anyjánál Luciáról, ki vigasztalja, de nem tud segíteni, rajta.“Majd személyesen kéri, hogy hagyjon fel csapodárságával; ez sem használ; akkor meg fenyegeti, hogy mindent elmond róla férjének, az sem használ, sőt még jobban kaczérkodik Lolával. Erre Santuza csakugyan elmond mindent Alfiónak aki paraszt késpárbajra hivja ki Juriddot s azt meg is öli. A zene, karokra, magán és kettősökre van osztva tarkázva néha hármas — és négyesekkel. Azonkívül az opera jó részét csak instrumentális zene foglalja el minden ének és cselekvény nélkül mintegy magyarázván a különféle lelki állapotokat. A Szerző mindenkor szerencsésen találja el a kellő zenei hangot a situációkban: soha sem esik banalitásokba, hanem mindig tud újat, eredetit sőt még reminiscenciáiban is egyedi vonásokat feltüntetni; metodikája s rhytmikája gazdag készletre vall; ép úgy harmóniája s hangszerelése is tehetségtől s gazdag kombináczióktól duzzadó zenesróról tesz tanúságot. Koraiban van friss, lüktető rythmus, énekszólamaiban pedig sok természetesség, erő és közvetlenség. Sokszor nagyon is sokat nyújt a jóból, mely nem mindig illik a falusi paraszt gondolkodás és drámai érzülethez. Igen szépen sikerültek e műben a tiszta instrumentális részek, melyek nem mindennapi ízlés s költői évre vallanak. Az első előadás művészi magaslaton állott Mahler vezénylete mellett. A szereplők is igyekeztek a művet méltóan bemutatni. Szilágyi Arabella Z E N E L A P. állni nem lehet tehát a zeneművészet terén sem. Hogy éppen e téren kontárkodik a legtöbb hivatás és képzettség nélküli egyén az általánosan tudva van. Végül még ki kell mondanunk, hogy miként voltak ezelőtt — úgy lesznek ezután is tanítással foglalkozó jeles zeneművészek, kik anélkül, hogy képeztetésöket zenetanár képzőben nyerték volna, — üdvös eredményt fognak fölmutathatni, de ezek most époly kevesen lesznek, mint amilyen ritkán mutatkoztak ezelőtti működésük, csekély számuknál fogva oly szűk körre szorítkozik, majd hogy az eredmény alig hagyhat maga után messzeható nyomokat. A zenetanár képző azonban ép azt czélozza leginkább, hogy nem csak elszórva itt-ott, hanem általánosan mutatkozzék , alapos — a stylszerű tanítási rendszer üdvös eredménye. Adja az Isten, hogy a legjobb kezekben lévő és a legjobb után haladó intézmény rövid idő múlva fölvirágozzék s hogy a társadalom mihamarább élvezhesse gyümölcseit.